Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-11-05 / 46. szám
gékonyságát. Ragadjuk ki magunkat az iskola szűk, négy fala közül, menjünk egy-egy délutánra kirándulásra, menjünk ki a szabadba, a természetbe, vegyük egy pár órára kezünkbe a lapdát, az ütőfát, gyakoroljuk, erősítsük gyenge szervezetünket, emeljük kedélyhangulatupkat, — szóval tanuljunk meg ismét, mint azt nagyapáink tették —- játszani! Szép gondolatok kétségkívül! Daczára, liogy testünk nélkülözi a neki leginkább javára szolgáló játékokat, a végső benyomást még mindig nem veszítette el a lélek, még mindig él benne, mert átöröklődött reája az a tudat, hogy valamikor, a régebbi szép időben, mikor még kevésbbé volt czivilizált az emberiség, bizony-bizony ezek voltak, t. i. a játékok, a legjobb Jiázitanitók!" A játékok könnyítették meg a lélek munkáját, azok frissítették fel a lelket, azok nemesitették a szivet! Azok praeparálták a testet és általa a lelket legjobban a munkára ! Ha a természetes embert ; a gyermeket nézzük, ott látjuk a természet kezét legjobban. A gyermek maga találja ki magának játékaival a leghelyesebb testedzést, — maga — mert őt még nem befolyásolja semmiféle előítélet, semmiféle nagy tudományosság, melybe mire igazán belepillanthatna, igen gyakran ott veszíti agyának, szervezetének egészségét, összhangzatos boldogságát! A mai kor a haladások kora. Büszkék vagyunk rá! Azok is lehetünk ! De félve féljünk a reaktiótól! „Mens sana in corpore sano \ u — azt mondja a latin közmondás, mi sem tévesszük el tehát szemünk elől. Ép elme ép testben! — bármelyiknek túlságos fejlesztése, a másik rovására megbőszülj a magát! Az ifjúság testi nevelése és testedzése nem felel meg manapság a kívánalmaknak. Belföldi, valamint külföldi tanférfiak, orvosok, szakemberek — több már, mint egy évtizede - ezikkeznek, értekeznek, felolvasásokat tartanak az ifjúság testi nevelése és testedzése érdekében úgy, hogy egész irodalom már azon felszólalások összessége, a melyek ez ügynek érdekében elhangzottak. Magok a tanügyi kormányok több üdvös rendeletet hoztak már ebben az irányban, de minthogy több oldalról is pártolásra szorul az ügy, — congressusok, enquétek daczára is csak lassan lassan haladunk előre ! Tagadhatatlan, hogy a szellem a testtel szoros viszonyban van, s neveléstani szempontból igen kell ügyelnünk arra, hogy a két tényezőnek összhangzatos egysége megtartassék. A szellem élete az agy funktiójában | gyökerezik. Ez azon erő, mely mindent szétbont, mindent összeállit, ez, I mely manapság mindent megteremt. ' Bontassék meg most már bármiképen az agy functiójának összhangzata, rögtön látjuk azt a hatást, a melyet a megbontás a szellemi életre, de magára a physikumra is gyakorol. Viszont bármiféle zavar álljon is be testünknek, szervezetünknek összhangzatos egészében, ugyancsak tasajtó. Majd nyilvánosságra hozza ezeket és országos kérdést csinál belőle. Tehát nem félni, hanem tenni kö- ' i telessége a polgárnak akkor, a mikor j a törvény azt előírja. A városi képviselők választásánál tehát ez az egyik vezérlő pont. A másik az: hogy olyan be ne választassák, a kinek rá a törvényadta jussa nincs meg. Már pedig, a ki se írni, se olvasni nem tud; továbbá, a ki az illető városnak terhéhez nem járul, vagyis városi, illetve községi adót nem fizet, meg nem választható. Nálunk is — tudtunkkal — megválasztattak a hivatalos liszta kegyelméből törvény ellenére egyesek ily módon, de az többé meg nem történik. Ébren állunk a választási aktusnál. De ne hányjuk szemre a multat! Hanem azon legyünk, hogy a törvény oly nemes intencziója szerint iparkodjunk mindannyian eljárni e dologban. Messzebb van még ugyan a választás, de még sem oly távol, hogy már most ne lehetne szellőztetni a kérdést. Igen, csak azok kerüljenek oda a város tanácstermébe, a kik oda valók! Néhány szó az ifjúsági játékokról, A „Pápai Újság u mult számainak egyikében történt, hogy két, hivatott szakférfiú felvetette azt az eszmét, mely szerint vigyük az ifjúságot játszani ki a szabadba, hol teste, elméje visszanyerje frissességét, eredeti ruugy fáj a szivem, ugy szeretnék valami végtelen durvaságot vágni a társadalom szemében, mely elragadja a fiatal szerelmes lelkeket egymástól és nem engedi, hogy harmonikus ölelésbe olvadjon össze két lény, a ki egymást ugy megértené, mint mi ketten. Mert az én riporter pályám 80 frtja épen az éhezésre elég csak, de nem adhat még egy kartonruhát sem a te karcsú termetedbe. A verseimet hiába ontom, minden bánatomat elsirtam, a fehér lapokra. Nem kell a lyra, olyan végtelen baisseje még nem volt soha az érzésnek az irodalmi tőzsdén, mint most. Csak a selyemruhába öltözött szenny bir értékkel. Én nem értek ahhoz, az én nyomorúságos padlásszobámban még nem éreztem soha a selyemruha illatos parfüjemét, az én száraz existéntiámban csak előlegek és polgári purapolások az emótiók, semmiféle sensatiós gazságot el nem követtem. Csak álmodtam holdvilágos éjről, suttogásról, Meghűlés ellen ASBKST-TAI.PBKTKT uri vagy női czipöbe elhelyezéssel pítrja 50 kr. Gyermek czipőbe elhelyezéssel együtt pArja 35 kr. meg olyan ódon dolgokról, melyeknek Júliás izök van és igy az én Írásaim csak ipari és kereskedelmi czélokat szolgáltak eddig, elvittem őket a szomszéd redactorhoz és viszont láttam a szomszéd szatócsnál, vagy hentesnél és olyan dolgokat rejt ekkor magába az én édes zengeményem, mely csupa próza, semmi hangulat. Az állomáson olvastam rólad és remegtem a vágytól, hogy viszontlássalak, de nem mehettem, nem azért mintha a főispán installátio, melyről riportot kellett irnom, nem engedte volna, hanem mert féltem, hogy viszont látva elvesztem azt az egyetlen illusiót, a mely az életem prózáját felüdíti, a te reád való emlékezés költészetét. Nem birok hinni a vidéki szinesznőben, ha azt Erdei Boriskának hívják is és olyan édes elragadó mint te. Hol tartasz kicsikém, játszod e még csak a bűnt vagy már átélted? Bocsács meg a te szürke bolondos éhező barátodnak, ha keserűséget okoz neked. A VágvÖlgyi Hiradó szerkesztőjének pedig add át kollegiális üdvözletemet. Csókolom azt a piros szádat, melynek nincs szüksége kartoinra. Ákos. II. Ne kínozzon, Ákos, zokogó iróniájával, inert nekem nem szabad sirni, nem szabad i ' échaffirozott arczczal megjelenni a közönség előtt.- Hagyjon nekem békét, mert már semmisem vagyok, csak komédiásné, sem nő, sem asszony, esak egy folyton küzdő éxistentia, egy közönséges tereintés, a ki a nőegyleti elnöknő előtt mint zárdaszűz hajlong ós este a tiszti asztalnál chochonneriákat dalol pezsgős pohárral kezében ; mert nekem kell a garnison is. A festék mindent eltakar. Múltkor „Lilit" játszottam és az első felvonás, a tudatlan naivság, az illusiókkál teli leányiélek románcza olyan kinosan ment, hogy alig birtam eljátszani. Mikor egy leány teljesen egyedül áll az élet viharában, midőn nincs senkije támasza, minden sikeret, érvényesülésének minden momentumát magának kell kikaparnia, akkor az a leány megszűnt legolcsóbban kaphatók ENGELMAN ÁRMIN ezipész üzletében (Benczés épület.) Nagy választék uri női és gyermek czipőkben. Különös figyelmébe ajánlom .a n. é. közönségnek, hogy érzékeny úgymint hibás lábakra orthopád czipőt készítek a legnagyobb sikerrel. Bámulatos nagy raktár. Elegáns finom czipök csakis nálam kaphatók.