Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-09-01 / 9. szám
1927. szeptember hó. PÁSZTORTÜZ 3-ik o'dal. vétség kivándorlási központi missziója utján vehetjük igénybe (ingyen Amerika és Canada területére is). E cim; Sekretär der Auswan* derer Fürsorge R. Berger Verdon Weltkomitee der Christlichen Vereine junger Männer Hamburg, Esplanade 12., vagy Aremen am Nall 82. Fekete Gusztáv. Nők rovata. Ismeretes az a mozgalom, amely az országos református papnék szövetsége megalakítása érdekében indult meg ez évben. Egyházkerületként és megyénként igyekeznek először megalakítani a szövetségeket A szatmári egyház megye pápáéit aug. 30 ra hivta össze ebből a célból Sipo József esperes Fehérgyarmatra. A megjelentek elnöknőnek megválasztották itt: Sípos fózsefnét, az esperes közszeretetnek örvendő agilis nejét. Al- elnökök lettek : Szabó Jánosné és Kósa Zsig- mondné, titkár: Kézy Ignácné, jegyző Boda Ferenc esperesi segédlelkész. A tagsági dijat 2 pengőben állapították meg, melynek fele az orsz. papnék szövetségét fogja illetni. Állást foglalt a szövetség a papnék egyenruhájának megvalósítása mellett és egy — Kerekes Gyuláné, Kiss Istvánná és Kézy Ignácnéból álló — 3 tagú bizottságot választott egy egyszerű, Ízléses magyaros ruha tervezésére, amelyet 1927, évi szeptember hő 30-án, az egyházmegyei közgyűléssel egy- időben tartandó szövetségi gyűlésen már be is fognak mutatni, A szatmári egyházmegye papnéit ez intézkedésükben az a tapasztalat vezérelte, hogy az országos szervezetek lassan mozognak sokáig tárgyalnak és az ő ruhájuk talán mintául is szolgálhat majd az országos egyenruha elkészitésénél is!... Meg kell jegyeznünk, hogy e lépésüknél nem a hiúságra törekedtek, hanem egyrészt a divat hóbortjainak akarnak útjába állani, másrészt állásuknak és hivatásuknak tisztes és tiszteletes voltát akarják kifejezésre juttatni. Kedves volt a hév, igyekezet és buzgó- ság, amellyel neki dőltek, ennek a külső szervezésnek. Hisszük, hogy még nagyobb lesz lelkesedésük, amikor a belső lelki és szellemi, egyházmeguiitó munkájukban indulnak el, mint hitveseinek jobb kezei és segítőtársai. Lapunk hasábjait szívesen és szeretettel felajánljuk e mozgalomnak és kérjük mi is a papnékat, hogy lapunk fentartásában legyenek segítségünkre. Tudjuk, hogy ő rajtuk sok fordul meg ebben a tekintetben is, Kósa Béla. Leventék versenyén. Szeretnélek nagyon megdicsérni benneteket, de tudom, férfiaknak legnagyobb dicséret a megtett kötelesség tudata. Azért úgy szólok hozzátok, mint férfiakhoz: Leventék kötelességeteket híven teljesítettétek, — az Isten áldjon meg érte\ Pár nappal ezelőtt alkalmam volt végig menni az országon innen északkeletről le csaknem a délnyugati végekig. — Nem azt akarom elmondani, ami szépet és felemelőt láttam: hogy ez az ország a maga csonkaságában is gazdag és áldott ország, — hogy a magyar munka a magyar elme, a magyar akarat naponként csudálatos alkotásokat hoz létre. E nagyon kedves látások mellett más, drága, fájó emléket hoztam haza. Csak azoknak tudom elmondani, akiket nagyon szeretek. De mert tiveletek egy vagyok, — veletek örülök és veletek sírok, — veletek imádkozom és veletek remélek: ime halljátokl Találkoztam magyar testvérekkel, kik idegen megszállás terhét hordozzák, — kinek szive olyan volt, mint a szinültig telt korsó: a legkisebb érintésre, a magyar dal első ütemére, a magyar Hiszekegy első szavára kicsordult belőle a magyar bánat keserű bora. Ezt a szomorú, bus magyar arcot állítom elibetek, hogy megkérdezzem: reáismertek é? Tudjátok kinek az arca ez? Az édesapátoké, — az édesanyátoké, — a bátyátoké vagy a húgotoké — a tied az enyém, mindnyájunké, — akiket kifosztott, megalázott, meggy alázott a trianoni igazságtalanság! Reámutatok e siró magyar arcra s azt mondom, az a ti legszentebb feladatok, hogy ezen az arcon ismét felragyogjon az öröm sugara! Akarjátok-é?... óh, hogyne akarnátok, — én édes véreim ?!... Egyszer volt, hol nem volt, talán ezer esztendeje is van. itt az északkeleti Kárpátok alján megdobbant a magyar föld szive: Szabolcs vezér leventéi honfoglalásra indultak. A mese valóság lett, — ti ezer év után itt állótok őseitek megszentelt földjén Amidőn büszkén, boldogan reátok nézünk, — lelkűnkön forró esdeklés viharzik fel a Mindenhatóhoz: Hadd dobbanjon meg ismét a magyar föld szive, hadd érezze, hogy Szabolcs vezér levente serege, a magyar ifjúság, a magyar jövendő újra elindult — munkában, kötelesség-teljesítésben, áldozatkészségben, — második honfoglalásra, hogy valósággá váltsa az ezeréves regét: a boldog Nagy magyar- országot! Adja Isten, hogy úgy legyen. Demecser, Kiss Lajos.
