Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1927-09-01 / 9. szám

2'ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. szeptember hó sürgetnek, valamikor pedig csak megnemértés és gúny járt megindítóinak és propagálóinak !., * * * Fel keli jegyeznem ez étlap hátára a mai nap szenzációját is. Az ORLE nagy ne­vű elnöke, akit nemcsak belsőleg, de külső­leg is mint a református papi tipus egyik legszebb alakját ismertünk, bajusztalanul je» lent meg közöttünk. Mikor beszélni kezdett, azt mondottuk : ez a hang a Balthazár De­zsőé, de az arc nem az övéi... Nem kutatom én e borotválkozás indító okait, mert tudom, hogy ez uj arca is a régi hittől ragyog (adja Isten, hogy sokáig!) sőt jeladást látok én ebben arra nézve, hogy mindenki megértse : nem a bajusz teszi az embert, a papot, sőt a püspököt sem 1 Bár adnunk kell a külsőségekre is valamit, de előítéletes rabjainak sem szabad lennünk. Nem mellőzhetem a köztünk megjelent amerikaiak párbaját sem! A független ame­rikai magyar református egyházak esperese Sebestyén Endre és amerikai angol egyházak­hoz csatlakozott magyar egyházak (tiffin! egyezmény) egyik esperese Takaró Géza ál­lottak a pódiumon és adtak nekünk keserű kóstolót abból az ádáz küzdelemből, amely a tengeren túl dúl a csatlakozottak és a füg­getlenek között. Szerénytelen vádja nélkül mondhatom el, hogy nekem is, mint a konferecia egyik jegyzőjének, részem volt abban, hogy a szen- záció»éhes napi lapok fel nem tálalták ezt a csemegét a nagy részben meg nem értő sőt kárörvendő közönségük elé. Maradjon ez csak a reformátusok nagyon fájó belügye és imád­kozzunk azért, hogy ebből a mi számunkra namerikai párbaj“»nak látszó tusából mindkét fél élve, diadalmasan és megerősödve me» nekülhessen ki, egyházunk és magyarságunk örömére, erősödésére/ Míg ezeket Írom, a villamosok bőgnek és hörögnek, az autók ugatnak és üvöltenek az étterem előtt, a jazz band csörömpöl, dü­höng, dobol és sikolt a hátam mögött. Ba­rátaim szopogatják a fagylaltot és szfircsö- lik a kávét, én hegyezem a ceruzát, a pin­cér kiáltja : fizetni kérem 1. Szamoskor. Kósa Béla. A kivándorlás egyik legégetőbb sebe épen ennek a vidéknek, csonka országunk északkeletének. A legtöbb kivándorlónk Canadában próbálja élte itt zá­tonyra jutott hajóját kedvezőbb vizekre kor­mányozni. A hattóságok a canadai magyarok szomorú helyzetének feltárásával (egy háború után ottjárt ezredes felolvasásai) megpróbál­tak ugyan gátat vetni e szomorú menetnek, de kevés sikerrel. Mint minden betegséget, úgy ezt sem lehetett, illetve nem elég csak tünetileg kezelni, az előidéző okokat kell megtalálni és megszüntetni. Nyolcadik éve, hogy az Alföld egy Deb­recen körüli, nagy gyülekezetében szolgálok, de az egész nagy környéken azóta sem hal­lottam annyi kivándorlóból, mint kis Szatmár megyei szülőfalumból csak egy idén is. A Pásztortüz köré csoportosult intelligenciának különös figyelmet kell szentelnie e kérdésnek északkelet e speciális kórja meggyógyitásá- nak tőle kell kiindulnia. Nem mondhatjuk Káinnál: „avagy őrzője vagyok-e én az én atyám fiának?“ A kivándorlás okai közt eminenter nem­csak az anyagiak szerepelnek ; szülőfalumból tudok rá példát, hogy egy kivándorló 80 mil­lióért herdálta jóval többet érő vagyonkáját, hogy kijuthasson családjával. Itteni helyemen egy akkorra értékkel biró egyén a jobb sor­sú, életmódú emberek közé tartozik. A kivándorlás nemcsak a nemzet ere­jét fogyasztja, hanem az én magyar létem alapját is veszélyezteti, ha fogy mellőlem a magyar testvér (s helyét az itt maradtakat is lebirni akaró idegen faj foglalja el). Nem lehet mindent a hatóságra bíznunk ; ezt a bajt nem is lehet aktákkal meggyógyí­tani; szeretet kell ide, a legfőbb gyógyító orvosé, akiről azt mondja Pál apostol: „Krisz» tusban mindenre van erőm...“ E néhány sorral csak mindnyájunk kér­désévé szeretném tenni ezt a bajt. Addig is mig további cikkek rávilágí­tanának az okokra és az orvoslás részleteire, segitsünk a már kivándoroltakon és azokon akiket nem tudunk visszatartani ez úttól, segitsünk a keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetsége révén. Ez a szövetség a vi­lágon mindenütt feltalálható egyesületeivel készséggel áll segítségére a kivándorlóknak, a kivándorlási célponton munkát, szállást közvetít, a nagy útban (kikötők stb.) előfor­duló nehézségeket elhárítja, kísérőt ad, útba­igazít ajánló levelet küld érdekében másik egyesülethez, visszavándorlóknak is segítsé­gére van. Ezt a segítő tevékenységet a Sző-

Next

/
Oldalképek
Tartalom