Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Wirthné Diera Bernadett: „Ezeknek az istenkereső lelkeknek hivatásunk lehetőséget adni és segítséget nyújtani, hogy ezt az igényüket betölthessék.” Az oblátusi intézmény vezetői a diktatúra éveiben
68 WIRTHNÉ DIERA BERNADETT Ebben arról számolt be, hogy miért nem sikerült találkozniuk Pál főapát budapesti tartózkodása idején: „Méltóságos Főapát Úr! Szeretett Atyám! Kedden kerestem először a Központ Szemináriumban, de ott csak a püspök úrral találkozhattam, és egyik példányt a megjegyzéseimből átadtam neki »pro memoria«. Utána délután kétszer is (3 órakor és 4 órakor) kopogtattam a plébánia ajtaján, de nem nyertem bebocsátást. Akkor el kellett jönnöm, mert kedd lévén, 5 órakor az obláták jöttek össze egy magánlakásban havi oblációra. Ha nem megyek közéjük, találgatások és fölösleges hírek keletkezhettek volna. Szerencsére találkoztam egy rendtárssal hazafelé menőben, aki éppen Pannonhalmára készült menni, és így személyes postával viheti, amit el akartam szóval mondani...”27 A főapát és szerzetese kapcsolatát tovább árnyalja az a levél, amelyet 1953. május 2-án írt Szunyogh, és amelynek egy része azzal foglalkozik, hogy milyen stratégiát kövessenek az obláták felvételével kapcsolatban: „Az oblációról még elmélkedni fogok, mert a legfonto sabbakat a múlt alkalommal megírtam. Itt, amennyire rajtam áll, a nagyon szigorú kiválogatás elvét tartanám fenn, hogy ezzel valóban a legértékesebb lelkek kapcsolódhassanak Rendünkhöz...”28 Szunyogh álláspontját – hogy csak az igazán elkötelezetteket engedjék oblációt tenni – minden bizonnyal az indokolta, hogy mind a rend, mind az oblációt tevők védelme elengedhetetlenné tette a diszkréciót és az elhivatottságot. Talán nem véletlen, hogy ez a levélváltás, illetve a közös gondolkodás az obláták felvételéről éppen néhány hónappal a fent említett öt győri obláta beöltözése előtt történt. Szunyogh Xavér és oblátái 1958-ban új főapát került Pannonhalma élére, akivel Szunyogh Xavér szeretetteljes, baráti kapcsolatban állt. Erről levelezésük is tanúskodik. 1958. március 13-án keletkezett az a levél, amely nemcsak az obláták szempontjából fontos, hanem – minden valószínűség szerint – Szunyogh első levele Legányi Norberthez, mint pannonhalmi főapáthoz. Ebben megindokolja, hogy miért nem tud részt venni beiktatási ünnepségén: „Ha Szent Benedek napján magára hagyom a kis kápolnát és az oblátákat, akkor egész Budapesten nem ünnepelnék meg sehol külön bensőséggel és áhítattal Szent Atyánk ünnepét. Ez ok miatt tudom csak levélben köszönteni életének ezen a nagy napján. De ígérem, hogy Szent Benedek atyánk világi gyermekeivel együtt szívből fogunk 27 Szunyogh Xavér levele Sárközy Pálhoz, 1952. jan. 9. PFKK BK 709. I/2b. 28 Szunyogh Xavér levele Sárközy Pálhoz, 1953. máj. 2. PFKK BK 709. I/2b.
