Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Wirthné Diera Bernadett: „Ezeknek az istenkereső lelkeknek hivatásunk lehetőséget adni és segítséget nyújtani, hogy ezt az igényüket betölthessék.” Az oblátusi intézmény vezetői a diktatúra éveiben
AZ OBLÁTUSI INTÉZMÉNY VEZETŐI A DIKTATÚRA ÉVEIBEN 75 Összegzés, következtetések Az oblátusi intézmény történetének vázlatos áttekintése után néhány következtetést levonhatunk. Ezek közül a legfontosabb, hogy a világi rend léte és folyamatos (nyilván hullámzó intenzitású) működése annak bizonyítéka, hogy a bencés rend nem vesztette el erejét, és képes volt arra, hogy a beszűkített körülmények ellenére ne csak a saját túlélésével és megmaradásával foglalkozzon, hanem törődjön azokkal is, akik közel érezték magukhoz a bencés lelkiséget. Megállapítható továbbá, hogy Szunyogh Xavér atyának elévülhetetlen érdemei vannak nemcsak az intézmény meghonosításában, hanem átmentésében, és a diktatúra idején való fenntartásában is. Ő – talán azért, mert sajátjának tekintette – nem kezelte olyan titokban az oblátusi intézmé nnyel való kapcsolatát, mint többi rendtársa, 54 hagyatékában az oblátákra vonatkozó információk többször közvetve és közvetlenül is megjelennek. Végül, azt mondhatjuk, hogy a bencések nagyobb része – talán alkatukból adódóan, vagy reálisabban számolva a történelmi körülményekkel – sokkal óvatosabban járt el, és csak rendi elbeszélésekből, illetve különböző visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Szunyogh atya nem egyedül mentette át az oblátusi intézményt. A jövő kutatási iránya az lehet, hogy minél szélesebb körben tárjuk fel az oral history forrásait. 54 Szerteágazó könyvtári és levéltári kutatásaim során eddig nem sikerült írásos bizonyíté kot találni Vályi Hugó, Iróffy Huba és Juhász Gergely atyák hagyatékában arra vonatkozóan, hogy segítették-e oblátusok fogadalomtételét. Várszegi Asztrik szerint ők is fogadtak el oblációt. Várszegi A.: Legányi Norbert főapát és az oblátusság i. m. 23.