Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-02-19 / 7. szám

legtöbbnyire bizonyos elvek érvényesülnek, a mely elveket a büszke mágnás-matronák még akkor sem tudnak feláldozni, ha ez által gyermeküket boldogtalanná teszik is. Ez teremti a későbbi kellemetlen situatiókat, a melyekből elég sokszor botrányok fejlődnek. Az utolsó évtizedből elég speciális esetet tudnék felhozni állitásom bizonyítására. — Valóban sajnálatra méltó az a szegény nő, ki szive ellen kényszerül férjhez menni. A nőknél általában az érzelem a mindenható ur, ez ragadja őket oly tettekre, melyek következményeit csak akkor képesek megítélni, midőn már minden késő. A házasság alapja a kölcsönös szeretet; e szereteten alapul a családi boldogság, a gyermekeknek szeretetben való nevelése. Hallottam már azt az ellenvetést, hogy a főrangú hölgyek akként vannak nevelve, hogy a sziv érzelmeit bókóba verik a traditionális elvek. Nevelés nélkül nincs szeretet ? A rongyos, kuszálthaju, csúnya arczu koldus leánynak szivét nem hevítheti a legnemesebb szerelem?! Pedig senki sem nevelte. Lássuk továbbá, milyen a főranguak családi élete. Megszületik a gyermek, azonnal két-három egyén gondozására bizzák. A szülők folyton ide-oda utaznak, a gyermeket nem vihetik mindig magukkal. Ha rendes tartózkodási helyükön — mondjuk, hogy otthon — vannak, egyre jönnekmennek a vendégek. Igy aztán a gyermekek 7—8 éves korukig ritkán látják szülőiket. Néha-néha betéved a mama a gyermekszobába, a papa csak akkor, ha gyermeke beteg, vagy a mama be tudja csalni. Naponkint egyszer-kétszer szülőikhez viszik a szépen felcziczomázott gyermeket, hogy azok egy csókot nyomjanak a kisded homlokára. Később is, — 7—8 éves korukig — naponkint egyszer-kétszer szépen felöltözve a szülőikhez mennek a gyermekek, ha jól viselték magukat. Megjelenik aztán a házban a nevelő és a nevelőnő. A nevelő azonnal észreveszi, hogy a fiu anyját még csak müizlésről, előhaladottabb technikai ügyességről tanúskodnak, legyenek azok vas fibulák, kések, kardok, karpereczek. vagy bronz, ezüst és arany ékszerek pl. a Szárazd vidéki aranygyöngyök, kerekek, vagy bronz giimős — karikák. Nagyon érdekes ős régészeti lelet az egyedi, Sopronmegyéből, mely diszes bronzkancsó dús arany meg ezüst díszítéssel, mert rajta ősegyiptomi mithologiai alakok vannak s minden jel arra mutat, hogy az nem készült kelta földön, hanem Alexandriában, amint ezt Brugsch, a híres egyptolog megállapította, midőn 1867-ben a párisi világkiállításon látta. Ezen nagyon érdekes és értékes régiség történetét abban állapították meg, hogy a nyugtalan természetű gallata néptörzsből egy csoport kalandozásai közben a Ptolemeusok szolgálatába állott és midőn visszajött, ezt a tárgyat magával hozta egy kelta harczos, aki még halála után se vált meg tőle, hanem sírjába tették, bizonyosan meghagyása szerint. 1 Az ős, vagy régi vaskor legkiválóbb népe a római nép volt, mert nemcsak a Gamillus kardja volt súlyosabb aBrennusénál, hanem a római harczosoknak is élesebb kardjuk és keményebb sisakjuk volt, mint az etruskoknak, meg keltáknak, úgyhogy a római aranysas, a római katona meghódította az akkor ismert világot éles kardjával szereti, de az apát nem valami nagyon. A nevelőnek minden jó — főleg vallási eszközt meg kell ragadnia, hogy a fiúval megszerettesse atyját. A nevelőnő azonban legtöbbször hízeleg magának avval, hogy a reá bízott kis leány jobban örül, ha ő szorítja karjaiba, mint ha az édes anyja. A szülők önzők, csak magokkal, élvezeteikkel törődnek ; a gyermekek — elválva vezetőiktől — lassankint olyanok lesznek, mint szülőik. Sportszeretet, büszkeség, rideg sziv, különczködés, ezek jellemzik őket. Hol nincs igaz szeretet, ott az önzés, szeszély, makacsság burjánzik fel. Képet mutattam be a mágnáscsaládokról ; -— tisztelet, becsület a kivételeknek. A gazdagok és főranguak között kevesen boldogok, többnyire léhák és blasirtak. Sokra nézve valósággal szerencse lenne, ha idejében elszegényednének s dologgal, küzdelmes fáradozással kellene kenyerüket megkeresniük. Igy ellenben rangjuk és nagy vagyonuk birtokában olyan boldogtalanok, mint az elégedetlen szegények, ha csak valami különös dolog fel nem rázza életuntságok- és álmadozásokból, a mikor aztán — mint Széchenyi és mások — nagyot és maradandót tudnak alkotni, vagyonukat magasztos czélokra tudják fordítani. Ezt is a nagy szeretet okozza. (Fo'yt. következi .) Á pápai idő. Nem hiszem, hogy volna valaki Pápán, ki elmerné mondani magáról, hogy a helybeli időről tájékozva van. Nem, még ha fenn volnának is a nagy torony órái, melyek bizonyára a „varietas delectat" elvénél fogva már több nap óta nyugalomba vonultak, kipihenni azon óriási hárcz fáradalmait, melyet vivtak a dühöngő széllel s melynek eredményét a szemkemény sisakjával és paizsával. Ha pedig azt kérdjük, hogy mi jellemezte a rómaiak korát, ugy a legtalálábban avval felelhetünk, hogy az egyéni kiválóság, Csak nagy emberei által lehetett Róma a világ ura; nagy emberek voltak nemcsak a kiváló imperátorok, hanem az úgynevezett névtelen hősöket is megilleti az elismerés cserfakoszoruja, Ezen déli irányú, a czivilisatió melegségét terjesztő áramlattal ellentétes Golfáramlat volt az északi és keleti népek előnyomulása, a góthok és germánok néparadata, a hunok és más népek vándorlása, ami a nagybirodalmat elmállasztotta. A legrégebbi emher kürdött — mint említettem volt — a nagytermészettel a rengeteg vadjaival később kissebb csoportok egymás ellen, vagy nagy államalkotó népek testi jés szellemi kiválóság alapján. Mig aztán ,a vallás szolgálatába lépett pánczélos lovagkor egy láthatatlan szellemi, vagy szemmel látható földi ideálnok lett védője, harczosa. A középkorban hiányzott a szellem szabad szárnyalása, a bátorság csak a pánczélig terjed, legnagyobb fokát a Don Quisotte-féle esztelen hősködésében érte el s ez jellemzi nemcsak az egyéneket, hanem a népeket is, amiről tanúságot tesznek a nagy muzeumokban levő gazdag pánczél-gyűjtemények. Ebben az időben leggazdagabb vaslélő csak abban vette észre, hogy csekély kis 8 -10, sőt 15 perez difiére nti át is mutattak egy huszonnégy óra alatt. Alig van már mai időben művelt ember, a ki ne tudná, hogy mit értünk dél alatt? Értjük t. i. azon időt, melyben a Nap az illető hely délkörében pályájának legmagasabb pontjára jut, vagy — mint mondani szokás: delel. Úgyde a napi (solaris) napok hol többel, hol kevesebbel hoszszabbak, mint az u. n. csillagnapok, mely utóbbi alatt azon időközt értjük, mely eltelik egy álló csillagnak a délkörünkbe való kétszeri belépése között. Ennek oka abban rejlik, hogy földünk nemcsak tengelye körül forog, hanem a Nap körül is végzi pályafutását. Tehát, hogy földünk ismét ugyanazon helyzetbe jusson a Nappal, mint előtte való nap volt, — még néhány perczig haladnia kell az Űrben. A napi nap tehát, — mely napunk kétszeri delelése között eltelt idő — átlag 3 perc 56 másodperczczel hosszabb, mint a csillagnap.. Ugyanazért a polgári időszámítás alapjául az u. n. középnapidő van elfogadva, vagyis azon képzelt Nap két delelése közötti idő, mely pontosan jelennék meg a délkörben. MIG tehát az u. n. napórák a valódi időt mutatják, addig más órák a középnapidő szerint járnak. E középidő egy évben 4-szer esik össze a valódival u. m. ápr. 15-, jun. 15-, aug. 31- és dec. 25-én, a Nap delelésekor s e különbség mikor legnagyobb, 15 perczet ipara Németországnak volt, hol a vasbányászat virágzott ós a fegyverkovács mesterség jövedelmező foglalkozás volt. A niebelungi ének egyik hőse is, a fiatal Siegfried először kardot kovácsoltat magának és csak azután indul világnak, szerencséjet megállapítani . De bármennyi kardot és pánczélt kovácsolt össze az ó, közép és újkor kezdete, az elenyésző csekélység a mostani vastermelés mennyiségéhez képest; mintha az emberiség arra vállalkozott volna, hogy azt a nagy vastömeget, ami az egész föld anyagának 2 %-t képezi és a természet egyes helyeken összehalmozott, a föld felületén elszórja a szellem fegyverévé téve, az idő és tér legyőzésére használja fel. Erre vall a mostani vas és aczélgyártás óriási mérete: a vasutak sok száz ezer kilométer hosszú vonalai, az imponáló gőzmozdonyok kolosszális alakja a kézmű és gyáripar ezer-féle változatú eszközeinek neve, a mezőgazdaság és kereskedelem segédeszközei, mert vasból készülnek nemcsak a kapa és kasza, nemcsak fürész és balta, hanem vasból vannak nagyobbrészt a pánczélos hadihajók, vasból van minden kézi eszköz egész a varrótűig (folyt, kövelke/.ik.)