Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-26 / 49. szám

ezért semminemű jutalomra nem számítanak, semmi fizetést nem húznak? Hanem igen, egyet várnak, mit már jó részt meg is kaptak: az igazak, a jók szeretetét és tiszteletét. Nem az asztalfiában felszaporodott, más utón nyomdafestéket nem látható kéziratok halmaza teszi ezt, mint a rosszakarók szeretnék ezt is hangoztatni, mert hála Isten, lapunknak oly szerkesztőségi tagjai vannak, a kiknek kéziratát szivesen veszik meg a budapesti irodalmi társulatok, szaklapok is. Ezt sem teheti meg minden vidéki lap, hogy ily munkatársakkal rendelkezzék. Lapunk előfizetői folyton szaporodnak, mi fényesen igazolja, hogy e lapra szükség volt. Az a rokonszenv pedig, melyben mindinkább részelteti a Pápai Újságot, ugy az intelligentia mint az iparos, kereskedő, köznép, stb. nagy száma mutatja, hogy jövő vár rá. Mindezeket pedig azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy ez nem revolver újság, nem vehet tehát fel ily stílusban irt czikkeket. Lapunk iránya közérdekű, czikkei tisztességes, komoly hangon vannak írva. Szennyet felvenni ide nem leliet. Másrészt pedig azoknak, kik az aknamunkát lapunk ellen folytatják, tudomására akarjuk adni, hogy ők rég le vannak már a tiszta szemű és látású emberek előtt leplezve. A bagoly huhogását már ismerjük. Jó lesz azonban vigyázni, nehogy addig járjon a korsó a kútra, mig eltörik. Mindennek van határa, még szerkesztőségünk türelmének is. Gyengébb memoriáju s kisebb liitü embereknek pedig tudomására adjuk, hogy lapunk az 1900-ik évben is meg fog jelenni azon igen egyszerű okból, mert már igen sok előfizető jelentkezett az uj évre, miben — az igaz — nagy része épen ellenségeinknek van, mert annyit pertraktálnak róla s védekeznek tartalma ellen, hogy ezzel mindenki kíváncsiságát felkeltik. Végül még egyet. Lapunk szerkesztése talajdonképen egy bizottság kezében van s az egyes lapszámokért felelős az, a kinek neve a lapon van. Jelenleg Győri Gyula főgymn. tanár. Ép oly esztelenség tehát mindig a szerkesztőre utazni,- mint az anarchisták egyes uralkodókat igyekeznek támadni. Másodszor: A támadáshoz férfiasság kell. Tessék nyiltan megtámadni a szerkesztőséget. Ez intelligens társulat, ki udvarias felhívásra udvariasan tud válaszolni, de viszont durva beavatkozás, sértés esetén kellő erővel vág vissza s majd nem kell rossz néven veiLii, ha nyilvános működésben támadtatván meg, nyilvánosan fog egyes nyilvános működésre vonatkozó dolgokat, pertraktálni, melyek nem igen kedvesek egyes u. n. ellenünk agitáló embereknek. Különben is az igazság védelmétől el nem rettent senki, serami! Néhány szó egy röpiratra, Molto : »Akínek nem szíire, Ne vegye mflgír;i.« A mult vasárnap Pápán egy mérges röpiratot osztogattak széjjel a városban, amely röpirat lapunk 47-ik számában megjelent vezérczikkre, a melynek czime: „Fuvarosaink panasza", szerfölötti haragjában mindent ráken, csak jót nem. Ha a szerkesztőt és a lapot is nem kritizálta volna a röpirat kissé bátor szerkesztője, bizonyos mindent monopolizáló hangon, — mi az egészre rá sem hederítettük volna, gondolván, hogy majd elbánik vele, ha akar amúgy Isten igazában a megtámadott K. Z.* Azonban kevés volt neki az, hogy a tárgy mellett maradjon, hanem lapunk irányát támadja meg, mintha az magánügyekkel foglalkoznék egy idő óta. Persze a „Fuvarosaink panaszát" érti. Nohát, hogy ez a kérdés mennyire közügy, legjobban bizonyítja annak a 26 fuvarosnak köszönő és helyeslő nyilatkozata, akiknek névsorát a mult álltam, ki öt alaposan ismertem, nem vagyok képes kifejezni azt, a mi keblemet e perczben eltölti. Mindig tevékeny volt, soha sem nyugodott, e mellett a munkát soha sem találta elégnek — dolgozva lázas hévvel naponta, munkával töltötte még az éjszakát is, hogy példájával tettre lelkesítsen mást. — Meghalt — hiába volt imánk — nem volt segély! — És kidőltével sok nemes eszme romba dőlt; dolgozni, tenni, lelkesedni, tőle sokan tanultak, szelleme, lángján sok ezer gyújt meg fáklyát ; most kihalt az a tűzhely, néma az és hideg. Mint a fék vesztett vihar hatalma, mely a bérezek tetőin kiemelkedő tölgyeket dönt meg, ugy pusztított a halál ez évben a jótékonyság terén. — A kegyelet e szent ünnepén még egyesületünk egy nemes tagjáról'kell megemlékeznünk. — Me'glVai fővárosunk szülöttje, Rapoch IgnáCzné' áz neriies lélek, ki egyesületünket fehhállása" óta nagylelkűen támogatta s halálos' ág$an sem feledkezve meg a pápai szegé'nysor'sü iskolás gyermekekről, 100 frtos hagyatékot hagyott az egyesületnek. Mennyi nemes lelkesedés, mennyi érdem szállott halottjainkkal sírba ! De a gyász és fájdalom, melyet emlékezetünk ünnepe felújít, nem nélkülözi a vigasztalás elemeit sem. — Látjuk, hogy ők, az elmúló földi élet örök törvényeinek áldozatai el nem muló értékekkel gyarapították a társadalom erejének tőkéjét. — Tanultunk és tanulhattunk tőlük valamennyien. A mi megdicsőült királynénkat illeti, az ő sírján is kiny.il majd a vigasztalás virága és e virág illatától meggyógyuland megsebzett szivünk. Hisz már az is vigaszt nyújthat lelkünknek, hogy ő, ki annyit szenvedett, kinek az utolsó kilencz évben szúrós tövis volt minden utján, végre megtalálta azt, a mit a földön nem találhatott meg, a megnyugvást ; mert az 0 fájdalma kettős volt, érezte Ö s tudta jól, hogy egy egész nemzet, a lovagias magyar nemzet sir vele. "''Nem tátoadhat-e á' vigasz érzete bennülik''iínnak a képnek láttára'^ mely lelki jjzeíiléink elé tárul, ha az' örökkévalóság világába tekintünk velük, s liíidőn látjuk, hogy miiit"í)rül "egymásnak 'áiiya és fiu. — Ha a' k'óíónás zsoltárköltő szavai szerint őrangyalokat rendelt az Úr az emberek mellé, nem őrködik-e e két nemes sziv életünk felett, nem ők-e drága hazánk dicső őrangyalai? Mit szóljon az ősz király, kinek asztalán a boldogság kelyhébe annyiszor vegyült az öröm cseppje, kinek szive, ha olyan, mint a köznapi emberé, már százszor megtörik ? — Le kell küzdenie fájdalmát, le kell törülnie könnyeit, mert nemes kikét egy magasztos czél hevíti, népeinek boldogítása. Vegyünk róla példát! — Imádott királynénk emléke buzdítson arra a nagy munkára, melyen 0 dicső lelkének hevével fáradott, t. i. arra, hogy e földön, melyet annyiszor öntözött honfivér, a vallásosság, a haladás és boldogság üssenek tanyát. Akkor rójuk le igazán a kegyelet adóját, ha azon eszmék megvalósítására törekszünk, melyekért nagyjaink éltek és melyeket hagytak reánk örökségképen. S most imádkozzunk kedves gyermekeim, a jó Istenhez, hogy óvjon minket jövőben minden csapástól. .u„Örökkévaló; iki megpróbálod az igazságot, ^megpróbáltál minket is. — Engedd teljesülni a malasztr dús igét, hogy te (küldöd -a 'fájdalmat, de enyhíted is, a te kezed sebet üt, de i gyógyít is. Legyen szent akaratod; hogy mindazok, kik könnyeket hullatnak halottjaikért, jámbor megadással tudják mondani: Isten adta, Isten vette, dicsértessék az Örökkévaló". Amen. Meghűlés ellen AS 1ÍEST-TAL.PBETKT uri vagy női czipőbe elhelyezéssel prtrja 50 kr. Gyermek czipőbe elhelyezéssel együtt píírja 25 kr. legolcsóbban kaphatók ENGELMAN ÁRMIN czipész üzletében (Benczés épület.) Nagy választék uri női és gyermek czipőkben. Különös figyelmébe ajánlom a n. é. közönségnek, hogy érzékeny úgymint hibás lábakra orthopad czipőt készítek a legnagyobb sikerrel. Bámulatos nagy raktár. Elegáns fin a m czipők csakis nálam kaphatók.