Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Keresztes Csaba: A bencés rend írott és tárgyi műkincseinek sorsa 1949–1952 között
A BENCÉS REND ÍROTT ÉS TÁRGYI MŰKINCSEINEK SORSA... 39 kerülhet”. Ennek okán a tulajdonosokat felvilágosítással és propagandával is arra kívánták rábírni, hogy a műemlékeket saját maguk tartsák karban. 13 Szintén jelentős problémát okozott a hatóságoknak az egyházi műemlékek, szó szerint, „nagy száma”. Az egyházellenes gondolkodásból fakadó probléma megoldására, tehát a „kérdés politikai háttere” miatt, 1950 nyarán külön megbeszélést folytattak le a párt, a Magyar Tudományos Akadémia, a minisztérium és a múzeumi központ illetékesei. Itt végül kompromisszumos álláspont alakult ki, és megállapodtak abban, hogy a „műemlék, mint művé szeti, néprajzi vagy történeti érték védendő, tekintet nélkül korábbi vagy jelenlegi funkciójára”. A lényeg egyértelműen a mondat második felében van , és úgy is lehet fogalmazni, hogy a szakértelem győzött az ideológia felett. 14 Ebben az időszakban nyilvánították műemlékké a Pannonhalmi Főapátsá got és annak középkori templom á t: „A templom román stílusú altemplomra épült, szentélye koragótikus, homlokzata és tornya klasszicizáló. A fő apátságban XIII. század közepi keresztfolyosó, melyet a XV. században megújítottak, valamint gazdagon kiképzett XVIII. sz. eleji helyiségek, gazdag stukkó és freskódíszítéssel.” 15 Később a tihanyi apátsági templomot is felvették a műemlék jellegű épületek jegyzékébe. A kistihanyi és az apáti templomromokat műemlékké nyilvánították. 16 A műemlékké nyilvánítás a továbbiakban nem lett politikailag kényes feladat – szemben az egyházi épületekben található ingóságokkal. III. Műtárgyak A hatóságok számára fontosabb üggyé vált a különféle képző- és iparművészeti, régészeti, könyvészeti, illetve rituális jellegű tárgyak megismerése, „állami hozzáférésük” biztosítása. A legértékesebb műtárgyakat a tvr. alapján védetté kívánták nyilvánítani. Az államhatalom az értékmegőrzés ügyeinek intézése során is megmutatta egyházellenességét. A tvr. 1949. november 16-én jelent meg a hivatalos 13 MNL OL XIX–I–19–d–1950. augusztus 7. és uo. 1950. október 2. Tudunk azonban álla milag végrehajtott és egyben bencés vonatkozású helyreállításról. 1950 elején Sopron bencés temploma Szent Mór káptalantermének tisztítását és kőfaragásainak kijavítását végezte el Szakál Ernő soproni szobrászművész és kőfaragómester. (MNL OL XIX–I–19–a–1790– Soproni bencés templom–3260–1950.) 14 MNL OL XIX–I–19–d–1950. augusztus 7. 15 MNL OL XIX–I–19–d–1950. augusztus 7. 16 MNL OL XIX–I–19–a–1790–Budapest–276–1951 .
