Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Wirthné Diera Bernadett: „Ezeknek az istenkereső lelkeknek hivatásunk lehetőséget adni és segítséget nyújtani, hogy ezt az igényüket betölthessék.” Az oblátusi intézmény vezetői a diktatúra éveiben
70 WIRTHNÉ DIERA BERNADETT magam választottam meg: »Földön állni, de égbe nézni, a földön járni, de az égbe érni.« Tudatosan törekedtem realitásra, ugyanakkor idealizmusra. Így akartam megvalósítani, amit egész kezdő koromban csak stílusvirágként írtam: »Természetes életünket természetfelettivé, és természetfeletti életünket természetessé kell tenni.« Talán ez volt a legsajátosabb adományom a jó Istentől, és talán ez kapta meg a legjobban a lelkeket. A most kezdődő utolsó 15 évre (munkás év nem tudom, lesz-e ennyi, még ha egyébként ad is a jó Isten hosszú életet) Zrínyi mondását vettem át, megváltoztatva: »Mors bona. Nihil aliud.« Sokszor prédikálok a jó halálról, a hónap utolsó napján az oblátákkal ezért tartok külön ájtatatosságot. Életem, Isten kegyelméből, talán elég jó lehetett, és ha megadja hozzá a jó halál kegyelmét, megkaptam mindent, amit meg sem érdemeltem.”31 A hatvannégy éves Szunyogh Xavér messze állt még a haláltól, a következő évek a Szabina-kápolnában továbbra is a lelkipásztori szolgálatról szóltak, ami magába foglalta többek oblációjának elfogadását. 32 1961. február 6-án Szunyogh Xavért letartóztatták, és többek között az oblátákkal való kapcsolata miatt került börtönbe. Életének ezzel egy teljesen új és váratlan fejezete vette kezdetét, amire szabadulása után mint kegyelmi állapotra tekintett vissza.33 Mivel nem úgy értékelte, hogy az obláták miatt történt meghurcolása, továbbra is fenntartotta velük a kapcsolatot, ahogyan arról Legányi Norberthez írt levelei szólnak, 1965-ben.34 Nagyon érdekes forráscsoport maradt fenn a Főapátsági Levéltárban, amelynek segítségével mérleget vonhatunk az oblátusi intézmény műkö-31 Szunyogh Xavér levele Legányi Norberthez, 1959 júniusa. PFKK BK 709. I/2b. 32 1951. nov. 20. özv. Langsfeld Kálmánné Anna nővér, 1957. júl. 13. Katalin Placida nővér, 1959. júl. 31. Dr. Bangha Antalné Margit Franciska nővér. PFKK BK 709 IV/1. 33 A vonatkozó szöveg megtalálható: Wirthné D. B.: Lelkivezetés a diktatúrában i. m. 173. A főapáthoz írt levelében is hasonló kontextusban számol be meghurcolásáról: „Szeretett Atyám! Hálásan köszönöm jóságát, hogy atyai sorai köszöntöttek elsőnek hazatérésem után. Egyelőre kis »keresztelt« leányaim fogadtak be magukhoz, de a jövő héten már a Széher úton leszek általános klinikai vizsgálaton. Nagy tisztelettel kérem, hogy itt Budapesten mikor és hol kereshetem föl, és akkor élőszóval beszámolhatok. Annyit most is írhatok, hogy ünnepélyes fogadalmam és pappá szentelésem óta ez a két év volt Jézus legnagyobb kegyelme. A Prológus szavai szerint türelemmel vehettem részt Krisztus szenvedésében és így remélhetem, hogy koronájára is méltónak tart. Imádkoztam ott is minden nap és folytatom most is, hogy az Úr áldja meg egész családunkat Atyánkkal együtt. Fiúi tisztelettel: Xavér. U.i.: Alázattal kérem, hogy az itteni címemre 200 intenciót küldeni kegyeskedjék. Ezzel kezdem meg életem őszét.” PFKK BK 709. I/2. 34 1965. augusztus 1 -jei, Legányi Norberthez írt leveléből megtudjuk, hogy az obláták a hó első vasárnapján gyűltek össze a Szent Szabinában, míg 1965. augusztus 23-i levele arról tudósít, hogy az obláták anyagi segítségével sikerült Szent Szabina ereklyéjének tartóját elkészíttetnie. PFKK BK 709. I/2.
