Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Soós Viktor Attila: Egy szigorúan titkos tiszt, Kovács István egyházügyi tanácsos egy évtizedes (1966–1977) felügyeleti munkájai és jelentései a bencés rendről
202 SOÓS VIKTOR ATTILA magyar katolikus egyház elnyomását, és a Vatikán, valamint a protestáns egyházak elleni kommunista, ateista pártérdekeket szolgálta. A Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökségének 4. osztálya foglalkozott a hírszerzéssel a Vatikán, Izrael és az egyházi emigráció irányában, amikor a „Világosság” rezidentúrát létrehozták. Az osztály 1967. december 15-én készített egy jelentést arról, hogy hamarosan hírszerző tiszteket telepítenek az ÁEH-ba. Az ÁEH ebben az időben mindenképpen előnyösebb helyzetben volt a nemzetközi egyházi szervezetek irányába, mint például a Külügyminisztérium vagy bármilyen más magyar hatóság, szervezet. A Szentszékkel a hatvanas évek elejétől folytatott tárgyalások során a hivatal érintett munkatársai nemcsak rutinra tettek szert, de komoly sikereket értek el. Az ÁEH alkalmas fedőszervnek mutatkozott, hogy ne csak a III/III. használja alkalmanként a Magyarországon belüli „klerikális reakció elleni harcban”, hanem a III/I. is eredményesen együttműködhessen vele. A BM III/I. Csoportfőnökség 1968 novemberében felállította az ÁEH-ban a „Világosság” fedőnevű belső rezidentúrát. A BM hírszerző szerve tehát egy állambiztonsági tisztekből álló, meghatározott állambiztonsági, operatív feladatok ellátására felkészített, konspirált szervezeti formát hozott létre belföldön az ÁEH fedése alatt. Az ÁEH-t felhasználva akarták szélesíteni a magyar papság körében a kutató, tanulmányozó munkát, amelynek iránya a Vatikán, a papi emigráció és a protestáns világszervezetek felé mutatott. Mindehhez szükséges volt a belső rezidentúra saját hírszerző bázisának kiszélesítése, valamint célobjektumok felé a telepítésére alkalmas jelöltek felkutatása is. A rezidentúra tagjait az ÁEH Katolikus és Protestáns Főosztályára és a Nemzetközi Főosztályára osztották be. A „Világosság” rezidentúra rendelkezett egy „K” lakással, ahol az értekezleteket, szakmai megbeszéléseket tarthatták, jelentéseiket megírhatták. A lakást felszerelték a konspirált ügyintézéshez szükséges eszközökkel (rejtett, kódos páncélszekrény, írógép stb.). A rezidentúra tagjai az ügynökökkel, társadalmi kapcsolatokkal, jelöltekkel folytatott találkozókról 48 óra elteltével kötelesek voltak írásbeli jelentést készíteni, és a Központnak eljuttatni. Négy vaskos dosszié, mintegy 1500 oldal maradt fenn a „Világosság” rezidentúra működése nyomán. Az iratok számos fontos, nyilván a hírszerzés számára is nélkülözhetetlen jelentést, értékelést, jellemzést stb. tartalmaznak. Ennek ellenére az ÁEH-ba telepített hírszerzőtisztek munkája mégsem lehetett teljesen eredményes. Nyolc évvel a szervezés megkezdését követően, 1976. április 27-én a III/I–4. osztály vezetőjéhez a következő javaslat érkezett: „Tekintettel arra, hogy az 1968-ban szervezett »Világosság« belső