Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Bandi István: A lelkiismeret útja embert próbáló időkben. Esztergomi bencés tanárok sorsa a kádári konszolidáció éveiben az állambiztonsági források tükrében
212 BANDI ISTVÁN A tanárok között előforduló legnagyobb korkülönbség huszonnyolc év. A beöltözések és az örökfogadalom letétele nagy részüknél a két világháború közé, a rendi reformok évtizedeire esett. E csoportot rendi kereteken belüliekre és kívüliekre osztva is egyensúlyi helyzetet kapunk, ugyanis tizenhárman kerültek be, és tíz fő rekedt a legalitás határain kívül. Nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a rendi keretbe bekerült tizenhárom személyből hét fő a 20. század első évtizedének generációjához tartozik, emellett az esztergomi tanári csoportból két személy nyugállományúként került Pannonhalmára. Ez az adat pedig a döntéshozó szociális érzékenységére utal. A rend négy későbbi vezető, irányító személye is az első világháború generációjából került ki: Monsberger Ulrik kormányzóperjel, Legányi Norbert főapát, illetve Kövér Alajos és Kapuy Vitál, akik a kormányzóperjeli tanács tagjai voltak. Hogy miért ilyen kormegoszlási összetételben kerültek rendi keretbe az említett generációk képviselői, arra csak Sárközy Pál főapát dispozícióinak alaposabb elemzése alapján kaphatnánk választ. A vizsgált csoport bencés/kincés tagjainak rövid szociológiai áttekintése és a titkosrendőrség módszertani jellemzőinek térdinamikája alapján megállapítható, hogy a rendi keretben lévő személyek centrális szerepben voltak, míg a kereten kívüliek perifériális helyzetben jelentek meg a vizsgált időszakban. Néhány alábbi példa jól illusztrálja ezt a feltevést. Bencés tanárok az állambiztonsági források tükrében Az esztergomi csoportból vezető szerepbe került, már említett négy rendtagról (Legányi, Monsberger, Kövér és Kapuy) keletkezett, illetve keletkeztetett iratmennyiség felülreprezentált a többi kereten belüli és kívüli rendtagról rendelkezésünkre álló anyagmennyiséghez viszonyítva. Az 1950-es évek eleji vizsgálati ügyek nyomán az ÁVH fókuszába került, rendi keretben lévő, illetve befolyással bíró rendtagok közül egyesek – például Monsberger vagy Legányi – a titkosszolgálat által átfogott személyekké váltak, míg mások – mint Kapuy („Rieger”, „Marosi Zoltán” fedőnéven), 9 9 Kapuy Vitál ügynöki tevékenységét számos kutató vizsgálta, de teljes értékű feldolgozása még nem történt meg. Szabó Csaba: „Megfigyeltek, figyeltettek, beszerveztek...” A bencés rend ügynökei. In: Episcopus, archiabbas benedictinus, historicus ecclesiae. Tanulmányok Várszegi Asztrik 70. születésnapjára. Szerk. Somorjai Ádám OSB – Zombori István. Bp. 2016. 153–162.; Soós Viktor Attila: Egy szigorúan titkos tiszt, Kovács István egyházügyi tanácsos egy évtizedes (1966–1977) felügyeleti munkája és jelentései a bencés rendről. In:
