Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-12-09 / 4. szám
1926 december 9. PÁSZTORTUZ 5-ik oldal. elég a kenyérből, télen kevés szalona csüng a gerendán, — néhol semmi, — a didergő tagok- ra nem jut meleg ruha, a hóié befut a keshedt csizmába, folyás, tyuk, kacsa piacra vándorol, mert sóra, ecetre kell az ára, pedig menüire kellene otthon az asztalra I Bizony igy állunk! A városi újságok sem igen Írnak már a „zsíros cívisek“ -röl, az öt hat hízóról, a tulipános ládáról, mely tele van pénzzel, s melyen a gazda ül strázsát. Bizony igy állunk! Generalis visitatió van Üdvözlésre jön a leventék küldöttsége. Mind 18—20 éves ifjú. Régen, sor alá álltak ebben a korban De milyen külömbség I Azok erőteljes, bajuszos fiuk voltak, egyik-másik beillett volna már családapának. Karjaiban duzzadt az erő, mellük feszült, izmos tagjaikra bizakodva nézhetett a nehéz tüzérség is. Alig akadt kivetni való. Levente ifjak ! Nézzük őket A legénytoll még alig pelyhedzik az állukon, arcvonásuk fáradt, — el- nyütte már őket fiatalon az élet. És igy sínyli a mai idők küzdelmét a gyermek, az ifjú egyaránt. Ha figyelünk — látunk, talán sóhajtunk is Megdöbbenve kérdezzük: hol az orvosság korunk e szörnyű betegségére? Ha a trianoni határt okoljuk mindenért, — hamar kész a felelet Kétségtelen, hogy a nagy hajszában Tria non is diktálja az iramot De nem „csak“ ez A régi világ embere nyugodtabb életet élt, mert vallásossága, Istenben való erős hite fokozot tabb türelemre, küzdelmes viszonyai között békés lemondásra tanította. Vasárnapján isteni békét áhítozva kereste fel temploma csendjét ; ünneplését nem kereste zajos szórakozásokban való szerfeletti elmerűlésben: nem akart urnák látszani nem voltak annyi gyötrő világi igényei: a várossal sem akart versenyre kelni a külső csillogásban, hanem élt egyszerűen, békés csendes, megelégedett családi életet. Családi életet zsoltár és bibliával az asztalán, a szivében pe dig több hittel, több lelki nyugalommal Ame lyik hajlékot pedig ezek az erények ékesítik, oda nem jut el az élet vásári lármája, onnan hiányzik az idegeket feszitő megélhetési gond is ellenben ott rendesebben folyik a munka, nyu godtabb az élet még a mai kor nehézségei között is, mert örökké igaz Jézus beszéde: „Keressétek először Isten országát és az ö igazságát és mindenek megadatnak néktek.m Szamoskér, Kun Sándor tanító. Igazoltatások. A tanitók fizetési jegyzékét most, válaszbélyeggal, a tanfelügyelőség- hez kell küldeni. Lelkészek családi pótlékát csak úgy folyósítják, ha a szokásos községi bizonyítványt decemberben idejében beküldik. Karácsonyi rózsák. Úgy intéztetett el, hogy virág virítson Micdenik ünnepen ; E virágok közt a karácsonyi rózsák Legszebbek én nekem. Karácsonyi rózsák az Isten kertjében Karácsony napjára kivirulnak szépen. De ne gondoljátok, hogy üvegházakban Tenyésztik ezeket, Nem is jégvirág, mit ablakokra csókol A fagyos lehellet. Élő, piros rózsa ez az én virágom, Karácsonykor mindig kivirulni látom. Mindenik embernek ajándékozott ily Rózsatőt az Isten, Velünk születik az s megvan a gyökere Odabent a szívben, Magunkban hordozzuk akármerre járunk, S mig élünk velünk él ez égi virágunk. Aki életútját Istenfélelemben, Igazságban rója, Az csak jó kertésze, annál nem sanyarog E mennyei rózsa. Rügyezik, kizöldül s karácsony napjára Kinyílik láthatón szép, piros virága . .. Két bűvös, csodaszép, piros rózsát mutat A hivő orcája, Mikor a templomban édes buzgóságban A Krisztust imádja. Karácsonykor legszebb ez az égi rózsa, Karácsony-rózsának neveztem el róla. Szent karácsony napján halld meg szavam te is, Elfásult hitetlen I A te rózsatődet hittel, szeretettel Ápold a szivedben 1 Ne feledd, hogy azzal számolnod kell végül, S ne csak kóró legyen tehát virág nélkül 1 K. Szabó Károly. A HIT T8 SZOLGALAT TISZÁNTÚL egy hegyen épített városban, Derecskén hallatta először szavát 1926 november hó 20 és 21-én. Közel s távolról oda gyűltek lelkészek, tanitók, tanárok, egyszerű és intelligens emberek nagyszámmal, akiket a derecskéi gyülekezet tagjai nagy szeretettel és áldozatkészséggel szállásoltak el és vendégeltek meg. (Két nagy teremben 300 an étkeztünk együtt) Boldog tapasztalatokat szereztünk ott a keresztyéni testvériségről, a magasan lobogó hit gytimö'cseiről. Az előadók az egyházi élet legfontosabb szinte sorsdöntő kérdéseivel foglalkoztak. 1. Czeglédy Sándor előadásainak cimei: „Mire van szüksége nemzetünknek és egyházunknak*? „Az egyházi élet megromlása“. „A felekezetek egymásközötti viszonya“. 2 Révész Imrééi : „Az egyetemes papság“, „Az egyházi élet megújulása“. 3. Vass Vinczeéi: „Mit ad a református egyház nekünk“, „Mit vár a református anyaszentegy- ház tőlünk“, „A református gyülekezet eszménye“. 4, Fekete Gyula : „A sajtóról.“ 5. Dancsházy Sándor: „A lelkész és a tanító felelősség#.“ 6. Uray Sándor: „Jézus a csa* *
