Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-10 / 51. szám

a kéz- és talpnyalás azonban sok gyönge jellemet tévútra vezet s pro­tektorrá szerez meg. De nem csupán ehhez ért a ka­paszkodó, a stréber. Értő máshoz is. Igen sokszor kiszimatolja mint a vizsla a vad nyomát, az emberek gyön­géjét és mint különféle bacillusok, hozzá alkalmazkodik igen rövididő alatt azok­nak gyöngéjéhez, a kiknél, vagy a kiknek segítségével emelkedni akar. A hol kell, farkas módra vicsorítja fogait; a hol meg báránynak kell lennie: ott, sokszor ordas természete magára ölti a türelem állatpéldányá­nak birka bundáját és bár fát vágja­nak hajlékony hátán, ő nyöszörögve mosolyog és tür és tűr a jobb jövőért, a melyet önérzete árán szerzett meg. Előtte az önérzet is áru portéka, olyan mint a nyulbőr, a melyet minél­jóbban akar értékesíteni. Főbb társa­dalmi s egyébb tekintélyes alakkal szemben önérzetét igen könnyen adja el; más alsóbb rangúak előtt azonban ugy fitogtatja azt, mint a régi nemesi világban több álnemes a hét szilva­fáról szóló kutyabőrt, a melynek a legfőbb hibája volt, hogy birtokosaik vagy elcsempészték máshonnan, vagy hamisították. Természetes, hogy ebbe az önér­zetbe aztán belefér nagyon szépen a spiczliskedés megvetendő foglalko • zása is. A ki az ilyen fajta strébernek út­jában áll, sok titkos besugásnak, még több aljas árulkodásnak és nem kevés szennyes akna munkának van kitéve. Mert a kapaszkodó nemes ver­senyt nem ismer. Nincs ereje hozzá. Ha tehát valakit le kell gyűrnie, a titkos besugások, a jellemet sértő hazug vádaskodások orvfegyveréhez nyul. S ha néhol, némely vidéken, vagy városban egy-egy ideális törekvés, vagy egy önzetlenebb gondolkodású egyén elbukik, annak az a nyitja, hogy ott vagy egy hatalmasabb kaliberű stréber, vagy egy stréber kompánia a helyzet ura, a melyet máskép klikk­nek nevez a magyar. Tény, hogy társadalmunk beteg. De e betegségnek oka'a rajta élős­ködő, vérét kiszipolyozó stréber had. S addig javulni nem fog, a mig mi ezen csúnya és veszedelmes alakokat ki nem szorítjuk társadalmi életünkből. Elég baj, hogy már elszaporod­tak mint a gomba s megmérgezték vérkeringésünket mint a bolond gomba. De a jobb elemek összetartása győzni fog felettük. Már türelmetlenné kezd lenni ezen emberek magaviselete. Szinte vigyo­rog arczukról a cynikus tudat, hogy még mindig az övéké a vezérszerep a társadalomban, bárhogy ostromol­ják is őket. Az igaz, hogy egy idő óta külö­nös fészkelődós tapasztalható bandá­hoz hasonló társaságukban, érzik a seprű szelét, de éppen ezért is még jobban összetartanak és minden be­csületet félre téve, szövetkeznek züllött, börtönlátott egyénekkel, ke­zükbe vagy újságírói tollat adnak, hogy rémítsenek meg minden ellensé­güket, vagy a legszörnyűbb rágalma­kat szórják lelkes és becsületes ellen­feleikre. De ez nem ijeszt meg már sen­kit! Az álarczot lerántjarólok a sajtó előbb-utóbb. Csalásaikat, bűneiket föl­fedezi és oda juttatja, a megvetés posványába, a hová valók. Mert kell, hogy egész társadalmi életünket a becsületes és önzetlen egyének és vezetők irányítsák. A stréberek bolonditsák önmagokat, szövetkezzenek azzal, a kivel akar­nak, de le ne nyűgözzék egész tár­sadalmi életünket és zsírját ennek ne emésszék. A hon önzetlen harczosain múlik, hogy mielőbb tűnjék le a stréberek csillaga! — r. — Á Humanismus, A „Pápai Újság" f. évi 50-ik szá­mában, „A városi szabályrendelet mó­dosítása" czimü közlemény egész ter­jedelmében akaratunk megvalósítá­sára és igy legnagyobb örömünkre is szolgál. S különösen örülünk a felett, hogy végre tűzoltási szabály­rendeletünkből folyó helytelen intéz­kedések megszüntetése végett az igazság és nép barátja a „Pápai Újság" szót emelt. Igen szép és di­cséretes cselekmény ez. És hogy várva­várt megvalósítása ránk, pápai pol­gárokra, hogy csak áldást hozó lehet, az már kétséget nem szenved. Lássuk csak azt az agyon repa­A feleségem ugyanis nem idegenkedik az ilyenektől. Sokszor maga unszol reá; de most, hogy kezdődő migrinjétől félt, nem akart velem tartani, hanem szabadságot adott egyedül mennem. Előbb azonban szentül megfogadtatta velem, hogy pont 9 órakor már otthon leszek. Szabad szárnyakra bocsátva, egyene­sen a „Bukott angyal"-nak tartottam. Tud­tam, hogy ott játszik a legjobb czigány­zene. Boldogult agglegény koromban itt töl­töttem a legvigabb óráimat. Most is néhány régi jó czimborámra akadtam, kik nagyon megörültek e találkozásnak. Mint pontossághoz szokott ember, be­akartam tartani a hivatalos, — vagyis a feleségemtől meghatározott órát, de — mint tudjuk — ember tervez, s Isten végez. De nem, most az asszonyok végezték. Czimbo­ráim ugyanis nem hagytak békét, addig be­széltek, addig csalogattak, mig becsaltak egy samber separé-ba, ahol egy színtársu­lat néhány nőtagjával előre megbeszélt ta­lálkájuk volt. Én eléggé védekeztem különféle okok­kal a marasztalás ellen, melyek között a feleségem migrentét a leghathatósabbnak képzeltem. Nem használt semmit, sőt ellenke­zőleg. Mikor aztán már a szende és papucs­kormányságomra czélozgatott, feltámadt bennem a férfi. — Azért is megmutatom, hogy nem vagyok papucshős. Pinczér! Pezsgőt ide a javából. Olyan „éljen"-jel fűszerezett örömrival­gás támadt, hogy Jerikó falai, ha véletle­nül 2000 évvel ezelőtt össze nem omlanak, meg is irigyelték volna a „Bukott angyal" vézna falait, hogy azt a pokoli zajt sértet­lenül kiállották. A fiuk vállaikra emeltek, s mint valami csatát nyert hőst körülhor­doztak. A naiva kebeléről lefejtette a leg­szebb rózsát és sokat igérő pillantások kí­séretében kabátom gomblukába tűzte. A pezsgő és a szép szemek egyaránt megtették hatásukat. Mialatt czimboráim a telt poharakkal koczintgattak s a szép ne­met s különösen annak jelenvolt képviselőit éltették: azalatt én mind hevesebben udva­roltam a szendének, észrevétlenül meg-meg szoritgattam gyürüs kezeit, sőt olyan len­dületes bókokat súgtam a fülibe, minőkre 2 évi házasság után alig tartottam volna magamat képesnek. A végén már találkát is kértem tőle. Mikor haza felé kissé kótyagos fejjel haza értem, a feleségem azokkal a gyanú terhes pillantásokkal fogadott, a melyekkel rende­sen fogadni szokott, ha elkésve jövök haza. Nem mondtam, de tudtam, hogy mi fekszik a szivén. Elébe vágtam tehát a kérdésnek: — Kedvesem, csak magunk között vol­tunk, csupa férfiak. Mióta tudom, hogy nem szereted, ha előtted ösmeretlen nők társa­ságában mulatok, ugy kerülöm az ilyen tár­saságot, mint a nazarénus a puskát. Ej ej! válaszolt egy gúnyos mosollyal az ajakán, a mellemre mutatva.—És ez a rózsa ott a gomblyukban? Teringette ! ez a szerencsétlen rózsa! Oh hazugok patrónusa! most segits ! Meghűlés ellen ASBEST.TALPBETÉT uri vagy női czipőbe elhelyezéssel párja 5© kr. Gyermek czipőbe elhelyezéssel együtt pítrja 25 kr. legolcsóbban kaphatók ENGELMAN ÁRMIN czipész üzletében (Benczés épület.) Nagy választék uri női és gyermek czipőkben. Különös figyelmébe aján­lom a n. é. közönségnek, hogy érzékeny úgymint hibás lábakra orthopád czipőt készítek a legnagyobb sikerrel. Bámulatos nagy raktár. Elegáns finom czipők csakis nálam kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom