Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Wirthné Diera Bernadett: „Ezeknek az istenkereső lelkeknek hivatásunk lehetőséget adni és segítséget nyújtani, hogy ezt az igényüket betölthessék.” Az oblátusi intézmény vezetői a diktatúra éveiben
AZ OBLÁTUSI INTÉZMÉNY VEZETŐI A DIKTATÚRA ÉVEIBEN 69 imádkozni, hogy az Úr Isten sok-sok kegyelemmel tegye igazán áldásossá kormányzását.” 29 A levélben említett kis kápolna a Szent Szabina, ahol nemcsak a bencés obláták találtak lelki otthonra, hanem sok világi és szerzetes is. „Csak azt tu dom, hogy a most meginduló lelki napoknak itt Szent Szabinán nagy szerepe van a pesti hívők lelkiségében. Elsősorban a teljesen magukra hagyott apácák jönnek boldogan, hogy végre valami lelki táplálékot is kaphatnak. De szétszórt szerzetesek is jönnek össze időnként itt nálam. Így például a szaléziánusok egy kis csoportja megható módon, testvéri ölelkezésre itt találkozik.” 30 Legányi főapát különös tisztelettel és bizalommal viseltetett Szunyogh irányában, ezért fogalmazódott meg benne az a terv, hogy a rendi növendékek magiszterévé nevezi ki a már idősödő szerzetest. Szunyogh Xavért meglepetésként érte a felkérés, és sok álmatlan éjszakát okozott neki, hiszen egyrészt kereten kívüli bencésként hosszú éveket töltött Pannonhalmán kívül, másrészt a Szent Szabina-kápolnához nagyon erős érzelmek fűzték. Vívódásairól hosszú levelekben számolt be apátjának, melyek hasznos adalé kok lehetnek a rend történetének további kutatásához. Ezekből a levelekből az derül ki, hogy Szunyogh már élete utolsó szakaszára készült, és nem érezte magát késznek egy olyan komoly feladatra, mint a növendékek nevelése. Sokatmondó az alábbi – Legányi Norbert főapáthoz intézett – levélrészlet, amelyben számvetést végzett, és élete négy időszakát a következőképpen jellemezte: „Most április 13 -án mondtam el életemnek följegyzés szerinti tízezredik beszédét. (Eleinte az évi jelentés és az értesítő számára jegyeztem az adatokat, később már tudatosan írtam fel.) Ebben a beszédben az oblátáknak összefoglaltam életem eddigi három szakaszát, és kijelöltem a most kezdődő, utolsó szakasznak az irányát. Az első 15 évre Prohászka püspök szavát találtam a legjellemzőbbnek, aki azt írta nekem: »Örülök a lendületnek, melyben él, és amellyel rajtunk is lendít.« Valóban ebben az időben – ha visszagondolok rá – csupa lendület, csupa szárnyalás, ifjú lángolás volt egész lényem. A második 15 évet Müller SJ szava így jellemezte: »Szunyoghra lehet alkalmazni a Bölcsesség könyvének szavait: Csalárdság nélkül tanultam, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.« Volt ebben az időben olyan év, amikor szinte minden hónapban megjelent külön könyvem. De tudatosan csak tanítani akartam, nem akartam tudós módjára új dolgokat mondani, sem költő módjára új megvilágításban adni, hanem mint tanító a legbiztosabbat, a lehető legvilágosabban előadni. A harmadik 15 év jelszavát már 29 Szunyogh Xavér levele Legányi Norberthez, 1958. márc. 13. PFKK BK 709. I/2b. 30 Szunyogh Xavér levele Legányi Norberthez, 1959 júniusa. PFKK BK 709. I/2b.
