Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-10 / 51. szám

a kéz- és talpnyalás azonban sok gyönge jellemet tévútra vezet s protektorrá szerez meg. De nem csupán ehhez ért a kapaszkodó, a stréber. Értő máshoz is. Igen sokszor kiszimatolja mint a vizsla a vad nyomát, az emberek gyöngéjét és mint különféle bacillusok, hozzá alkalmazkodik igen rövididő alatt azoknak gyöngéjéhez, a kiknél, vagy a kiknek segítségével emelkedni akar. A hol kell, farkas módra vicsorítja fogait; a hol meg báránynak kell lennie: ott, sokszor ordas természete magára ölti a türelem állatpéldányának birka bundáját és bár fát vágjanak hajlékony hátán, ő nyöszörögve mosolyog és tür és tűr a jobb jövőért, a melyet önérzete árán szerzett meg. Előtte az önérzet is áru portéka, olyan mint a nyulbőr, a melyet minéljóbban akar értékesíteni. Főbb társadalmi s egyébb tekintélyes alakkal szemben önérzetét igen könnyen adja el; más alsóbb rangúak előtt azonban ugy fitogtatja azt, mint a régi nemesi világban több álnemes a hét szilvafáról szóló kutyabőrt, a melynek a legfőbb hibája volt, hogy birtokosaik vagy elcsempészték máshonnan, vagy hamisították. Természetes, hogy ebbe az önérzetbe aztán belefér nagyon szépen a spiczliskedés megvetendő foglalko • zása is. A ki az ilyen fajta strébernek útjában áll, sok titkos besugásnak, még több aljas árulkodásnak és nem kevés szennyes akna munkának van kitéve. Mert a kapaszkodó nemes versenyt nem ismer. Nincs ereje hozzá. Ha tehát valakit le kell gyűrnie, a titkos besugások, a jellemet sértő hazug vádaskodások orvfegyveréhez nyul. S ha néhol, némely vidéken, vagy városban egy-egy ideális törekvés, vagy egy önzetlenebb gondolkodású egyén elbukik, annak az a nyitja, hogy ott vagy egy hatalmasabb kaliberű stréber, vagy egy stréber kompánia a helyzet ura, a melyet máskép klikknek nevez a magyar. Tény, hogy társadalmunk beteg. De e betegségnek oka'a rajta élősködő, vérét kiszipolyozó stréber had. S addig javulni nem fog, a mig mi ezen csúnya és veszedelmes alakokat ki nem szorítjuk társadalmi életünkből. Elég baj, hogy már elszaporodtak mint a gomba s megmérgezték vérkeringésünket mint a bolond gomba. De a jobb elemek összetartása győzni fog felettük. Már türelmetlenné kezd lenni ezen emberek magaviselete. Szinte vigyorog arczukról a cynikus tudat, hogy még mindig az övéké a vezérszerep a társadalomban, bárhogy ostromolják is őket. Az igaz, hogy egy idő óta különös fészkelődós tapasztalható bandához hasonló társaságukban, érzik a seprű szelét, de éppen ezért is még jobban összetartanak és minden becsületet félre téve, szövetkeznek züllött, börtönlátott egyénekkel, kezükbe vagy újságírói tollat adnak, hogy rémítsenek meg minden ellenségüket, vagy a legszörnyűbb rágalmakat szórják lelkes és becsületes ellenfeleikre. De ez nem ijeszt meg már senkit! Az álarczot lerántjarólok a sajtó előbb-utóbb. Csalásaikat, bűneiket fölfedezi és oda juttatja, a megvetés posványába, a hová valók. Mert kell, hogy egész társadalmi életünket a becsületes és önzetlen egyének és vezetők irányítsák. A stréberek bolonditsák önmagokat, szövetkezzenek azzal, a kivel akarnak, de le ne nyűgözzék egész társadalmi életünket és zsírját ennek ne emésszék. A hon önzetlen harczosain múlik, hogy mielőbb tűnjék le a stréberek csillaga! — r. — Á Humanismus, A „Pápai Újság" f. évi 50-ik számában, „A városi szabályrendelet módosítása" czimü közlemény egész terjedelmében akaratunk megvalósítására és igy legnagyobb örömünkre is szolgál. S különösen örülünk a felett, hogy végre tűzoltási szabályrendeletünkből folyó helytelen intézkedések megszüntetése végett az igazság és nép barátja a „Pápai Újság" szót emelt. Igen szép és dicséretes cselekmény ez. És hogy várvavárt megvalósítása ránk, pápai polgárokra, hogy csak áldást hozó lehet, az már kétséget nem szenved. Lássuk csak azt az agyon repaA feleségem ugyanis nem idegenkedik az ilyenektől. Sokszor maga unszol reá; de most, hogy kezdődő migrinjétől félt, nem akart velem tartani, hanem szabadságot adott egyedül mennem. Előbb azonban szentül megfogadtatta velem, hogy pont 9 órakor már otthon leszek. Szabad szárnyakra bocsátva, egyenesen a „Bukott angyal"-nak tartottam. Tudtam, hogy ott játszik a legjobb czigányzene. Boldogult agglegény koromban itt töltöttem a legvigabb óráimat. Most is néhány régi jó czimborámra akadtam, kik nagyon megörültek e találkozásnak. Mint pontossághoz szokott ember, beakartam tartani a hivatalos, — vagyis a feleségemtől meghatározott órát, de — mint tudjuk — ember tervez, s Isten végez. De nem, most az asszonyok végezték. Czimboráim ugyanis nem hagytak békét, addig beszéltek, addig csalogattak, mig becsaltak egy samber separé-ba, ahol egy színtársulat néhány nőtagjával előre megbeszélt találkájuk volt. Én eléggé védekeztem különféle okokkal a marasztalás ellen, melyek között a feleségem migrentét a leghathatósabbnak képzeltem. Nem használt semmit, sőt ellenkezőleg. Mikor aztán már a szende és papucskormányságomra czélozgatott, feltámadt bennem a férfi. — Azért is megmutatom, hogy nem vagyok papucshős. Pinczér! Pezsgőt ide a javából. Olyan „éljen"-jel fűszerezett örömrivalgás támadt, hogy Jerikó falai, ha véletlenül 2000 évvel ezelőtt össze nem omlanak, meg is irigyelték volna a „Bukott angyal" vézna falait, hogy azt a pokoli zajt sértetlenül kiállották. A fiuk vállaikra emeltek, s mint valami csatát nyert hőst körülhordoztak. A naiva kebeléről lefejtette a legszebb rózsát és sokat igérő pillantások kíséretében kabátom gomblukába tűzte. A pezsgő és a szép szemek egyaránt megtették hatásukat. Mialatt czimboráim a telt poharakkal koczintgattak s a szép nemet s különösen annak jelenvolt képviselőit éltették: azalatt én mind hevesebben udvaroltam a szendének, észrevétlenül meg-meg szoritgattam gyürüs kezeit, sőt olyan lendületes bókokat súgtam a fülibe, minőkre 2 évi házasság után alig tartottam volna magamat képesnek. A végén már találkát is kértem tőle. Mikor haza felé kissé kótyagos fejjel haza értem, a feleségem azokkal a gyanú terhes pillantásokkal fogadott, a melyekkel rendesen fogadni szokott, ha elkésve jövök haza. Nem mondtam, de tudtam, hogy mi fekszik a szivén. Elébe vágtam tehát a kérdésnek: — Kedvesem, csak magunk között voltunk, csupa férfiak. Mióta tudom, hogy nem szereted, ha előtted ösmeretlen nők társaságában mulatok, ugy kerülöm az ilyen társaságot, mint a nazarénus a puskát. Ej ej! válaszolt egy gúnyos mosollyal az ajakán, a mellemre mutatva.—És ez a rózsa ott a gomblyukban? Teringette ! ez a szerencsétlen rózsa! Oh hazugok patrónusa! most segits ! Meghűlés ellen ASBEST.TALPBETÉT uri vagy női czipőbe elhelyezéssel párja 5© kr. Gyermek czipőbe elhelyezéssel együtt pítrja 25 kr. legolcsóbban kaphatók ENGELMAN ÁRMIN czipész üzletében (Benczés épület.) Nagy választék uri női és gyermek czipőkben. Különös figyelmébe ajánlom a n. é. közönségnek, hogy érzékeny úgymint hibás lábakra orthopád czipőt készítek a legnagyobb sikerrel. Bámulatos nagy raktár. Elegáns finom czipők csakis nálam kaphatók.