Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
148 DÉNESI TAMÁS támadás, pontosabban bírósági eljárás indult, mégpedig az 1946. évi VII. törvénycikkbe ütköző bűntett miatt. A demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről címet viselő törvénycikk alapján Komáromi Titusz ellen még 1947-ben elhangzott kijelentései miatt indítottak eljárást. 104 Ugyanekkor, tehát 1949 januárjában bizonyos rágalmak jutottak el Pannonhalmára, Sárközy Pál kormányzó apáthoz Nagy Amadé nagyradai bencés plébánossal kapcsolatban. A kormányzó apát Szekeres Bónis zalavári apáttal kivizsgáltatta az újabb zalai ügyet, kérve, hogy az erről készült jegyzőkönyvet ne postán, hanem személyes úton juttassa vissza hozzá. A jegyzőkönyv alapján szinte biztosnak tűnik, hogy itt szintén politikai jellegű ármánykodásról lehetett szó.105 A három, egymáshoz térben és időben nagyon közeli 104 Az eljárással kapcsolatos levéltári források összegyűjtése kívánatos volna. A PFL FL FH 583/1949 szám alatt a pécsi népügyészség 1948.Nü.1275/4. számon, Pécsett, június 30-án kelt vádirata található meg. Ebből értesülünk arról, hogy az említett törvénycikk 2. §-ának b) és c) pontja ellen vétett a plébános, azaz a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen, illetve egyes személyek vagy csoportok ellen azok demokratikus vagy köz társasági meggyőződése miatt izgatott gyűlöletre. A nyomozás során előkerült konkrét esetekből csak néhányat emelek ki: 1947 tavaszán, amikor a szociáldemokrata pártnak „Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért harcolunk” szövegű plakátját elolvasta, megjegyezte, hogy „holnapután pedig a kolhozért harcolunk”. – „A kommunista párt 17%-kal kormányozza az országot és terrorizálja a lakosságot. Olyan embereket bántanak, mint Kovács Béla, aki igazi jó magyar ember, s most elhurcolták, senki se tud róla.” 1947. novem ber 3-án az iskolai szülői értekezleten kijelentette: „a szülők ne engedjék el gyermekeiket a varró tanfolyamra, mert ott csak az erkölcstelen nevelésen lesz a hangsúly. Tanfolyamról szó sincs, csak kommunista nevelésről. Anyák, tudjátok-e, hogy hol vannak leányaitok? Ha én lennék az ő helyzetükben, sírni tudnék. Olyan könyveket kapnak az iskolás gyermekek, hogy egy második osztályos fiúnak többet kell tudnia, mint aki 40 évig bábaasszony.” 1947 novemberében Kun Ibolya előtt azt a kijelentést tette, hogy ma nincsenek meg azok a szabadságjogok, amelyek 1848-ban voltak: ma nincs meg a szólásszabadság és a sajtószabadság. Ugyancsak 1947 novemberében jelentette ki, hogy az országgyűlésben buta emberek ülnek, tudásuk nem ér fel egy harmadikas elemista tudásával. A zalaegerszegi népfőiskolát pártiskolának minősítette, ahol erkölcsileg rombolják az ifjúságot, illetve kijelentette, hogy Magyarországon vallásüldözés van. 105 PFL FL FH 59 és 204/1949. Az első vádpont szerint a plébános nem olvasott fel a temp lomban bizonyos püspökkari közléseket, körleveleket. Nagy Amadé szerint előfordult, hogy egy héttel később került sor egy-két közlemény felolvasására, mert később kapta meg őket. Azonban egy esetben azért hiúsult meg a közzététel, mert a községi jegyző az orosztonyi rendőrparancsnokkal és egy másik rendőrrel az adott vasárnap előtt kétszer is megjelent a plébánián, és megtiltotta a pápai szózat felolvasását. Ezt vasárnap a templomban civilben megjelenve ellenőrizték. Nagy Amadé vallomása szerint annak a híresztelésnek a nagy része sem állta meg a helyét, miszerint a hercegprímás ellen képviselő-testületi ülést hívott volna össze. Ebben az ügyben a legfontosabb körülmény, hogy a képviselők elismeréssel szóltak Mindszenty Józsefről. Az a rágalom, mely szerint a plébánia földjeit felajánlotta a helyi szövetkezetnek, szintén nem bizonyult igaznak. A plébános csupán azt mondta, a törvény szerint fog eljárni a kérdésben. A plébános azt a vádat, miszerint plébániai jövedelmek
