Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)
Megbízható adatok bizonyítják, hogy az F. hepatica petéi, parthenitái és metacercariái csak kivételes esetekben (november végétol márciusig összefüggő hótakaró alatt) telelnek át hazánk legelőin. Mivel ez nagyon ritkán fordul elő, joggal állíthatjuk, hogy a tárgyévi fasciolosis forrását azok a mételypeték képezik, amelyeket tavasszal a fertőzött végleges gazdák (házi és vadonélő kérődzőink) szórtak szét a legelőn . Májustól kezdve meteorológiai körülményeink már kedveznek mind a fontos szerepet játszó köztigazda - az L. truncatula - szaporodásának, mind az élősködő embryogoniájának. Junius végéig rendszeresen esik több-kevesebb csapadék, ami lehetővé teszi a másodrendű csigatenyészhelyek kialakulását. Június derekán megjelennek a csigákban a sporocysták. A kritikus időpont a kánikula beálltával július-augusztus hónapokra esik. Nagyon meleg van, s így rendkívül erélyessé válik a párolgás, és ami a legfontosabb, megváltozik a csapadék megoszlása. Egy-egy kiadósabb zivatar között mind hosszabbak lesznek azok az időszakok, amikor semmi csapadék sincs és a relativ páratartalom is alacsony. Az ilyen időjárás nem kedvez a másodrendű csigatenyészhelyekben zajló életnek. A hirtelen lehulló csapadék a másodrendű csigatenyészhelyektől tarkálló legelőrészen rövid időre megemeli a vízszintet, s így egy összefüggő víztükörrel rendelkező nagyobb tócsa jön létre. A nagy meleg hatására, valamint a talaj szerkezetétől függően rövidebb-hosszabb idő után ez megszűnik ugyan és időlegesen újból sok-sok másodrendű csigabiötópra esik szét, de ezekben az L. trunca tula embryonálódó, víz alá került petecsomói közben már elpusztultak. Csapadék hiányában majd a másodrendű biotópok is nagyon hamar eltűnnek. Laza talajon már 5 nap alatt kiszáradhatnak, kötött talajon néhány nappal később tűnnek el, de fennállásuk itt sem tart 8-10 napnál tovább. A nyári száraz időszak sikeres átvészelésének az esélyei is attól függenek, hogy milyen szerkezetű talajon vannak a másodrendű csigatenyészhelyek: a laza talajon, miután nem tudják elzárni megbízhatóan házuk szájadékát, hamarosan elpusztulnak; az agyagos talajú másodrendű csigatenyészhelyen nagyobbak az esélyek az esztiváció kedvezőtlen viszonyainak a túléléséhez. Azonban még ilyen körülmények között is már két hót múlva tömeges pusztulás lehet az esztiváció kisérője, amelynek során elsősorban a fertőzött csigapéldányok pusztulnak el. Ha a nyári kontinentális klimatikus viszonyok nem a megszokott módon alakulnak, nemcsak többször, de egyenletesen hullik nyáron is a csapadék, a másodrendű csigatenyészhelyeken tovább virágzik az élet: a megindult parthenogoniát semmi sem zavarja, mind több csigageneráció keletkezik, amelyek tagjai mind nagyobb arányban fertőződnek az újólag megjelenő miracidiumokkal. A zavartalan fejlődés eredményeként augusztus második felének a végén (kivételesen meleg tavasz esetén valamivel korábban) szeptember elején megkezdődik a cercariák tömeges rajzása, majd betokozódása. Általában szeptember elejére tehető a végleges gazda tömeges fertőződése. A gyakorlati megfigyelések is arról tanúskodnak, hogy a fasciolosis járványtanának ez a lefolyása: ha a végleges gazda egyedei rövid idő leforgása alatt nagyon sok metacercariát vesznek fel (10-14 nap alatt 5-10 ezret), akkor szeptember második felében-októberben heveny fasciolosisban betegednek meg; ha a végleges gazda egyedei fokozatosan fertőződnek 1-2 ezer metacercariával, akkor a vándorló fiatal mételyek mechanikailag nem károsítják egyszerre olyan mértékben a májat, hogy az heveny, klinikailag is manifesztálódó májgyulladás formájában jelentkezzék, hanem az epeerekben megtelepedett 100200 kifejlett métely idült epeérgyulladás, májgyulladás, majd cirrhosis okozója lesz, amely decemberfebruár folyamán fog klinikai tünetekben megnyilvánulni. A heveny fasciolosis még juhállományokban is általában ritkán fordul elő, ezért tanulságos lesz egy ilyen eset körülményeit elemezni. Bonyhádon az egyik tsz legelőjén 1963-ban súlyos, heveny májmételykór jelentkezett a juhok között. A legelőt egy eléggé bővizű (nyáron sem kiszáradó) patak szelte ketté. A patak mind a két oldalán elterülő legelőrész valamivel alacsonyabban feküdt a patak tavaszi vízszintjénél, ezért jóllehet május 6-23. között nem hullott csapadék, a már leírt körülményeknél fogva kialakult a másodrendű csigatenyészhelyek tömege (talajhajszálcsövesség, aránylag csekély párolgási erély). Utána volt ugyan némi csapadék (1. a 7. ábrát), és május 29.-június 5. között megint csapadék nélkül teltek a napok, a patak magas vízállása miatt a másodrendű csigatenyészhelyek nem szűntek meg. Később - június 5-22. között már a csapadékviszonyok is kedveztek a másodrendű csigatenyészhelyek fennállásának. Ezután megint egy 9 napos csapadékmentes, igen meleg időszak következett. A szekunder biotópok fennmaradását ismég a patak magas vízszintje biztosította. A július aránylag száraz és nagyon meleg volt (csak 48 mm
