Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-12-09 / 4. szám
4-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1926 december 9. Merre mégy? (Részlet egyik egyházi beszédemből.) „Végtelen nagy külömbség van a jó és a rossz ember között!“ — mondja Carlyle Tamás. Valóban, ha az életet megvizsgáljuk, nemcsak rájövünk ez állítás igazságára, de szinte lépésről — lépésre látjuk a számtalan változat dacára is. Ott áll két iíju, hogy elinduljanak az élet útjára és haladjanak azon, mig Isten akarja. Kezdetben annyira egyformák, hogy alig lehet megkülönböztetni őket. És elindul* nak! Az egyik vigyáz, folyton Isten rendeletére nézi Munkálkodik, takarékoskodik tökéletesíti magát a jóban; a világ hiú csábításai s a bűn csalárdsága nem zavarják le az Isten által kijelölt ösvényről. A másik már első lépéseiben félrelép. Mily csekély távolság az elején 1 Alig egy pár lépés, alig néhány csekély esemény. De a haladás tart további Ez utóbbi aztán több kevesebb vételekkel halad utján. A első és második közt a távolság mind nagyobb és nagyobb lesz, annyira, hogy már nem is látják egymást, sőt az emberek egy* része nem is hiszi, hogy kezdetben mily közel voltak. Naponként a munkában egy két órai késés egy-két pohárka pálinka, egy kis, alig észrevehető könnyelműség, egy csekély bünö zés oly messze távolította őket egymástól, hogyha mi nem láttuk volna távozásukat napról napra, mi sem értenők sorsukat. Ax egy két órai naponkénti szorgalom többlet amannak jelentékeny vagyont ered* ménjezett; ennél vagyon fogyást; a naponkénti egy-két pohár pálinka, vagy egyéb ital ennél kamatos kamatjával több hordónak értékére nőtt, csatolva hozzá a részeges, korhely jelzőt és vagyonhiányt, testi gyengeséget, lelki hiányosságot; a másiknál több vagyont, józan hírnevet, lelki frisességet és vidámságot, magas értelmi fejlettséget. Az alig észrevehető könyelmüség az egyiknél terebélyes fává, egy undok maszlagfává növekedett, az emberek gyanakodva, bizalmatlanul nézik még mutatós virágait is; kételkednek még jó szándékaiban is. A másik meggondoltsága szintén fává, gazdagon termő gyümölcsfává növekedett, melyről a tiszteletnek, a megbecsülésnek, a bizalomnak, a kitartásnak, a jóságnak, a sze* lidségnek gyümölcsei szakithatók, gazdaggá téve ez utóbbit oly oldalról is, amelyre a másik nem is gondolhat. így haladnak ők ketten messze nagyon messze egymástól. Az egyik az Isten trónja elé, másik a feneketlen mélység pokoli füstje közé! Óh Atyámfia! Felfogod é ennek jelentőségét, hogy mit tesz az! Isten elé jutni a Krisztus által, vagy Istentől elszakittatni az ördög által 1 Áilj meg a te bűnös utadon, fordulj az útra, melyet Jézus mutat! Ha megtérésed igaz lesz, Ö felemel Téged! ___ Csenger. Kis s Árpád. Ggykor és most. Ha két ember összeül beszélgetni, egész biztosan az élet nehéz küzdelme a beszélgetés tárgya, Az egyik dicséri, vagy legalábbis tür- hetöbbnek mondja a régi jó világot, amikor — bár egész télen tartó lónyomtatással kelleti meg* szerezni a kenyérnek valót, vagy hosszú fáradságos fuvarozással a pénzt a napi szükségletre, — de az élet gondtalanabb volt, s ennyi rengeteg teher nem nehezedett a görnyedő vállakra. A másik a mai gépkorszakot tartaná jobbnak, ha kilehetne kapcsolni a közelmúlt szerencsétlenségek által ránk zudult terheket. És igy folyik ez a vita nemcsak a földművesek és gazdálkodik, hanem a minden más foglalkozási ágban élők beszédében, valamint a napilapok hasábjain. Világos hogy a fokozottabb munka: a fokozottabb igények következménye, avagy fordítva: a nagyobb kereseti lehetőség tágítja az igények határait. Meg kell azonban egy tényt állapítani: a régi idők kereseti viszonyai jobban igénybe vették ugyan a testet, de a mai világ lázas munkája a lelket és az ideget örli fel időnap előtt. Ki hallott a régi világban ideges földművesről, napszámosról ? — s ma az élet szörnyű gondja, a holnapról való gondoskodás, az adó, s más közterhek előteremtése, a ruha, a téli tüzelő gondja — csoda e ha elnyüvi a küzdő ember minden idegszálát ? A testi és lelki élet szoros kapcsolatban van egymással, sőt elválaszthatatlan. Valamint a test állapota a lélekre, úgy a lélek betegsége is erős kihatással van a test fejlődésére és állapotára. Mi ennek a következménye ? Boldogtalan családi és társadalmi élet, végső következménye pedig a bajok áradata, az anyagi leromlás, a nélkülözés Elérkezünk tehát annak a megállapításához, hogy a beteg lelki élet szomorú következményeit a test is érzi. * Vidáman lubickol az iskola népe a Szamos hullámaiban. Csapatban fürödnek. Milyen vékonypénzü vánnyadt testek I Az előbb még ezt dalolták: „Kárpátoktól az Adriáig Minket senki meg nem állít, Szolga nem lesz a magyar I“ Nem gúnyolódás, de igy néz most ki párducos Árpád ivadéka 1 ? így. A napsugaras magyar róna most ilyen csemetéket nevel. Nincs
