Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-02-05 / 5. szám
Pápa, 1899. I. évfolyam 5. $2. Február 5. FIJG-G-ETLEIT, TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: XJj-utCZÍl, 122. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Laptulajdonosok képviselőjr: Felelős szerkesztő : Szováthy Lajos. Dr. Nyikora József. Főmunkatárs: Makay István. Előfizetési árak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára. 1<) kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Okuljunk! Az elmúlt év megdöbbentően gazdag volt a pénzintézeti válságokban. Az aradi után következett az érsekújvári takarék pénztár bukása, mostpedig a járásunkkal szomszédos KisCzellből futó tűzként terjedt el egy 30-ik évében levő takarékpénztári válság hire, melynek káros következményei városunkat is érintette, a mennyiben a kis-czelli takarékpénztárral kapcsolatos segély egyletnek városunkban is tekintélyes számú részjegy tulajdonosa volt, kiknek a kis-czelli takarékpénztárra bízott megtakarított pénze ha nem is fog teljesen kifizetetlen maradni, de mindenesetre maga a befizetett tőke is a további esélyektől függően koczkáztatva van. . Ez ideig fél milliónál többre menő értékű szabálytalan eljárást constatált a permanens üléseket tartó igazgatóság, a mely már ez ideig is megállapította, hogy legkedvezőbb esetben is az intézeti tartalék tőke és a részvénytőke nagyrésze a mutatkozandó veszteség pótlására fog fordíttatni. Tény tehát, hogy a részvényesek a részvényben levő vagyonuknak egy részét elvesztették már és ha az erélyeseit megkezdett vizsgálat egyéb bílnös tizeimet is meg fog állapítani, ugy félő, hogy a betevők vesztesége is igen érzékeny lesz, a melynél kiszámíthatatlanabbal káros következmény fog előállani azon esetben, ha a pénzintézetnek liquidálni kell és az érdekelt adósok, különösen pedig a jelzálogi at ké^y^'^ek lesznek felmondott tartozásaikat egyszerre megfizetni. Bővebben nem kell magyarázni azt, hogy a válságnak ilyeténképen való elfajulása e^v egész- vidéknek gazdasági tönkjét jt ^ené, melyet évtizedek szorgalmas munkája sem hozhatna helyre. A közeli érdekeltség kötelességünkké teszi, hogy általában a takarékpénztári válságok, de különösen a minket is érintő kis-czelli válság okait elmélkedésünk tárgyává tegyük már csak azért is, hogy ebből mi is okuljunk. A pénzintézetek válságának okait két fő indokra lehet vissza vezetni, az egyik az ellenőrzés hatályossságának elmulasztása, a másik a bizalomnak túlzott előlegezése. Az első indoknak tulaj donitható rendszerint, hogy a keresk. törvénynek elég szigorú intézkedései a vidéki pénzintézeteknél nem tartatnak meg elég lelkiismeretességgel, a minek természetes következménye, hogy az intézeti hivatalnokok és az intézet vezető emberei ki vannak téve a hirtelen való meggazdagodás és a más pénzével való üzérkedés csábjának. A kereskedelmi törvénynek különösen a felügyelő bizottság kötelességeire s a mérleg felállításának szabályaira vonatkozó rendelkezései nem tartatnak meg elég szigorúan. Hány intézetnél szerez magának a felügyelő bizottság tudomást a társaság ügyeinek menetéről, hányszor vizsgáltatnak meg szakszerűen a könyvek, s a könyvek bejegyzéseit támogató iratok? Esnem-e kellemetlenkedő az a felügyelő bizottsági tag, ki csak a saját érzéki tapasztalatának hisz, és a kinél a vezetők iránti bizalom eléggé kifejlődve nincs. Ha a kis-czelli intézet felügyelő bizottsága teljesítette volna törvény által előirt kötelességét, tapasztalnia kellett volna, hogy egy igazgatósági tag az alapszabályokba ütköző cselekvényt követ el, sőt visszaélt az intézet érdekeivel. „A PÁP AI ÚJSÁ G" TÁ RCZÁJ A, Szép vagy . . . Szép vagy. Mély tűzben ég szemeri, Belső hareztól ajkad remeg. Hallatszik: szived mint dobog, S tudom, szerelmem áhitod. Csábitna kebled : jöjj, ölelj meg! S én nem futok, hogy rája dőljek. Lángolsz. S mért ? Hogy minél előbb Fejedre kösd a fej kötőt. Nagy Lajos. Imádkozó lány. A templom kő Krisztusára Esdve néz fel szőke lányka, Nehéz bánat a szivében Könnyű csillog kék szemében. Olyan halvány piczi ajka! Megesik a szivem rajta, S ugy szeretném, ugy szeretném, Ha bánatját elvehetném! A feszület ha én volnék, Tudom, hozzá lehajolnék; Leliajolnék, fölemelném, Könnyeit is letörölném. Nagy Lajos. Egy kis tévedés. Ej hát hogy is volt csak ? ! Igazán most is kaczagnom kell, ha eszembe jut ez az én tragikus és mégis szerencsés esetem . .. Kellemes juniusi nap volt s épen azelőtt egy héttel tértem haza külföldi utamból. A sok kötelességszerű vizitből erre a napra is jutott egy csomó s épen csalogány-utczai nagynéném látogatására indultam, mikor alig hagyva el lakásomat, két elegáns hölgyet látok velem szemközt jönni. Nyomban orromra csíptettem monoklimat és nagyon hélyesen, mert az ifjabbikon négyszemmel sem voltam képes nagy hirtelenében eleget bámulni. Nevető kékszemei oly ismerősöknak tetszettek, mintha láttam volna már hozzájok hasonlót, de nem jutott eszembe, mikor és hol. Midőn ellebbent mellettem, nagyon természetes, utánna néztem, de ebben a pillanatban ő is hátra forditá bájos fejecskéjét .... elnevettem magam, hihetőleg ő is . . . Azon sincs aztán semmi csodálkozni való, hogy megfeledkezve csalogányutczai nagynénémről, tisztes távolban követtem a szép ismeretleneket. Igazán magam sem tudom megmondani mi vonzott annyira, csupán annyit éreztem, hogy nyugalomba vonult szivem szokatlan hévvel kezd ismét dobogni s hogy e kis hamissal közelebbi ismeretségbe kell jönnöm okvetlenül. Körülbelül negyed órai gyaloglás után a Sándor-utczába értünk, a hol hölgyeim csakhamar eltűntek egy csinos kétemeletes ház kapuja alatt. Nekem se kellett több, neki estem a mindenttudó portás vallatásának. — Lakik e házban egy idős s egy fiatalabb szőke hölgy? Az öreg ravaszul hunyorított savó sze-
