Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-02-19 / 7. szám

Mementó! Nem nagyböjti elmélkedésről akarok irni, mert azt gondolom, ki ilyesmit óhajt hallgatni, vagy olvasni, az templomba jár szt. beszédek hallgatására, vagy előveszi imakönyvét, — esetleg kerit egy elmélkedő könyvet. ' Azt azonban megvallom, hogy bennem épen ez az alkalom — a nagyböjti időszak -r- támasztotta azon gondolatokat, melyeknek e czikk keretében kifejezést szeretnék adni. Arra is gondoltam, hogy ez időszakban a „Pápai Újságigen tisztelt olvasóinak a farsangi szórakozások elmultával több idejök lesz átfutni e sorokon és elmélkedni a benriök rejlő igazságon. Nem lesz rideg a tárgy, a melyről irok, mert hisz mindenki szive fogékony a szeretet iránt; már pedig én a családot, községet, társadalmat átalakitó ember-szeretetről vetek ide egy-két gondolatot. Újságokban, felolvasásokban, tudományos könyvekben, intelligens egyének összejövetele alkalmával már régtől fogva élénk megbeszélés tárgyát képezi, hogy minden téren a jelen társadalmi szervezet bomlási procesusaának világos nyomait lehet észlelni. Nem az igaz szeretet alapja ma a társadalmi érintkezésnek, sőt a családinak sem; kevés bennünk a szeretet. Mementó, homo, quia pulverem reverteris. Bűnbánatra indító hatalmas szavak. Mivel azonban bűnbánat el sem képzelhető szeretet nélkül; nem mondhatom-e : Emlékezzél meg, ember! hogy szived van, s ez a sziv szeretetre, nemes, igaz szeretetre van teremtve. A társadalomban észlelhető bomlás csiráját már a családban kell keresnünk. Vagy a szülők zsarnokoskodnak gyermekeik felett, vagy a gyermekek szülőiken. Az önzés, szeszély és szenvedély rabul ejti a szivet. A szegény családokban, hol a gazda véres verejtékkel keresi a kenyeret, feleségének meg a házi gondok alig engednek némi kis nyugalmat, keserűséggel tekintenek a gyermekekre, uton-utfélen éreztetik velők szóval és tettel, hogy ők az okai sok fáradalmoknak, nagy szegénységöknek. A szeretet melegét lehűti nálok a gond, a munka. Itt már nincs boldogság, mert nincs igaz szeretet; szülők és gyermekek egyaránt elégedetlenek. A szülők átkozzák a gazdagokat, a gyermekek a gazdagok iránt való e gyűlöletben nevelkednek fel. A jómódú nem intelligens családoknál a baj a műveltség hiányával íügg össze. Legtöbbször éles viszályok törnek ki a házastársak között. A gyermekek czifrábbnál ezifrább káromkodásokat, átkozódásokat hallanak szüleik szájából; majd pártállást foglalnak el, egyik rész — jobbára a fiuk — az apát, a másik — inkább a leányok — az anyát védi, s szivök egymás iránt megtelik k gyűlölet mérgével, mely aztán balvégzetük felé sodorja őket. Vagy szerfölött ritka eset-e, hogy a törvényszék előtt áll a fiatal suhancz, kit apa-, anya- vagy testvérgyilkossággal vádolnak?! Ha hiányzik is a műveltség, de megvan a szivekben a szeretet, ez nagyban orvosolná a bajokat. Nézzük az intelligens osztály családját! Reám mindig kellemetlenül hatott, valahányszor a szülők és gyermekek között bizonyos pajtáskodási viszonyt vettem észre. Sejtettem — s a következmények nekem adtak igazat — hogy a gyermekek később szülőik zsarnokai lesznek. A tisztelet és igaz szeretet nem fejlődhetik ki a szivben, mert a szülők majom-szeretete és könnyelműsége minden bűnt elnéz, minden szeszélyt megenged & gyermekeknek, a mi nem ritkán arra vezet, hogy a család erkölcsileg — vagyonilag tönkre jut. Sokszor megtörténik az is, hogy a szülők sok gyermekök közül az egyiket akár szépsége, akár kedves modora — nem ritkán hizelgése — akár kiváló lelki tulajdonai miatt annyira dédelgetik, a többiek közöl annyira kiemelik, hogy az elkeseredett testvérek szivéből lassan-lassan kihűl a szeretet nemcsak beczézgetett testvérök, hanem szüleik iránt is. Ismertem egy leányt, ki apja felett — járásbiró ós kir. tanácsos volt — teljes- mértékben uralkodott. Az apának e leánya iránt tanúsított engedékenysége, határtalan elnézése, minden nemes érzelmet kiölt a gyermek szivéből. Daczolt anyjával, kinek minden tettét gáncsolta a háztartásban; midőn végre az anya érvényesíteni akarta leányával szemben jogait, kenyértörésre került a dolog; nagyon természetes, hogy a leány győzött; a leányától orránál fogva vezetett atya gyermeke kívánságára — nem! — parancsára elkergette feleségét, gyermekei ai^ját örökre száműzte házából. Ugyanezen sorsra jutott fitestvére ; rosszul tanult s még hozzá nem is engedelmeskedett testvérének, az apa ennélfogva őt is kitiltotta házából. Maradt még egy fiatalabb, csinos külsejű leánytestvére. Ezt ő szolgálója gyanánt használta, mezítláb járatta, szegénynek a konyhában kellett hálnia. Végre a fiatal leányt egy reggelen halva találták; meg volt mérgezve. A vizsgálat azt derítette ki, hogy a leány megmérgezte magát. Lehet; — de azt sem tartom lehetetlennek, hogy az-ördögi lelkületű testvér mérgezte meg szegényt, íme, hol nincs szeretet, ott az önzés, aljas szenvedély, hatalomvágy uralkodik és végzi romboló munkáját! Az az ördögi nő elérte czélját: apja kitagadott vagyonából mindenkit. Végül a nyugalomba vonult öreg megbetegedett ; a vakon szeretett leány még arra is képes volt, hogy atyja halálát siettesse. Hova jut a család igaz szeretet nélkül ? ! Sivár, megdöbbentő ez a kép, de bebizonyítható tényt mondtam el. Ebből talán elég is lesz. Figyeljük meg végül a főranguak családjait ! Először is nézzük, milyen viszonyban vannak a házastársak. A világ előtt szeretik egymást. A főranguak házasságánál melynek hűvös csarnokaiban, ünnepi csend honol, s csak a képzelet szárnyain jelennek meg a harczból, vadászatról visszatérő leventék daliás alakjai; kezükben dárda, kopja, kelevész, testükön pánczél, sisak: vas az egész. £ A történelem alakjai, mint a mult időknek lidérczei megragadják lelkünket és viszik messze-messze a múltba, a midőn az ember, a teremtés koronája, mint a barlangok lakója először/hatalmas vadáratokkal küzdött borzasztó kőfegyvereivel, kés- Vb 1 gyobb uraságra tett szert, mert bronz uól készített fegyvereivel és ékszereivel szerzett tekintélyt egymás között és egymás ellen. Azonban a világesemények fegyvere nem a kő, vagy bronz fegyver volt, hanem a kard ós buzogány, a puska és ágyú, vagyis a vas. Használatának időszaka majdnem három ezer esztendő, mert egyes tudósok állítása szerint azok a hellén harczosok, akik Homeros költeményeit hallgatták, vagy a trójai harczokban résztvettek, vasfegyverekkel küzdöttek, miután a kis Seriphos görög szigeten annyi vasércz van, hogy görög Elbának lehetne nevezni. Azonkívül Kis Ázsiának a Fekete tengerparti részében a régi Heraklea vidékén nagyon gazdag vasérczbányák voltak már a legrégibb időkben és azért a vasanyaországának nevezték. A vaskor legjelentékenyebb szereplő népei voltak a görögökön kivül az etruskok, kelták és a rómaiak. Ezen utóbbi három nép élete szoros összefüggésben van a vaskorral, mert mig az etruskok Olaszország északi részén lakva, birtokosai voltak az Elba szigetén levő gazdag vasbányáknak és az Alpok déli lejtőin előforduló vasérczeknek, addig a kelták egész nyugot Európát lakták és bírták nemcsak a stájerországi gazdag vaskőtelepeket, hanem a franczia és spanyolországi vasbányákat is. A hatalmas kelta néptörzs, mely külön főnökök alatt táborozott, időközönként öszszeverődött és éles vasfegyvereivel fölfegyverkezve, hóditó, vagy rabló hadjáratra indult. Igy történt 389-ben K. e. midőn a kelta eredetű gallok, vagy gallaták betörtek az appenini félszigetre és legyőzve a Lombardiában lakó etruskokat Róma ellen mentek, Rómát bevették s csak a Capitolium maradt még fenn, hanem ezt is elfoglalták volna, ha a capitoliumi ludak fel nem lármázzák az alvó őrséget. A győzelmes Brennus, a gallus fővezér csak nagy mennyiségű arany és ezüst fejében volt hajlandó Rómát elhagyni. Es mikor a római férfiak és nők vonakodtak annyi kincset adni neki, mint a mennyit kért, akkor Brennus kardját is a mérlegbe j dobta mondván, hogy azért is aranyat kiván. I Azonban vesztére, mert a rómaiaknak nem csak aranyuk, hanem vasuk is volt s ezt a száműzött Camillus hozta meg, aki éles kardjával és görög szövetségeseivel kiverte a gallusokat Rómából, később az egész országból. Ezen időtől kezdődik nem annyira a római aranysas diadalútja, hanem a római vas szablya, sisak és vért dicsősége. A római katona az ő sisakjával és fegyverzetével egypár évszázad alatt megteremti világuralmát. Először a győzhetetlennek tartott etruskokat igázza le, azután hatalmas ellenüke győzik le, a keltákat mindenütt nyomukban, a mai Francziaország területén éppen ugy, mint Spanyolországban, az Alpok vidékén. Angolországban, Írországban és a mai dunántuli vidéken, Pannoniában. Etruszk leletek vannak Bologna YÍdékén a hires villanovai bronz és vastár' gyak. Kelta maradványok a hallstadti, FelsőAusztriában és az estei Lombardiában, úgyszintén a soproni Bécsidombról való leletek és sok más. A hallstadti kulturát követte a La Tene kultura, mely a IV-ik századra esik K. e., mig a hallstadti az V. és VI. sz.-ban volt. A La Tene kultura alatt értik a Neufchateli;tóban talált czölöpépitmények korából való leleteket, amelyeknek Magyarországon a szoboszlói, ordod-baboti, szendrői, perkatahomokdombi, szobi, csabrendeki régiségek felelnek meg s ezek nagyobb részt fejlettebb