Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

Egy másik érdekes megfigyelést Győr megyében egy Duna-menti legeion tettünk. A mintegy 30 ha-nyi legelőt a Dunától magas töltés választott el és két oldalról 2 m széles, mintegy 40 cm mély vízzel telt árok vette körül. Az árok feladata az volt, hogy a legelőről magába gyűjtse a magas talajvizet (1. a fi. ábrát). A legelőt a Duna töltéséhez vezető földút választotta két, nagyjából egyenlő részre és egy fahídon lehetett száraz lábbal megközelíteni. A legelőszemlét a megyei állategészségügyi szervek kérésére végeztük, mert az itt legelő szarvasmarha-állományban heveny fasciolosist állapítottak meg. A szemlére 1952. szeptember végén került sor. A szemle során a következőket konstatáltuk: a vizes árok meredek partján (elsőrendű csigatenyészhely) itt-ott csigák voltak. A fahíd környékén az árok partja lapos, jeléül annak, hogy a tehenek egy része nem a hídon, hanem az árkon átgázolva közelíti meg a legelőt. Itt az elsőrendű csigatenyészhelyen nem találtunk csigákat, mert azokat az árkon átgázoló marhák beletaposták a talajba. Duna 6. ábra. Egy sajátságos másodrendű L. truncatula-tenyészhely A földúttól jobbra helyeződő legelőrész zsombékos volt, savanyú fűfélék borították, amelyek között helyenként kilúgozott kisebb-nagyobb területek voltak, s ezeket egészen sekély, opaleszkáló vízoszlop borította. Az opaleszkálás huminsavak jelenlétére utalt, s itt, természetesen, nem voltak csigák, mert ezek csak amfoter vagy enyhén lúgos vízben tudnak megtelepedni, A földutat mind a két oldalán sekély árok kísérte, amelyben kevés víz volt. A jobboldali árokban a víz szintén opaleszkált, ezért benne