Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Dénesi Tamás – Várszegi Asztrik OSB: A laikus szerzetesi intézmény Pannonhalmán (1945–1987)
32 DÉNESI TAMÁS – VÁRSZEGI ASZTRIK OSB élni. Ott a testvérek száma kétszerese a felszenteltekének. Kemény Dó zsa rámutatott arra, hogy a missziós rendek sem tudnának meglenni lai kusok nélkül, akik nemcsak háztartási munkákat végeznek, hanem nemesebb kézi munkákat is, mint oltárépítés, festés. Danczi Villebald hozzáfűzte, hogy a prágai Emmausz Apátság új épületszárnyát szerzetestestvérek építették, továbbá cipészműhelyük nagyon jövedelmező volt. Dezsényi Lóránt újabb szemponttal gazdagította a vitát. Szerinte elsősorban a rend, a szerzetespapság laikusokhoz fűződő viszonyát kell előre tisztázni. Azt ajánlotta, hogy a laikusok teljesen szeparálva éljenek az atyáktól. Emellett kifejtette, hogy a jelentkezőkön múlik, milyen hasznát lehet venni a testvéreknek. Békés Gellért a laikusok nevelésének fontosságát hangsúlyozta. Szüntelenül kell velük foglalkozni. Azt ajánlotta, hogy akit a laikustestvér-intézmény tanulmányozásával megbíznak, az már a nyári hónapokat használja fel erre a munkára. Felszólalása közben Hermann Ipoly szintén szót kért, aki ezzel kapcsolatban a speciális hazai viszonyok figyelembevételét hangsúlyozta. Kelemen Szulpic szerint a háború utáni kritikus időkben egy új intéz mény felállítása befektetést jelentene, amit az aggasztó körülmények miatt nem bír el a rend. Dezsényi és Vályi ezzel eltérő véleményt fogalmazott meg: annyit mindegyik testvér tud majd dolgozni, hogy felvételükre nem fizet rá a rend. Ezek után Kálmán Odó összefoglalta azokat a cikkeket, amelyeket a laikus intézmény egyes osztrák apátságokban történt bevezetése alkalmával írtak. Ezek közös tapasztalata, hogy a reguláris életnek erős támaszai a segítőtestvérek. Janota Cirill megerősítette ezt, hangsúlyozta, hogy a laikus intézmény lényegesen ho zzátartozik a szerzetességhez. Mivel a testvérek kolostorhoz tartoznak, csakis Pannonhalmán lehetne bevezetni az intézményt. Az atyák és a testvérek élete a fegyelem tekintetében nem különbözhet, hiszen utóbbiak csakhamar észrevennék az atyák szokásait és hibáit. Fontos, hogy akik nem papok, csak szerzetesek akarnak lenni, mély lelkiséggel rendelkezzenek. Az olyan monostorban, ahol mindkét szerzetesi útra van lehetőség, a legkomolyabb lelkiéletnek kell lennie, máskülönben negatív következményekre lehet számítani. Dezsényi Lóránt a legnehezebb kérdésnek a hivatást tartotta. Szerinte az első jelölteket személyes ismeretségek alapján kell felvenni és csak kevés novíciussal fog elindulni a rendszer. Döntő fontosságú, hogy az intézmény leendő vezetője hogyan fog felkészülni feladatára. Dezsényi remélte, hogy az illető mindent el fog követni, hogy munkája eredményes legyen, és mivel éppen most van a legnagyobb szükség erre az intézményre, bevezetésével nem szabad sokáig várni. „Komoly szerzeteséletre szükség van. A mai idők
