Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-03-01 / 3. szám
1927. március hó. PÁSZTORTÜZ 3-ik o'dal. A lelkész és tenité, mint munkatársak. Általános a panasz kálvinista népünk vallásos közönye miatt. A templombajárás nem a lélek indíttatásából van, az áldozat- készség — amely az ősök legszebb erénye volt — nem terem Istennek tetsző jó cselekedeteket. Valahol hiba van. .. Ott talán, hogy ez idő szerint vallásos meggyőződésében nem háborgatják és nem érzi az üldözött mártírok közös sorsát, mely eggyé forrasztotta minden jóra való törekvésben. . ? Vagy talán a vezetőkben? Nem érzik át kellőképen hivatásuk fontosságát? Vagy talán beérik azzal az elgondolással, hogy hivatalukkal megélhetésük úgy ahogy gondtalan. .. ? Hogy a hely, melyre rátermettségük mellett az isteni gondviselés helyezte kenyér- kereset csupán és nem küldetés. .. ? Vessük hát figyelmünket egy pillanatra a vezetőkre : lelkészre, tanítóra. Annyi tény, hogy egy kicsit elvilágia- sodíak, elanyagiasodtak, merészen engedve a kor uralkodó áramlatának. De a nagyobb hiba nem ez: papi és tanítói lelkek kiegyenlit- hetetlen ellentétében s igy egymást megnem értő érzésében van. Miért ritka az a hely, ahol lelkész és tanitó a megértő szeretet cső- dás érzésében összeolvadt? A tengernyi tenni valók között hol a lelkész munkálkodik és a tanitó félre vonul, hol — fordítva van. Még jó, hogy a félrevonult irigykedő lelkű lettel le nem rontja a serénykedő munkájának áldásos hatását. Egyik helyen az a baj, hogy a lelkész kathedrai magaslatról beszél a tanítóval. Ott meg az a hiba, hogy egy akarnok s felettébb okos tanitó a maga kezdeményezéséből túl merész dolgokba fog s — belefut igyekezete. Szerencse, ha idején ráeszmélnek, hogy csak a közösen, az együtt meghányt-vetett terv vihető keresztül s hogy az egyformán áthevü'it lelkesedésük teremthet valamit. Pedig egy kis önismeretre való ráeszmélés és a kicsinységeken való elnézés már előfeltétele a kölcsönös megértésnek. Csak azt kellene tudni minden lelkésznek, hogy az egyszerű nép vallásos bnzgal- mának megteremtésére nem feltétlenül szükséges a főiskolai tudomány messzi világító fáklyája : a mécses is megfelel, ha a hit gyújtja fel. Csak azt kellene tudni minden tanítónak, hogy nem érheti be tisztán iskolai tanítással és nem nélkülözheti a lelkész értékes támogatását. És mind a kettőnek tudnia kell azt, hogy veszni indult az a nép, melynek vezetői a tétlenség közönyében élnek, vagy egymást emésztik. Álpróféták teremnek, akik mellett a lelkész és tanitó groteszk alakokká válhatnak (Sajnos, ilyen esetről is tudok!) Ne higyje egyik is, hogy a másik lerontott tekintélyéből magának nimbuszt teremt* hét. Az a legszomorubb, amikor az elgáncso- Iás, a kisebbítés ördöge kisért. .. , Nem ! Félre minden kicsinyeskedéssel 1 A cél — „romlásnak indult hajdan erős magyar“ vallásos buzgalmának a felfakasztása, szilárd meggyőződéssel vallott hite ébrentartása — közös. Közös az ut is, amelyen haladni kell, legyen hát közös az akarat is, a nemes igyekezet, mely a célért van ! Nincs nagyobb és nincs kisebb az Ur szőllöskertjének munkásai között. Azaz: az nagyobb, akiben több a bűz* galom s lelke jobban van telitve munka- szeretettel ! De legyen mindenkor nagyobb a lelkész s kisebb a tanitó — de ezt aztán szükségtelen vele éreztetni is.. ,. Akarni kell a békességet még áldozatok árán is ! Kéz a kézben s legyen a lélek egybeforrva egy gondolatban. Így válik kettőnek a kü!ön*külön való gyöngesége egyDek az erőségévé, így lesz „választott nép“ is a „királyi papság“ együttes munkássága folytán ! Tlszavid, Bordi Mihály tanitó. A tudomány és a vallás. (Levél részlet) *) Nagy tiszteletű Uram! Becses sorainak elolvasása után első dolgom volt az Efézusi levél IV. r. 1 —15. verseinek elolvasása, melyek bár eddig sem voltak ismeretlenek előttem, de most, mintha újabb erőt kölcsönöztek volna Hitünkért, Krisztusunkért és Anyaszentegyházunkérí. Különösen megragadott a 14—15, v. Ezek alapján egyszer egyházi beszédet is tartottam. Bizonyítottam, hogy a tudomány bármily nagyra fejlődik is, sohasem emelkedhe- tik a tiszta evangéliumi vallás fölé, sőt még mellé sem! A világi tudomány az igaz vallásnak csak szolgája lehet; a tudományt csakis ily szempontból lehet igazán tisztelni. Ez nálam nem frázis, nem szóvirág. Én a világi tudománynak nagyon sok vidékén szétnéztem, a term, tudományoktól a csillagokról szólókon keresztül le egészen addig, mig az filozófiává, aztán tudákosságá válik. Mit találtam? A világi tudomány sohasem lehet az emberek vallása. Krisztus reg- nátl Bármily nagyra fejlődik is a tudomány, csak részleges része lesz mindenkor a való*) E levelet Tóth S. nábrádi lelkész, egyház- megyei beim. előadó bocsájtotta rendelkezésünkre, a szerző óhajtására.
