Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-02-26 / 8. szám
Pápa, 1899. I. évfolyam 8. sz. Február 26. lEPXjG-GrlETIliIEISr T^RS^ZD^LIMIE HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Uj-UtCZÍl, 122. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem ixlatnak. Laptulajdonosok képviselőj Szováthy Lajos. Felelős szerkesztő : Dr. Nyikora József. Főmunkatárs: Makav István. Klöflzetési Arak: Egy évre 4 fönn , félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes ^zám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Magyarok! Rejiteg kezünkben a toll, tombol szivünkben a harag, midőn hozzátok e szót irjuk : ébredjetek! Ébredj én édes nemzetem ! s ne hagyj nevedre sárt dobálni büntetlenül! Ébredj ! hisz a rágalom sarával dobálják szent neved, s a mi hallatlan vakmerőség, e rágalmakat már a saját anyanyelveden kürtölik világgá ! A „Pesti Xaplő" mult vasárnapi számában egy obseurus névtől olyan tárczaczikket közöl, mely az Amerikában élő magyarokról eképpen ir: „Ezek „elitje" előkelő helyen ugy él és vigad azzal a könnyelműséggel, melyet nem mos le magáról soha a mag yar . Azok a szerencsétlenek pedig, kiket a nyomor keze.összegörnyesztett, azok csak a lebujok füstös világában élnek, s ptt .él a messzi, ezredéves nemzet ősi karaktéi* vonása ; a tivornya hangja ." - Magyarok! ilyen arczátlanságot magyar nyelven még nem sokat olvastunk magunkrólEddig a külföldi sajtón kivül csak az idegen ajkú belföldi ha bántott; most már magyar lapban, magyar uyelven merészkednek megtámadni. Mutassatok egy nemzétet, mely tűrni tud ily bántalmakat! Mondjátok, hogy érényték a béketűrés, s akkor mi hallgatunk! l>e ha ezt nem teszitek, akkor jogunk és kötelességünk felrázni bódító álmotokból és szemetek elé tartani annak a sajtónak — melyet ti tettetek szabaddá — ázt a silány termékét, mely neveteket eként gyalázza az ország- és a világ előtt! Ébredjetek! Pápán, 1899. február 22-én. A „Pápai Újság" szerkesztősége. Cseléd-ügyeink, i. A most fölszinen levő társadalmi kérdések közül sokkal több figyelmet kellene fordítani a cselédügyre, mint azt teszsztik. Mig egyéb dolgokról folytonosan panaszkodunk a sajtóban, addig a legfontosabb kérdést, a jelen cseléd viszonyokat legföllebb magán érintkezésben, társalgások közben szellőztetjük, mintha bizony e módon csak kevéssé is javulnának e tekintetben állapotaink ? Ki kell lépni az ügygyei végre-valahára a nyilvánosság elé, mert ha nem, akkor hova tovább elfajulnak ez állapotok és segíteni rajta későn lesz. Nem csak Pápán, hanem széles Magyarországban, a cselédtartó gazdák a felől panaszkodnak, hogy egyáltalában kevés a hü és jó cseléd. A legtöbbje fizetett ellensége urának és folytonosan azon törik fejüket, hogy mint károsíthatnák meg gazdájukat ; fizetést mennél többet, de munkát minél kevesebbet kívánnak és azt is, a mit elvállaltak, végrehajtani vagy nem tudják, mert nem értenek hozzá, — vagy nem akarják, mert nekik ugy tetszik. Sőt, ha a kenyéradójok a megengedett legszigorubb módon kényszeríti munkájok elvégzésére, még ők érzik magukat megsértve, fölmondják szolgálatukat és nem ritkán az illetékes hatóságnál be is vádolják urukat, ha másért nem, legalább azért, hogy meg hurczolják. Röviden: a mai cselédség valósággal terrorizálja gazdáját. Egyrészt azért, mert tudja, hogy cselédre szüksége van neki; másrészt nem ismeretlen előtte az illető hatóságok eljárása sem, mely a legtöbb esetben a bepanaszolt gazdát sújtja ítéletével, a humanismus félreértett elmélete alapján. Ez nem jól van igy ! A humanismusnak is elvégre az alapja, lényege : az igazság ! Ha a cselédnek csupán azért, mert cseléd, mindent elnézünk és a gazdát — ha van igaza, ha nincs — - mert ő a gazda, az igazság elől elzárjuk; az nem humanizmus, hanem a legnagyobb inhumanitás. Utoljára is az az igazság mértéke : hogy ki mint teszi meg kötelességét, legyen az cseléd, vagy úr. Ha a cseléd nem teszi meg az elvállalt kötelességeket minden jogos ok nélkül, bűnhődnie kell érte ; valamint méltó büntetés érje azt a gazdát is, a ki hűséges és kötelességtudó cselédjével meg nem engedett módon bánik. Azonban nem alaptalanul hiszem, hogy A „PÁPAI ÚJSÁG" TÁRCZÁJA, A vasipar. Irta s á Szabad Lyceum 1899. febr. 12-iki ülésén felolvasta Barcsi József főgymn. tanár. (Folyt, és vége.) Úgyhogy bátran elmondhatjuk, hog3 7 több vasat termelnek mostanában egy év •alatt, mint régen ezer év alatt. És ennek a roppant vas mennyiségnek egyharmadát • Angolország állítja elő, hol nemcsak jó és sok vaskő fordul elő, hanem nagy kőszén gazdasága folytán olcsó tüzelő anyaguk is van a iiyersvas és aczél előállítására. E két ásvány^ a vas és kőszén képezi Anglia világkereskedelmének, óriási gyár és kézmű iparának alapját, ezek idézik elő mesés gazdagságát közvetlenül, vagy közvetve és teremtik meg világuralmát. Pedig a 16-ik században Angliának semmi vasipara se volt, aránylag csekély vasszükségletét külföldről fedezte, Belgiumból és Németországból hozták a vasat és vaskövet. Nagy föllendülését 1717-ben kapta, midőn kőszénnel és kokszai kezdtek nyers vasat előállítani. Ettől az időtől kezdve hihetetlen gyorsasággal fejlődött vasipara, ugy hogy rövid idő alatt kiszorította a külföldit, óriási kivitelével elárasztotta a világot. Igy pl. 1740-ben az egyesült angol királyságban 59 kohó csak 17 ezer tonna vasat termelt. De már 1796-ban ez évi termelés 125,000 tonna volt, 1835-ben egy millió, 1840-be 11 1.399,800,1860-ban 4 milliónál több, 1876-ban a 6 milliót, 1894-ben a 7 millió m. tonnát haladta meg. Hogy milyen viszonyban van az angol vasgyártás az európai és amerikaival szemben, kitűnik abból, hogy a 7'/, millió m. tonna angol vas majdnem felét képezi az egész európai vasprodactionak, ami 1893-ban 18.862,709 m. tonna. Amerika termelt 6 millió 8 százezer tonnát és Ázsia csak 520,236 m. tonnát. Az európai államok közül legtöbb vasat termel Angolország után Németország s pedig 5 milliónál valamivel többet. Franczia ország 2 mill, Oroszország egy mill.Elegams I! angol szabás !! FKXEDMAMN JAKAB üzletében — Fo-uteza, a Benczések átellenében — SSIif I €í IV A C ffi szafoóiizletémek átvétele folytán a raktáron levő kelmék a legjutányosabb árban kaphatók. Eegans !! angol szabás ! !
