Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-26 / 49. szám

lasztó és adófizető polgárok — ő szerintük csak az a „tudatlan nép" vagyunk. Pedig bizony nem egészen igy áll a dolog, mert nekünk is van ám félteni valónk még pedig édes hazánk alkotmányából folyó polgári jogaink, — melyeket törvényeink határain belül korlátlanul gyakorolhatunk már a legközelebb várható városi képviselők választásánál. Itt legyünk résen! És most megmutathatjuk, hogy oly egyének nem kerülhetnek be városházunk tanácstermébe képviselőkül, kik ügyünkkel semmit nem törődnek. Hanem igenis válasszunk oda olyan képvisélőket, kik minden ügyünket szivükön viselik és ha szükséges, azok védelmére talpra mernek állani a legnagyobb hatalmasságokkal szemben is. Mert csak igy boldogulhatunk, egyébként soha. IlalAsz Mihály. Utolsó szó a Pápai Lapok „ünneprontók" czikkére, Kivonat a pápai, m. kir. állami tanítók épző-intézet tanári testületének 1899. évi novemberhó 23-án tartott ülése jegyzökönyvéből. A tanári testület méltó felháborodással vett tudomást arról, hogy a „Pápai Lapok" folyó hó 19-iki számában „ Ünneprontók

u czim alatt immár másodízben tulajdonit a tanítóképző tanári karának oly dolgokat, melyekre egyáltalában nem szolgált reá. Ez okból a leghatározottabban utasítja vissza azon módot, melylyel a Jókaikör által tervezett Petőfi-ünnepség elmaradása miatt s azt a hangot, melyen egy erkölcsi testülettel szemben — különben is teljesen alaptalanul s legföljebb a békés egyetértés szándékos megbontása czéljából — elég vakmerő beszélni. Mivel pedig a közönségnek azon része, mely a Jókai-körnek erre vonatkozó ülésein nem vett részt, a Pápai Lapokból esetleg téves informátiót szerezhetne: a következő s teljesen megbízható forrásokon alapuló tények közzétételét határozza el : 1. Minden testületnek feltétlen joga van, hogy bármely dologban akkép határozzon, a mint ezt körülményeihez képest a leghelyesebben gondolja. A pápai állami tanítóképző tanári testülete sem hajlandó arra, hogy határozatait legjobb meggyőződése ellenére s csupán azért hozza, mert az valakinek jobban szája ize szerint van. Ebből önként következik, hogy a tanári kar, csupán azért, mert nem volt azon helyzetben; hogy a Jókai-kör kívánságát betűszerinti értelemben teljesítse; még nem szolgáltatott okot az „Ünneprontók" czimre. 2. A tanári kar tapasztalati okok folytán nem teljesíthette ugyan a Jókai-kör azon kívánságát, hogy a tanítóképző ifjúsága a gymnáziuméval közös énekkarban működjék ; de azoknak, kik az emiitett tervhez mereven ragaszkodtak, a békés megoldás szempontjából, minden lehető módot felajánlott. Felajánlotta a), hogy mindkét intézet ifjúsága külön énekkarban szerepeljen, b.) felvetette azon eszmét, hogy szerepeljen a tanítóképző énekkarral s a gymnasium zenekarral, sőt c), ismeretes azon nézete is, hogy a tanítóképző egyáltalában nem érezte volna magát sértve, ha a történtek után a programmból teljesen kimarad. Az is tény, hogy a Jókai-kör alelnöke és zenészeti osztályának előadója között egy nappal a döntő gyűlés előtt megállapodás jött létre az előbb emiitett b.) pontra vonatkozólag, mely megállapodástól azonban az előadó ur visszalépvén: előttünk egész érthetetlen okokból az ünnepség elmaradt. 3. A történeti hűség kedvéért pedig a tanári kar kénytelen kijelenteni, hogy a Jókai-kör irodalmi szakosztályának azon ülésén, melyen a tervezett Petőfi-ünnepségnek általunk is sajnált elmaradása elhatároztatott : Karmos Zoltán elnök ur nem azért .vetette fel a kérdést: „Legyen-e ünnepség, vagy ne", mert a tanítóképző nem volt hajlandó az együttes szereplésre; hanem ép afölött való, méltó fölindulásában, mert az ellenfél sem az előbb felhozott a. b. c. pontokban foglalt módozatokat nem volt hajlandó elfogadni, sem egyáltalában semmi békés megoldást nem tartott szükségesnek. 4. Az előadottak alapján minden higgadtan itélő ember könnyen beláthatja, hogy a pápai tanítóképző tanári testületének a legtávolabbról sem lehetett szándékéban a Petőfi-ünnepség megrontása s ép ezért kijelenti, hogy ez ügyben bárkivel is tovább vitatkozni egyáltalában nem fog; valamint kinyilatkoztatja végül azt is, hogy, a mit Szováthy Lajos igazgató Harmos Zoltán úrral való beszélgetéséről nyilvánosan megirt, abban kételkedni semmi oka nincsen. Kmft. Soós Antal, Répay Dániel, ad hoc. elnök. jegyző. * * * A tanári testület föntebbi határozatához kevés hozzátenni-valóm van nekem is. Csupán annak a kijelentésére szorítkozom, hogy egy oly tesj tület, melynek tagjai semmi tekintetben sem állanak mögötte annak a „notabilitás"-nak, aki a Pápai Lapok f. évi 47-ik számába, Ünneprontók czim alatt, iktatott, irodalmi szakválasztmányi h cltö, rozathoz függesztett, fűszeres „trilógiát" megcselekedte; hogy egy ilyen testület, mondom, határozataiban —- valakinek szép szemeiért — megtévedhetne: keserves tévedésen alapuló állítás. Valamint szerfölött naiv tévedés azt hinni, hogy józaneszü ember első pillanatra be ne látná : hogy kik itt és mindenütt nem Ünnep-, hanem BéJcerontók. Szintúgy túltengésben szenved az az önhittség is, midőn valaki másról azt tartja, hogy hazudik s csalhatatlan csak őmaga. A pápai, állami tanítóképző-intézet tanárikarára mondták ki azt, hogy „Ünneprontók

u. Én nem vagyok ilyen pogány; én sokkal kevesebb Mephistóra mondhatom — hála istennek! — azt, hogy Békebontók. Ami pedig a „Tyúkól, Sírkő és Dobó

u koszorúzott hősköltemény „mézesajku" írójának azt a kijelentését illeti, hogy „Szováthy Lajos, igazgató, ur nyilatkozatára .... reflektálni lapja méltóságán alulinak tartja

u : némi szégyenkezéssel vallom meg, hogy ebben az érzelmi hibában én is leledzem ; azzal a nem megvetendő előnynyel azonban, hogy ez a szívbeli virtus énnálam korábbi keletű. Pápa, 1899. évi novemberhó 24-én. Szovftthy Lajos, igazgati. Hirek. — Személyi hirek. Jókai Mór és neje a mult héten Hathalomon időztek, Ihász Lajos, nagybirtokos és a Dunántúli ág. ev. egyházkerület főfelügyelőjének meglátogatása végett. — Klobucár Vilmos, lovassági felügyelő, altábornagy, mult hét keddjén városunkban volt az itteni honvéd huszárság hivatalos megvizsgálása végett. Innen Pécsre utazott. — Hegedűs Sándor, kereskedelmi miniszter; Hegedűs Lóránt, orsz. képviselőnk ; Fenyvessy Ferencz, főispán; Zelenka Pál, Baltik Frigyes dr., ág. ev. püspökök ; Laszkáry Gyula, egyházker. felügyelő ; Kolozsváry József, veszprémi alispán a főfelügyelői beiktatás ünnepére c hét keddjén városunkba érkeznek. — Antal Gábor, ev. ref. püspök és Czike Lajos, kir. tanácsos, esperes, főiskolai gondnok, e héten városunkban időznek a főiskola hivalos megvizsgálása végett. — Vármegyei bizottsági ülés. A vármegye közgyűléseinek napirendjére kerülő ügyeket előzetesen tárgyalni és azokra nézve javaslatokat tenni az 1886. XXI. t. cz. 48-a szerint a vármegye állandó választmánya van hivatva. Az állandó választmány azonban üléseit — az ügyek komoly és beható tárgyalása végett — nem tarthatja az utolsó perczben, hanem a dolog természeténél fogva a közgyűlést megelőzőleg több napon keresztül, a mikor pedig a vármegye törvényhatóságának vidéki bizottsági tagjai, (oly sok időre be nem jöhetvén a székvárosba) nem szoktak részt venni az állandó választmányok ülésein. S ez oka annak, hogy a közgyűlésre kerülő ügyekről a vármegye vidéki bizottsági tagjai a legtöbb esetben teljesen tájékozatlanok ; — az állandó választmány javaslatait a napirendre kerülendő ügyekről csak már a közgyűlés termében hallhatják, a mikor is az ügyek ismerete nélkül sem azokhoz hozzá szóllani, sem teljes nyugodtsággal azokra szavazni alig képesek. De mindezeken kivül lehetnek esetek, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok nem óhajtanak egyes ügyekről nyilvános közgyűlésen felszóllalni; nem kiváiw ják esetleges panaszaikat vagy kérdéseiket nyilvánosan előhozni, de szivesen megtennék ezt egy bizalmas értekezleten, mely külömben, minthogy arra az összes bizottsági tagok meghiva vannak, csak annyiban bizalmas, hogy ott határozatok nem hozatnak és jegyzőkönyv nem vezettetik. Hogy tehát a vármegye törvényhatóságának t. bizottsági tagjai részint a közgyűlés napirendjére kerülő összes ügyekről még a közgyűlés előtt teljesen tájékozva legyenek, s hogy főleg az egyeseket érdeklő ügyeknek az állandó választmány által javaslatba hozott elintézési módjáról már előre is informálva legyenek, — de részint azért is, hogy bárki, a ki nyilvános ülésben felszóllalni nem