Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-02-05 / 5. szám
Ily esetben szigorúan körülirt kötelességei vannak a felügyelőknek, a kik bizonyára a saját érdekeiket féltve megmenthetik a felügyeletükre bizott intézetet nagyobb mérvű válságtól, sőt elő nem fordulhatnak oly esetek, mint Czellben, hogy az évi mérleg hamis tételekre alapítva lett már éveken keresztül felállítva. Egyaránt fontos egy pénzintézet vezetésénél az is, hogy túlzott bizalommal ne viseltessünk az intézet vezetői iránt. Mi azt hisszük, hogy nem becsületes szándékú az az intézet vezető, ki nem szívesen veszi, ha működése nyilvánosan ellenőriztetik. A pénzintézetek vezetésénél különösen veszedelmes és válságos következményű lehet, ha az intézkedési jog egy ember kezében összpontosul; kétségtelen, egy pénzintézet élén állani oly formán, hogy ott totum factum egy ember legyen, ezen egy embernek a hatalom és befolyás birtoklását jelenti, de egyenesen veszélyes a részvényesekre és a közönségre, mivel ezen egy vezető ember a legtöbb esetben visszaél azzal a bizalommal, melyet az igazgatóság és felügyelők neki előlegeztek; az intézetben lábra kap az emberi szeszély uralma és ezer szerencse, ha csak a szeszélynél marad s nem követi ezt a gazdagodási Vágy is. Ugy hiszem, nem tévedüuk abban, ha azt állítjuk, hogy a kiscelli katasztrófa sem következett volna be, ha az intézkedési jogkört az igazgatók nem egy ember kezébe összpontosították volna, ki a hatalom és befolyás vágyának ellentállani képtelen volt. Istennek hála, a mi pénzintézeteinknél nem kell válságtól tartani, mével s azt mondta: Igen lakik, — s oldalt mutatott. Pillanat alatt kész voltam tervemmel. S miután megtudtam melyik oldalon lakik, egy kis ideig még ott ólálkodtam, folyton a túloldali szárnyra pislogatva, hogy vájjon nem fogom-e ismeretlen szépem szőke fejét valami ablaknál megpillantani? Vágyam nemsokára teljesítve lön, a szélső ablaknál valóban láttam egy női főt, melyet szőkének néztem, ha még oly fekete lett volna is az . . . Tehát most már már a lakosz tály irányával is tisztában voltam, több nemis kellett! Ma éjjeli zenét adatok, holnap ismét, holnapután virágcsokrot küldők és vizittelek ... A gondolatot tett követte, szépen sikerült minden . . . Harmadnap hej! nem hiába volt péntek, sohse fogom ezt elfelejteni, plén parádba csapva magam, siettem a tervezett nagy vizitre. A kapust pillantásra se méltatva, büszkén lejtettem a baloldali lépcsőn fölfelé s a szobacicustól beküldve névjegyem, pillanat múlva a fogadó szobában vártam őnagyságáékra. Azonban alig, hogy körülnézem magam, a szomszéd teremből rég nem hallott ismerős hang hiszen a vezető egyének múltja, vagyoni állása, kötelességtudása elég garantiát nyújt nekünk e tekintetben. Sőt azt is látjuk, hogy nálunk a felügyelők ellenőrzési kötelességüket fokozottabb mértékben teljesitik, a vezetők pedig nem kérnek bizalomelőlegezést, sőt követelik az ellenőrzés szigorú teljesitését. A mi közönségünk tehát nyugodt leliet; azonban jó lesz nekünk a kis-czelliek válsága után a mondottakat mégis megszivlelni. r. e. m. Család és iskola, Az ember mindama lelki tehetségeket és tulajdonságokat, melyek őt képessé teszik arra, hogy az élet küzdelmei között és a társadalomban helj'ét megállhassa, hogy egyéni boldogulásának alapját megvethesse, már születése alkalmával magával hozza e világra, de épen úgy magával hozza azoknak a tulajdonságoknak a csiráit is, melyek őt, — ha azok kifejlődésökben megnem akadályoztatnak, — minden komoly, számottevő munkára képtelenné teszik. Az emberi léleknek eme kétirányú tulajdonságát a jó és rossz cselekedetekre való hajlandóságnak nevezik. E két tulajdonság közül a rossz, a tiltott utáni vágyódás, sok esetben, már a zsenge korban nagy erővel lép föl és ha nincs, a ki a gyenge fácskának ezt a vad hajtását gondos kézzel eltávolitsa, ha nőni engedik kénye-kedve szerint: jaj első sorban magának az illetőnek, de jaj annak a társadalomnak is, melynek ilyen tagjai vannak, az ilyen ember el van veszve önmagára, el a társadalomra. De váljon annak, ha az emberiség között romlott lelkű páriák élnek — pedig nagy számmal élnek — ki az oka? Talán lesznek sokan, akik azt mondják, hogy maga az illető, vagy a sors, mely ő róla olyan mostohán gondoskodott. Óh nem, nem és százszor nem!! Ennek oka az, hogy az emberi szivekben még mindig csendül felém s az ajtón trillázva pördül be a népszínház egyik kardalnoknője, akinek ezelőtt hat évvel kurizáltam szentimentális diák módjára és akinek csupán kapufél fájától vettem bucsut annak idején. Majdnem kővé váltam rémületemben. — Ah ön az Csanády ? — Nem é-én . . . azaz hogy i-igenhebegém zavarodottan, ideges mozgolódásaim közt érintkezésbe jővén a pincsi lábával, mely erre fülhasitó orditással menekült úrnője védszárnyai alá. Most meg-már ugy megijedtem, hogy kétségbeesetten szorongatott cilinderem is kiesett kezemből s a mellettem levő zsöllere gurult. Szeretetreméltó háziasszonyom azonban nem jött ki sodrából s erőltetett, hogy üljek le, maga mellett mutogatván helyet. Hanem én, óh én szerencsétlen, mintna mindennek ellenkezőjét kellett volna tennem . . . szemközt ültem vele és — ebben a pillanatban 10 fitos cilinderem tönkre silányult örök időkre . . . Hanem erre aztán szomszédnőm sem bírta tovább állani s rettenetes kaczagásban tört ki a helyzet komikus voltán. De nem ugy én nincs meg a kellő meleg érzés embertársaik sorsa és jövője iránt; oka a család, a a szülők, a kik majom-szeretettel beczézik gyermekeiket, nem szoktatják a munkához, elnéznek minden pajzán léhaságot, vag} T ha a létért való küzdelemben nem áll módjukban, vagy talán nem is képesek arra, hogy a gyermek lelki erői és tehetségei fejlődésének irányt szabjanak: okai ez esetben ama humanisztikus, culturális intézetek, melyeknek rendeltetése és czélja a sziv, lélek és ezáltal az erkölcsök nemesítése. Ha mindama tényezők, kik e téren az együttes munkára hivaívák, megteszik kötelességüket: a javitó-intézetek fölállítása nem fog szükségessé válni; mert az erkölcsöket nem javítani, hanem oda kell hatni szivvel lélekkel, hogy az erkölcsök el ne vaduljanak. Ezt a munkát, mely nehéz ugyan, de hálás, már a kis gyermeknél a szülőknek abban a korban kell megkezdeni, amikor az ő szunnyadó lelki erői, képességei ébredezni kezdenek. Amint azok az önállóság magasabb fokára jutnak, a szülei nevelés mellé lép, annak segítségére siet, i az iskola. Család és iskola olyanok, mint a test és lélek, a mely pillanatban közöttük a kapocs megszakad: abban a perezben nemcsak stagnatió, de határozott visszaesés fog bekövetkezni a gyermek lelki életében. Ha a mai, úgynevezett modern nevelési rendszert komoly bírálás tárgyává tesszük, ama megdöbbentő tapasztalatra jutunk, hogy bizony mindent csinálunk, csak nem nevelünk, pedig a nevelés az első ez a második, ez a harmadik és esak ezután következik a tanitás. Egy laikus ember, bizonyos események elbeszélése után, azt kérdezte egy kartársamtól: „Uram! mondja "meg nekem, hogy mit ér a sok diszes iskola, ha azokban csak tanítanak"? „Melyik jobb, a tudatlan tiszta erkölcs, vagy tudomány gazsággal, erkölcstelenséggel" ? Azt hiszem, sem az egyiket, sem a másikat nem tartjuk jónak, hanem haladva az arany közép uton, azt feleljük, hogy: a tudomány a tiszta erkölcscsel párosulva az egyedüli szilárd alap, melyre bizton építhetünk. bezzeg szegény fejem! . . . higyjék el kérem sírni szerettem volna mérgemben és nem is tudom mi történik még, ha az áldott szobacicus egy másik uj vendég érkezését nem jelenti. Meg voltam mentve s fölragadva boldogult cilinderem rokkant maradványát, gondolom nem épen kecses bókok között hátráltam kifelé s nagy titokban épen azon kezdtem örvendezni, hogy hál' az égnek még elég szép szerével menekülhetek, midőn egy váratlan körülmény egy csapással vágta szét gondolatmenetem. Hogy ez mikép s hogyan történt, bajosan tudnám elmondani, csak egyszerre azon veszem észre magam, hogy egy óriási botlás következtében, egy a folyosó-ajtó mellé tett fránya nagy fürdőkád kebelébe cuppanok, ugy, hogy a hullámok magasra locscsantak fejem fölött . . . Tönkre voltam silányitva . . . Elvesztettem azt a csekély lélek jelenlétemet is, ami még megmaradt. Nem birtam gondolkozni sem. Csupán egy ösztönszerű mozdulat jutott eszembe, melyet hasonló balkörülmények között minden ember cselekszik, t. i. körülnéztem, hogy vájjon lát-e valaki?