Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-10 / 51. szám

gásba leendő terelése czéljából nemcsak a „városi szervezeti szabályzat", de a „tüzrendészeti szabályzatinak helyes iránybani és közmegelégedésre leendő megváltoztatása mostmár elengedhetetlen feladat. Mert, hogy nem esak ezek, de az ezekből folyó végrehajtási módozatok is ránk többé-kevésbbé sérelmesek, azt bizony senki sem tagadhatja. Ezeknek mihamarabb változni ok kell. Az érdekelt közönség:. Református papválasztás. A helybeli református egyház községe, a kedves emlékű, szelid lelkületű Kis Gábor halála folytán megüresedett lelkészi állását a mult hét szerdáján, f. hó 6-án d. e. tartott gyűlésében töltötte be, a mikor ís Kis József, helybeli theologiai tanárt hivta meg szavazattöbbséggel a nevezett állásra. Már mult lapunkban jeleztük, hogy két párt fog egymással szemben állni, vagyis a választás, illetve meghívás egyhangú semmi esetre sem lesz. S ugy is történt. Mind a kért párt fölvonult sok emberével, ugy, hogy a templom padjait megtöltötte a választók tömege. Az egyik Kis József meghívását óhajtotta, a másik párt azonban legnagyobbrészt Kis Józsefre irányuló ellenszenvből és mert ez állásra méltónak nem tartotta és igazi protestáns fölfogásból is pályázatot követelt. Eleinte nem lehetett tudni, hogy melyik lesz a győztes. Itt is, ott is sokan voltak. S talán éppen e miatt történt, hogy oly ingerült volt a hangulat ugy a gyűlés előtt, mint a gyűlés kezdetén. Izzó volt a levegő bent s kipirultak az arczok; a nők tömött padsoraiban és a karzatokon a kíváncsiság* idegessé tett sokakat s aligvárták, hogy belépjen a templomba, a gyűlés színhelyére, a kiküldött egyházi és világi bizottság. Egy néhány perczczel mult el IO óra, a mikor Vikár Vincze egyházi és Jákói Géza világi választási megbízott elnökök megjelentek és megnyitó! Iák a gyűlést. Miután igazolták megbízatásukat, megkezdették a gyűlést. Midőn azt a kérdést intézték a választókhoz : hogy akarják-e Kis József, theologiai tanárt meghívni: óriási hangzavarban hallatszott: a „nem," „nem kell

u és „akarjuk". Annyi bizonyos, hogy ez utóbbi gyöngébb volt, mintha hiányzott volna belőle a lelkesülés. Nagy nehezen csillapodott le az óriási zsivaj, de csak néhány perezre; mert amint az elnökség megakarta a szavazás módját állapítani, a harag újra kitört s csak, mikor olyan propoziciót tett az elnökség, a mely mind a két pártot kielégítette, lett csend és indult meg a szavazás és folyt is le elég rendben. Szavazniok a ref. egyház törvény értelmében csak azoknak kellett, a kik ellenezték a meghívást, a többiek hallgattak. Ugyanis e törvény szerint a meghívást ellenzőknek ki kell mutatniok rendes szavazás utján az összes választók '/

3-át, a másik pártnak azonban meg sem kell jelennie és mindaz a ki otthon marad, vagy e választó gyűlésen még nem jelenik, ha még oly ellenpárti is, a másikhoz számíttatik. Ily módon természetes, hogy elérni az V

3-ot majdnem lehetetlen volt, a mily lehetetlen lett volna a bizalmat nyújtóknak is a 2/

3-ot összegyűjteni. Tehát e törvény szerint a szavazás megtörtént és összesen 62-en szavazrált „tűzoltási szabályrendeletet", melynek egyik része a ház váltságdijak fizetése iránt intézkedik : bizony nagy az aránytalanság ennek végrehajtása körül ! Mert mig a belváros sok jövedelmet hozó házai csak 50 krt. fizetnek, -- addig a külváros, tehát a szegény nép jövedelmetlen viskói is 50 krral rovattak meg. De a mi még jobb a dologban az, hogy pénzügyi bizottságunk „humanismusa" ugy intézkedett, hogy ha valakinek esetleg több háza van is, az ezekért is öszszesen csak egyszer 50 krt. tartozik fizetni. Ez már igazán „humánus" ? intézkedés. Hogy aztán olyan tűzoltásra kötelezettlakosoktól, kik egy személyben ház- és fogat tulaldonosok is, mi czimen lesz mind a háromféle váltságdíj követelve és beszedve, és azon földhöz ragadt külvárosi szegény viskótulajdonosoktól, kik közül két-három sőt négy embernek van csak egy kicsike, jövedelmetlen. agyon adóztatott, csekély értékű, de háznak nevezett kunyhója, hogy mi czimen van ezektől is telekkönyvi tulajdon szerint külön-külön 50—50 kr. beszedve ? ezekre §-ust igazán nem találunk. Ez valószínűleg benn nyugszik pénzügyibizottságunk és képviselőtestületünk ismert helyes intézkedéseiből folyó „humanismus^-ában ? Talán mindezeket azért vagyunk kötelesek fizetni, hogy tűzvész esetén és színhelyén a veszélyben forgóknak nyújtott első segélyért az utóbbi időben tapasztalt gorombaságokat megkapjuk ? Másért alig lehet ? S ezen aránytalan fizetésekért gorombaság és büntetéseknél egyéb nekünk bizony nem jár. Tehát ezen viszásságok megszüntetése és ügyünk rendes kerékváEs segített. Csakhamar feltaláltam magamat. — Kéri Laczitól kaptam, a ki mint tudod, nagy szenvedéllyel űzi a rózsa-termelést. Tán emiitettem már, hogy a szegedi kiállításon ő nyerte el az első dijat, most meg a kecskeméti kiállításra készül egy teljesen uj rózsa fajjal, mely egészen más irányt fog adni a kertészetben, a fajkeresztezésnél addig érvényben volt elveknek. Azért mondtam ezt a hosszú körmondatot, mert egy divatkereskedőtől hallottam, hogy" a nők elszéditéséhez legalkalmasabb mód a sok beszéd. Neki ez a methodus '/

2 milliót hajtott. Nálam kevésbé vált be. Sikerült ugyan feleségemet némileg lecsendesíteni s a már már kitörni készült gyanút benne elaltatni, de a mint a zsebkendőmért a zsebembe nyúltam, egy pár vadonat uj női keztyü hullott ki belőle. Csak az kellett most. Hiába volt minden védekezésem, esküdözésem, hogy mikép kerültek ezek a keztyük a zsebembe. Nem tudtam meggyőzni. Pedig ebben a dologban teljesen ártatlan voltam. Ez tudtomon kivül történt. De ki tehette ezt? Végre abban a hitben, hogy ebből a hínárból úgysem menekszem meg ép bőrrel, arra határoztam magam, hogy meggyónok mindent. Ebben a perezben benyit a cseléd és egy leragasztott kártyát nyújt nekem át. — Ki hozta ? — Egy pinczér íiu a „TörökSzultán"-ból. — Mikor hozta? — Alkonyatkor. — S nem várt választ ? — Mikor azt mondtam neki, hogy a Tekintetes ur nincs itthon, azt válaszolta, hogy később ismét eljön, de azóta nem volt itt. A kártyán ez állott : Tisztelt uram ! A mint tudni méltóztatik, a „Török Szultán "-bari felöltőink egy s ugyanazon fogason egymás mellett függtek. Társalgásunk közben szórakozottságból a feleségem keztyüjét a saját felöltőm helyett uraságod felöltőjébe tettem. Ha feltevésem nem csal s a keztyük ott lennének, kérném azokat e sorok átadójának átszolgáltatni. Az alkalmatlanságért bocsánatot kérve vagyok stb. Kárász Endre. takarékpénztári tisztviselő. Ugy éreztem egyszerre magamat, mint a ki lidércznyomástól szabadul meg. Kelegyenesedtem s avval a diadal érzettel, mellyel a kezdő vadász értékes, vadászzsákmányát vadász társainak bemutatja átnyújtottam a levelet a feleségemnek. Csak annyit mondtam hozzá. Itt van ni, olvasd! A feleségem átfutotta a sorokat, s azután elpirulva nyakamba borult. — Bocsáss meg édes Ivánom, hogy ismét ártatlanul gyanúsítottalak. Ne haragudj, ígérem, hogy ezentúl mindig hiszek neked. Koliiinyi Róbert.