Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Petes Róbert: Legányitól Szennayig. Egy főapátválasztás margójára
LEGÁNYITÓL SZENNAYIG. EGY FŐAPÁTVÁLASZTÁS MARGÓJÁRA 33 tett volna tanúságot, mely a rend jelen súlyos helyzetében mindenképp kívánatos lett volna”, kénytelen lenne felülvizsgálni, esetleg megváltoztatni korábbi döntését. Rámutatott arra, hogy a választás a rend belső ziláltságáról tanúskodik, majd kijelentette, hogy a történtek ismeretében sem hivatottnak, sem pedig alkalmasnak nem érzi magát a főapáti szolgálat vállalására. 23 A harmadik főapátválasztás, Szennay András igent mond A kialakult helyzet okozta teher súlya alatt Monsberger Ulrik az éppen Ró mába induló Ijjas József kalocsai érsekhez fordult segítségért. Május 11-én kelt levelében tájékoztatta Szennay András válaszáról, majd így folytatta: „Most igazán nem tudom, mitévők legyünk. Azért jelentem Érsek Úrnak a fenti tényeket, hogy ügyünk állásáról Rómában referálni tudjon. Esetleg onnan kaphatunk jó tanácsot.” 24 A levélben foglaltaknak megfelelően Ijjas Rómában a pápai államtitkárságon és a Szerzetesi Kongregációban tárgyalt a kialakult helyzetről. A megbeszéléseken – nyilván annak függvényében, hogy az elképzelés megkapja-e a magyar állami támogatást, illetve engedélyt – az körvonalazódott, hogy egy arra alkalmas személynek kellene Rómából Pannonhalmára utazni, nem vizitátorként, de a szerzetesközösségben folytatandó bizalmas megbeszélések céljából, ami hathatós segítséget jelenthetne a válság megoldásához. Két személy neve került szóba: a Szerzetesi Kongregáció titkára, Augustin Mayer címzetes érsek, illetve a bencés konföderáció prímásapátja, Weaklan G. Rembert. Akár egyikük, akár másikuk lett volna a küldött, elkísérte volna a vatikáni egyházi közügyek tanácsának tagja, Giovanni Cheli. 25 Rómából hazatérve a kalocsai érsek tájékoztatta Miklós Imrét a fenti elképzelésről, és kérte állásfoglalását.26 Az Állami Egyházügyi Hivatal nem já rult hozzá a római küldöttek Pannonhalmára utazásához. A politikai rendőrség „Marosi Zoltán” fedőnevű ügynökének 1972. június 21-ei jelentéséből ismerjük az elutasítás bencés közösség számára adott hivatalos, meglehetősen visszás indoklását. Eszerint az állam a kialakult helyzetet a rend belső ügyének tekinti, és szükségtelennek tartja, hogy a gátló tényezőket külső személyek vizsgálják ki. Azt azonban az Állami Egyházügyi Hivatal nem 23 PFL FL FH 33-19/1972 Szennay András levele Monsberger Ulriknak, 1972. május 9. 24 PFL FL FH 33-20/1972 Monsberger Ulrik levele Ijjas József kalocsai érseknek, 1972. május 11. 25 PFL FL FH 33-22/1972 Monsberger Ulrik levele rendtársaihoz, 1972. május 31. 26 PFL FL FH 33-23 a/1972 Ijjas József levele Miklós Imrének, 1972. június 12.
