Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Soós Viktor Attila: Egy szigorúan titkos tiszt, Kovács István egyházügyi tanácsos egy évtizedes (1966–1977) felügyeleti munkájai és jelentései a bencés rendről
222 SOÓS VIKTOR ATTILA „Prantner e[lvtárs]! Javaslom, hogy a jövő héten, ha van rá időd, beszéljük meg az értékelést és a korábbi teendőket Miklós e[lvtárss]-al együtt. X. 30. Balló Balló e[lvtárs]. beszéljük meg. XI. 5. Balló e[lv]t[árs]! A jelentésben foglaltakkal egyetértek. Néhány észrevételem van a feladatokkal kapcsolatban. Ezeket jelzem az anyag megfelelő ügyeinél. Tekintve, hogy egy hónap is eltelt, nem tartom tovább magamnál, bizonyára szükség van rá. XII. 1. Miklós.” 54 Nem biztos, de feltételezhető, hogy Balló István okfejtéseit olvashatjuk. Mivel számos új gondolatot tartalmaz a feljegyzés a 12 nappal korábbi jelentéshez képest, ezért teljes terjedelmében idézem. 1./ „A szerzetesrendek működéséről az 1950. évi 34. tvr. rendelkezett. Ez a tvr. a szerzetesrendek működését a hatályba lépésének a napján megszüntette. Az állam és egyház közötti megállapodás alapján azonban a Magyar Népköztársaság Kormánya hozzájárult 6 katolikus fiú és 2 lány középiskola visszaadásához és engedélyezte az egyházi iskolákban a tanítás ellátásához szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működését. /1950. szept. 7-én aláírt megállapodás 1. sz. melléklet/ A megállapodást követő időben a fennmaradó rendek vezetői már akkor tettek olyan kísérletet, hogy a szerzetesek a tanításon kívül lelkipásztori és egyéb befolyásoló tevékenységet is fejthessenek ki. Ez ellen egyrészt a Paritásos Bizottság, másrészt a megalakult és funkcionáló Állami Egyházügyi Hivatal fellépett. A Paritásos Bizottság jegyzőkönyvbe foglalta: „... a szerzetesek nyilvános egyházi tevékenységet nem fejthetnek ki, és csak az misézzen nyilvánosan, aki világi pap.” 54 MNL OL XIX–A–21–d–0026-5-1970. (54. d.)
