Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

1967; BISSERU, 1969) megfigyelés szól, hogy körülöttük nem lehet látni gyulladásos sejtek által alkotott demarkáló zónát. Ilyen zóna csak a megállapodott és esetleg elpusztult lárvák körül keletkezik. A lárvák okozta gócok sejtes állományának összetétele a góc kora szerint változik. Kezdetben az illető szerv parenchymajának vörösvértestekkel keveredett roncsolt sejtjei uralják a képet. Ez után a területet csakhamar gyulladásos sejtek lepik el . Eleinte neutrophil granulocyták, majd histiocyták és lymphocyták, később eosinophil granulocyták. Az elpusztult parenchyma-sejtekét, ott ahol erre mód van, új sejtek pótolják, ahol erre nincsen lehetőség, ott helyüket kötőszövet foglalja el. Az elváltozásoknak fejlődésében való tanulmányozása során kiderült, hogy egy rövid kezdeti szakasz után, amikor a különféle szervekben még csak friss jellegű elváltozások vannak, később minden szervben idült és friss elváltozásokat egyaránt lehet találni. Ebben annak bizonyítékát látjuk, hogy a lárvák a paratenikus gazdában állandó mozgásban vannak. Ez a mozgás a jelek szerint nem szorítkozik egy-egy adott szervre, hanem a szervezet különféle szervei között is permanens lárvakicserélődés áll fenn. Erre utal egyebek között az az általánosan ismert tény, hogy az egyszer fertőződött nőstény kutya egész élete folyamán potenciálisan fertőzött kölyköket szülhet, továbbá HO (1973) ama megállapítása, hogy a szopós egerek anyjuk tejének szopása révén koruk előrehaladtával mind jobban fertőződnek. Ez csak úgy lehetséges, hogy a tejmirigybe az idő előrehaladásával mindig újabb és újabb lárvák jutnak. A lárvák vándorlása a paratenikus gazda szervezetében jobbára a véráram útján történik. Erre kell következtetni a szövettani képben látható tágult vérerekből (pangás a lárva beékelődése miatt), a vérerek körül előforduló vérzésekből (ezek a tüdőben különösen szembetűnőek), ill. az utóbbiak helyén kialakult gócokból . A lárvák vándorlásuk során a kis vénákba is befurakodnak; ezúton válik lehetségessé, hogy az illető szervben megtelepedett lárvák a szívbe kerüljenek s a nagyvérkör segítségével