Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-09-16 / 1. szám
1926 szeptember 16 PÁSZTORTÜZ 3 ík oidal. Élesszük a hamvado lángokat! Pásztói emberek őszi éjszakákon nagy tüzeset raknak a mezőn. Annak melegével védekeznek a csípős hideg ellen, melengetik didergő tagjaikat, egyszersmind megvilágítják legközelebbi környezetüket, hogy mindjárt észrevegyék, ha a gondjaikra bízott jószágok valamelyike taibarangolt e gyönge fénykörön. És, ha jön a vándor, messze útról, fáradtan, csüggeden, talár, eltévedve a hangtalan éjszakában : úgy megkönnyebül, mikor azt a tüzet messziről meglátja. O.yan jól esik arra gondolnia, hogy ott becsületes jó emberekre talál, akik hiven forgolódnak a rajok bízottakban A gonoszság nem rak tüzet, nem gyújt messze világító lángot, hanem az éj sötét leplébe burkolózva, lopva indul a bűn titkos útjára. És, ha jön a bűn embere titkos éjjeli útjára, a sötétség oltalma alatt prédát, áldozatot keresve: úgy megdöbben, mikor azt a tüzet megpillantja. Sejti, tudja, hogy neki arrafelé nincs keresni valója, mert ott hűséges, éber szemek őrködnek, vigyázva minden zajra, minden mozdulásra. És elkerüli mesz- sze azt a helyet, a pásztortüztő! megvilágított területet. Sötét, hideg őszi éjszaka a mi életünk is itt csonka hazánknak szélső határain. Trianon dermesztő hidege borzongatja sziveinket. Szemeink látása nem bir áthatolni a vak sötétségen. Mindazt, ami fény volt, ami utat mutathatott az élet tévelygő vándorának, eloltotta, elfojtotta a világháború vérzuhataga. A nemzeti lelkesedés, a hit, az evangélium világító tornyait lerombolták a forradalmak hiénái, hogy a vak homályban akadálytalanul űzhessék gonoszságaikat, felforgató munkájo- kat. Busultan bolyongva nemzeti létünknek ebben a sötét éjszakájában mily jól esik a szemnek csak egy kicsinyke fénypontot is látni, csak akkorát is, mint a szentjánosbogár villódzása. Erőt, kitartást kölcsönöznek ezek a nagy nemzeti katasztrófa átélésére, reménységet a jobb jövendő iránt, bátorságot, lelke» sedést a nagy munkára : az uj Magyarország — nem a régi Magyarország — felépítésére s fokozzák Istenben és önmagunkban való bizo- dalmunkat. Ilyen fénypontok világítanak ma is csonka vármegyénk csillagos tornyai tövében. A krisztusi hit, tiszta erkölcs, lángoló honszeretet, felekezeti béke és egyetértés szövétnekeit lobogtatják a kálvinista egyházak és iskolák. Ezek a fénysugarak, mi. .na meghalványultak volna az utóbbi időben., A mostoha idők és mostoha emberek, a destruktiv izgatások az óriási anyagi megterheltetések és azok nyomán támadó, sokszor mesterségesen szított elégedetlenségek nagyon megoltották e szent tüzek lcbogáíát. A legújabban f iiendüit bel- missziói munka kezdi ugyan lángját olyan kevesen látják, olyan kevesen követik. Jetek egyesítsük ezeket az apró lángokat egy közös gócpontban, egy sajtóorgánumban, hogy fényt és meleget árasszanak. íme e kis lap megnyitott egy akkumulátort, ahol a gyenge lángocskák egyesülve, világító toronnyá erősödhetnek. Pártoíjuk. támogassuk a mi Pásztortüzünket, hogy minél nagyobb körben vüágoljon az a szomorú magyar őszi éjszakákon, „messziről lobogva tenger pusztaságon. Turistvándi Sípos József esperes. fflz Mr íábamáí. Luk. ÍI 8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az Ő nyájok mellett, A bethlehemi pásztorokról van itt szó és ama csodás éjszakáról, amely most is valahány szór elérkezik remegésbe hozza lelkünket és az egész világ megreszket az wörömhiru-től: Krisz tus megszületett. A nagy magyar éjszaka ijesztően mély sötétségében itt is — ott is pásztortüzek gyűl nak Ezekre az őrtüzekre magyar református lelkipásztorok tanítók, jegyzők és más hivatal béliek is hordják már a rozsét: vagyis szivük két oda áldozzák egyházuknak és — azon keresztül — nemzetük megújítási és igy megtartási munkájának A mohácsi vész után már megmutatta Isten, hogy a reformációt nagyságos dolgokra mélióztatta. Mert: hogy a mohácsi sírból feltámadt a magyar és hogy Isten Lelkét is és a maga lelkét is megtalálta, abban oroszlán része van — ez történelmileg megállapított tény — a reformációnak. A magyar nemzetnek, hogy megéljen, szüksége van a második Mohács: Trianon után is református anyaszentegyházunkra, amely a maga híveivel és intézményeivel olyan drága értéke a magyar nemzetnek, hogy ha ez az egyház megromlik belülről vagy ha ezt sz ándékosan megrontjdk kívülről, a magyar nemzet lelke és teste pusztul el vele. Virrasztó magyar református pásztorok, — tehát nemcsak lelkészek — minden rangban és hivatalban, lássátok meg, hogy a magyar éjszakában a hajnal csillag már feljött vagyis a lelki ébredés útban van és elvezet benneteket Krisztushoz, hogy Öt királyotokká tegyétek. K. B.
