Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)
csapadék hullott és ennek is 3/4 részét két kiadós zivatar adta), de a patak vízszintje még mindig magas maradt (nyilvánvalóan a másutt hullott csapadék miatt), így a másodrendű csigatenyészhelyek nem szűntek meg. Augusztusban sok - 190,3 mm - csapadék hullott, ami hazánk viszonyaira nem jellemző, így másodrendű csigatenyészhelyeken az élet a továbbiakban sem szűnt meg. 1964-ben ugyanezen a legelőn nem volt mételykór, jóllehet több csapadék hullott, mint az 1963. év májustól augusztusig terjedő időszakában (1. a 8. ábrát). Május 20-ig ideális volt a csigák szempontjából a csapadék megoszlása. Utána következett egy 17 napos időszak, amikor csak 0,7 mm csapadék hullott és a hőmérő higanyszála is május végén már 25°C fölé emelkedett, a patak vízszintje viszont alacsony volt (kis gyűjtőterületén sehol sem volt helyi csapadék); következmény - a másodrendű csigatenyészhelyeken megszűnt az élet. Junius 8-tól 25-ig a csapadékviszonyok kedvezőek, júniusra jellemzőek voltak, igy új másodrendű csigatenyészhelyek alakultak ki. Ezek fejlődése nem volt ugyan zavartalan, mert 26-ával igen meleg időjárás köszöntött be, de a másodrendű biotópok nem száradtak ki, mert 29-én egy 10,4 mm csapadékot hozó zivatar biztosította fennmaradásukat. Július első felében a csapadék megoszlása nagyon biztatóan alakult, a másodrendű csigatenyészhelyeken erős szaporodásnak indultak a csigák. Július második felében minden felborult, jóllehet akkor (23-án és 24-én) éppenséggel 24,6 mm csapadék hullott és ennek 93%-át 23-án egy zivatar szállította. Ilyen csapadékmegoszlás nem kedvez a másodrendű biotópok fennmaradásának. Augusztus 1-én és 2-án 26 mm csapadék, ennek is 669c-a egy kiadós zivatar alakjában jött. Ezután megint egy 16 napos (aug. 10-ig) nem túlságosan meleg, de annál szárazabb időszak következett nem egészen 4, 5 mm-es csapadékmennyiséggel az időszak közepére eső két napon (aug. 9-én és 10-én). A másodrendű biotópok nagy többsége eltűnt, mert a patak vízszintje a nagy vízmennyiség lezúdulása után nem volt magasabb a környező legelőnél. Augusztus 19-én megint egy 10,9 mm csapadékot szállító zivatar jött. Az ezután következő 11 nap alatt (aug. 19. és 30. között) egy meleg száraz szakasz következett, amelynek elején (22-én és 23-án) 4 mm csapadék hullott. A bonyhádi legelő 2 évi meteorológiai viszonyainak az elemzése jó példa arra, hogy csak a lehullott csapadék mennyiségéből hazánk viszonyai között nem lehet biztonságosan következtetni a májmételykór járványtani helyzetének jövőbeli alakulására. A csapadék megoszlása viszont különösen a parthenogonia kritikus időszakában, azaz augusztusban, meghatározó lehet a fasciolosis járványtanára. Ezt tapasztaltuk a bonyhádi legelőn, hiszen 1963-ban a heveny fasciolosis évében, éppenséggel valamivel kevesebb (316,8 mm) csapadék hullott az érintett négy hónapban, mint 1964-ben (333, 2 mm), amikor még klinikailag manifesztálódó idült fasciolosis sem jelentkezett a kérdéses legelőt járó juhok között. A hazánk viszonyaira kidolgozott előrejelzési rendszer kiküszöböli ezt a bizonytalanságot, mert a másodrendű csigatenyészhelyen lezajló események közvetlen megfigyelésén alapszik. Az előrejelzést a legfőképpen érdekelt, a kérdéses állatállományt ellátó állatorvos végzi. Májusban és júniusban 2-3 alkalommal tájékozódik a legelőn a másodrendű biotópok elhelyeződése felől. Ez arra jó, hogy az előrejelzéshez szükséges adatok gyűjtésének az idején ne kelljen sokáig kutatnia utánuk. Az előrejelzéshez szükséges adatok gyűjtése augusztusban történik. Ezt kétszer ajánlatos végezni: augusztus első hetében és augusztus 15-e táján. Az állatorvos ténykedése abból áll, hogy mind a két alkalommal a másodrendű csigatenyészhelyeken lehetőleg minél több (legalább 100) L. truncatula példányt gyújt össze, majd otthon, Petri csészében levő vízben egyenként szétnyomja őket, hogy meggyőződjék az F. hepatica parthenitájnak a jelenlétéről. Ezeket sztereomikroszkóp segítségével könnyen fel lehet ismerni.* Tapasztalt állatorvos az augusztus 15-e körül végzett vizsgálat során a kirajzás eló'tt álló, jellegzetesen mozgó F.hepatica cercariákat sötét alap fölött szabad szemmel is fel tudja ismerni. A csigákban esetleg jelenlévő Páram phi s torn um-partheniták megkülönböztetése nem okoz gondot, mert azok cercáriái nem fehérek, hanem sárga, narancs-sárga vagy vöröses-sárga színűek és két pigment folt látható bennük. Az Állategészségügyi Intézet parazitológiai osztályán bevezetett módszer szerint az alábbi eljárást követhetjük a törpe iszapcsigák cercaria-fertőzöttségének megfigyelésére: A trichinella vizsgálathoz használatos kompresszórium alaplemezére 10-12 L. truncatulát egyenletes távolságra helyeztünk el. A felső lemez felhelyezésekor a csigákat úgy nyomjuk szét, hogy a lemezeket enyhén elcsúsztatjuk egymáson. A csavarokkal rögzített lemezt fénymikroszkóp alatt 6 0x-os nagyítás mellett vizsgálva az F. hepatica rediák és élénken mozgó cercariák könnyen felismerhetők.
