Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Petes Róbert: Legányitól Szennayig. Egy főapátválasztás margójára
34 PETES RÓBERT kifogásolná, ha a rend részéről utazna egy küldöttség Rómába. 27 Az előbbi megoldás a hatalom számára nyilván kevésbé lett volna kívánatos, hiszen ez esetben nemcsak az arra előre kiválasztott néhány személy, hanem nagy eséllyel a szerzetesközösség egésze is érintkezhetett volna a római küldöttekkel. Felszínre kerülhettek volna olyan problémák, amelyeknek éppen elhallgatásában voltak érdekeltek a pártállami egyházpolitika képviselői. A hatalom így könnyen veszíthetett volna a főapátválasztás terén kezdeményező, illetve irányító szerepéből. Amennyiben viszont egy magyar bencés delegáció utazik Rómába, már a tagok kiválasztásának befolyásolásával is komoly hatást lehet elérni. A hatalom elképzelésének megfelelően tehát július 7-én egy háromtagú delegáció utazott Rómába Monsberger Ulrik kormányzóperjel, Tihanyi Bánk kormányzóperjeli tanácsos és Csizmadia Gerő győri bencés tanár személyében. Megérkezésük másnapján, július 8-án a vatikáni államtitkárságon megbeszélést folytattak Giovanni Chelivel. A kormányzóperjel ismertette a két alkalommal is sikertelenül végződő főapátválasztás történetét. A tárgyaláson ezután – a kialakult helyzet megoldásának alapvető feltételeként – a rend belső integrációjának megteremtése vált hangsúlyossá. Ennek lényege, hogy az új statútumokban foglaltak megvalósítása, illetve a közösség megújulása érdekében konszenzusnak kell kialakulnia. Ez az egy ség fog majd kifejeződni az új elöljáró személyében. Így lesz esély arra, hogy egy harmadik választás eredményhez vezet, és olyan főapátot találnak, aki mögé a rend nagy többsége fel tud majd sorakozni. Fontos szempontként hangzott el, hogy a főapáti szolgálatra konkrét nevek csupán az egységes alapok megteremtése után merüljenek föl. Végezetül Cheli a Szentszék legmesszemenőbb támogatásáról biztosította a rendet. 28 A Chelivel folytatott megbeszélést követően a magyar bencések a Szerzetesi Kongregáció titkáránál, Augustin Mayer érseknél jártak, aki kifejtette: az elszenvedett törés után a legalapvetőbb a közösség lelki egységének megteremtése. A hangsúlyt a jogi beavatkozással szemben a spirituális feltételekre helyezte. Biztosítani kell mindenki számára a testvéri szeretet légkörében történő, egyéni, konstruktív véleménynyilvánítás lehetőségét. Az ilyen légkör és az ebben megfogalmazott egyéni vélemény kifejezése hozzá fogja segíteni a közösséget az elöljáró személyének megtalálásához. Nem egy, már kész főapátot kell tehát keresni, hanem egy olyan személyt, aki alkalmas 27 ÁBTL 3.1.2. M-36924/7. „Marosi Zoltán” 124. Jelentés találkozóról, 1972. június 21. 28 PFL FH FH 33-25/1972 Beszámoló a római útról. 1972. július 8. Mons. Chelinél tett láto gatás.
