Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)
csigákat nem találtunk. A baloldali segély árokban a víz nem opaleszkált, s itt szép számban voltak ugyan csigák, de mert az árok rövid volt, ezek száma nem indokolta a heveny fasciolosis fennállását a gulyában. Egy felnőtt szarvasmarha heveny fasciolosisának a kialakításához ugyanis nagyon sok -30-40 ezer - metacercariara van szükség. Szükségesnek tartottuk a további kutatást az invázió valódi forrása után. Ezt végül is a legelőnek egy körülírt területén megtaláltuk, de olyan másodrendű csigatenyészhely képében, amelyhez hasonlóval azóta sem találkoztunk. Amint arról már említés történt, a legelőnek jobboldali felén víztócsák voltak. A bal felét, amely valamivel magasabban feküdt, nagyon szép, tömött, vad pillangósokból álló szűz gyep borította. Ennek a Duna töltéséhez közelebb helyeződő részén három, mintegy 10 m hosszú, 1,5-2 m széles egészen lapos, teknőszerű mélyedés volt, amelyeket, ha nem lett volna bennük 2-3 cm mély víztükör, aligha veszi észre az ember, mert a mélyedések gyepszőnyege semmiben sem különbözött a legelőfél többi részének tömött gyepszőnyegétől. Közelről vizsgálva ezek a teknők a következő "meglepetéssel" szolgáltak. A sekély vízből kiálló fűszálakon mindenütt hihetetlen mennyiségben csigák és petecsomók; szinte minden cm 2-en csigát vagy petecsomót lehetett látni. A csigák fertőzöttségének extenzitása hihetetlenül magas - 42,5%-os - volt. Magyarország kontinentális klimatikus körülményei között a L. t ru ncatula szaporodási dinamikájának két csúcsa van: a késő tavaszi és a kora őszi. A fasciolosis járványtanában hazánkban az előbbi játszik szerepet; az utóbbinak gyakorlatilag nem, vagy csak kivételes esetekben jut némi szerep a májmételykór alakításában. Tavasszal az L. truncatula nagyon korán aktív. Tömeges elszaporodására általában májustól kedvezőek a hazai klimatikus körülmények: már jó meleg van és csapadékban sincsen hiány, ennek megoszlása jó, ami a másodrendű csigatenyészhelyek kialakulásának kedvez. E vonatkozásban júniusban tovább javul a helyzet, mert a csapadék megoszlása változatlanul jó és a hőmérséklet még kedvezőbben alakul. Normális meteorológiai viszonyok esetén a fordulat július elején, a kánikula jelentkezésével következik be. A csapadék mennyisége jelentősen csökken és megoszlása is gyökeresen megváltozik. Ha eddig rendszeresen hullott több-kevesebb csapadék, akkor most vagy egyáltalán nem esik, vagy a tömegesebb csapadék nagyobb időközökben, 1-3 hetes kánikulai szárazság után, egy-egy kiadós zivatar formájában jelentkezik. Az ilyen időnként jelentkező, a tikkasztó hőséget rövid időre megszakító zivatarok nem kedveznek a másodrendű biotópok kialakulásának. Egyrészt azért, mert a hirtelen lezúduló víz hamar kiszárad, másrészt, mert az ilyen nyári zivatarok általában helyi jellegűek. Tehát hazánk kontinentális klimatikus viszonyaira jellemző időjárás esetén júliusban a másodrendű biotópok igen hamar, már két hét alatt eltűnnek, az elsőrendű biotópok pedig jelentősen összezsugorodnak, a bennük lévő törpe iszapcsigák esztiválnak. Az esztiváció során a csigák túlnyomó többsége elpusztul. A késő nyári (augusztus végi-szeptember eleji) rendszeresebb csapadék hatására a biotópokban az élet újra pezsgésnek indul; a nyári kedvezőtlen viszonyokat átvészelt kevés csiga új generációt hoz létre, de ez az idő rövidsége miatt már nem szaporodik tovább, hanem a hibernációra készül. Mivel viszonyaink között télen mindig van egy vagy több olyan 1-2 hetes időszak, amikor nincsen hótakaró, de a hőmérséklet -5 —10°C körül mozog, a hibernáló L. truncatulák túlnyomó többsége elpusztul, elsősorban az F . hepatica parthenitáival fertőzöttek. Az L. truncatula gyenge szárazságtuiésére szolgáljon példaként a következő megfigyelésünk. A Komáromi AG. nagyigmándi üzemegységében 1965. október elején súlyos heveny fasciolosis jelentkezett a juhok között. A legelőn, amely az immár több mint 3 hete tartó szárazság miatt teljesen kiszikkadt, kerestük a másodrendű csigatenyészhelyeket. Természetesen ezek már régen megszűntek, de korábbi helyeik a kilúgozott lapos mélyedések alapján felismerhetőek voltak. Ezekről a helyekről 3-5 cm mélységig talajmintákat vettünk és gézbe csomagolva, vízcsap alatt kimostuk belőlük a csigaházakat. Az öt helyről vett egyenként 200 cm^-es talajminták mindegyikében nagyon sok - 68-152 - L. truncatula csigaházat találtunk, azonban ezeknek csupán 3-4, 2%-ában volt élő csiga. A több mint 20 éves megfigyelés alatt csupán egyszer fordult elő - 1979-ről 1980-ra forduló télen -, hogy november közepétől márciusig vastag, összefüggő hótakaró borította országunk egész területét, s ez lehetővé tette a parthenitákkal fertőzött csigák és a betokozódott metacercariák egy részének az áttelelését. 1980 júliusának végén egy Somogy megyei legelőt járó felnőtt juhok és először legelt bárányok májában 3-6 mm hosszú F. hepatica példányokat találtunk. Ilyen nagyságú új invázióbeli fiatal,
