Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Keresztes Csaba: A bencés rend írott és tárgyi műkincseinek sorsa 1949–1952 között
38 KERESZTES CSABA II. Műemlékvédelem Röviden szólni kell a korabeli műemlékvédelem helyzetéről. (Az akkori propaganda folyamatosan hangsúlyozta, hogy a régi törvény alapján 1881 és 1949 között csak 43 épületet nyilvání tottak műemlékké). Az 1949. évi 13. tvr. külön rendelkezett a műemlékek helyzetéről. Műem léknek nyilvánult „...a földben vagy a föld felszínén lévő minden olyan épít mény (épület, épületrész, földmű) és tartozéka, amelyet kiemelkedő történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségére tekintettel a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslata alapján műemlékké nyilvánít. A műemlékké nyilvánítással az ingatlan a jelen törvény értelmében védetté válik.” Szintén több pontban szabályozták a műemlékekről való gondoskodás jogi alapjait, illetve az MMOK ezzel kapcsolatos feladatait. A műemlékké válás jelentősen korlátozta az építmények használatának lehetőségeit, és az épületen tervezett minden munkálat (külső vagy belső átalakítás, bővítés vagy javítás) az illetékes hivatal előzetes hozzájárulásától függött, és azt megelőzően semmiféle munkát megkezdeni nem lehetett. A műemlékek fenntartásának és karbantartásának költségei alapvetően a tulajdonost terhelték. 11 E jogi rendezéssel egy időben megkezdődött az építészeti és egyéb emlékek műemlékké nyilvánítása. Az MMOK illetékesei az eljárások előkészítése során leszögezték, hogy az elkövetkező időszakban, a korábbi évtizedek gyakorlatával ellentétben , minden jelentékeny emléket mű emlékké kívánnak nyilvánítani. Jelentékeny emléknek a t örténelmi és „nemzetgazdasági” szempontból fontos építményeket tartották. 12 A műemlékké nyilvánítási eljárások során két problémával találták szemben magukat. Az egyik a magántulajdonban lévő építmények fenntartásának kérdése volt: ugyanis a műemlékké nyilvánított épületek – többnyire kastélyok – egy része már közületi tulajdonban volt (bár hozzátették, hogy a „fejlődés során” hamarosan a többi is közületi tulajdonban lesz), azonban az állagmegóvásra az állam nem biztosított pénzügyi keretet. A műemlékeknek csak az akkori állapotukban való megőrzésére gondolhatott a hatóság, „esetleg több esztendeig is, amikor az ötéves tervek végrehajtása során az ország megerősödik gazdaságilag annyira, hogy végleges helyreállításukra sor 11 Magyar Közlöny. Törvények és törvényerejű rendeletek tára. 223–237. szám. 1949. no vember 16. 20–21. Valamint: MNL OL Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, Általános iratok (a továbbiakban: XIX–I–19–a) 1790–Budapest–276–1951. 12 MNL OL Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, Kollégiumi értekezletek (a továbbiakban: XIX–I–19) 1950. augusztus 7.
