Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-05 / 46. szám

gékonyságát. Ragadjuk ki magunkat az iskola szűk, négy fala közül, men­jünk egy-egy délutánra kirándulásra, menjünk ki a szabadba, a természetbe, vegyük egy pár órára kezünkbe a lapdát, az ütőfát, gyakoroljuk, erősít­sük gyenge szervezetünket, emeljük kedélyhangulatupkat, — szóval tanul­junk meg ismét, mint azt nagyapáink tették —- játszani! Szép gondolatok kétségkívül! Da­czára, liogy testünk nélkülözi a neki leginkább javára szolgáló játékokat, a végső benyomást még mindig nem veszítette el a lélek, még mindig él benne, mert átöröklődött reája az a tudat, hogy valamikor, a régebbi szép időben, mikor még kevésbbé volt czi­vilizált az emberiség, bizony-bizony ezek voltak, t. i. a játékok, a legjobb Jiázitanitók!" A játékok könnyí­tették meg a lélek munkáját, azok frissítették fel a lelket, azok neme­sitették a szivet! Azok praeparálták a testet és általa a lelket legjobban a munkára ! Ha a természetes embert ; a gyer­meket nézzük, ott látjuk a természet kezét legjobban. A gyermek maga találja ki magának játékaival a leg­helyesebb testedzést, — maga — mert őt még nem befolyásolja semmiféle előítélet, semmiféle nagy tudományos­ság, melybe mire igazán belepillant­hatna, igen gyakran ott veszíti agyá­nak, szervezetének egészségét, össz­hangzatos boldogságát! A mai kor a haladások kora. Büszkék vagyunk rá! Azok is lehe­tünk ! De félve féljünk a reaktiótól! „Mens sana in corpore sano \ u — azt mondja a latin közmondás, mi sem tévesszük el tehát szemünk elől. Ép elme ép testben! — bármelyiknek túlságos fejlesztése, a másik rovására megbőszülj a magát! Az ifjúság testi nevelése és test­edzése nem felel meg manapság a kívánalmaknak. Belföldi, valamint kül­földi tanférfiak, orvosok, szakembe­rek — több már, mint egy évtizede - ezikkeznek, értekeznek, felolva­sásokat tartanak az ifjúság testi ne­velése és testedzése érdekében úgy, hogy egész irodalom már azon fel­szólalások összessége, a melyek ez ügynek érdekében elhangzottak. Ma­gok a tanügyi kormányok több üdvös rendeletet hoztak már ebben az irány­ban, de minthogy több oldalról is pártolásra szorul az ügy, — congres­susok, enquétek daczára is csak las­san lassan haladunk előre ! Tagadhatatlan, hogy a szellem a testtel szoros viszonyban van, s ne­veléstani szempontból igen kell ügyel­nünk arra, hogy a két tényezőnek összhangzatos egysége megtartassék. A szellem élete az agy funktiójában | gyökerezik. Ez azon erő, mely min­dent szétbont, mindent összeállit, ez, I mely manapság mindent megteremt. ' Bontassék meg most már bármiképen az agy functiójának összhangzata, rögtön látjuk azt a hatást, a melyet a megbontás a szellemi életre, de magára a physikumra is gyakorol. Viszont bármiféle zavar álljon is be testünknek, szervezetünknek össz­hangzatos egészében, ugyancsak ta­sajtó. Majd nyilvánosságra hozza eze­ket és országos kérdést csinál belőle. Tehát nem félni, hanem tenni kö- ' i telessége a polgárnak akkor, a mikor j a törvény azt előírja. A városi képviselők választásánál tehát ez az egyik vezérlő pont. A másik az: hogy olyan be ne választassák, a kinek rá a törvény­adta jussa nincs meg. Már pedig, a ki se írni, se olvasni nem tud; to­vábbá, a ki az illető városnak terhé­hez nem járul, vagyis városi, illetve községi adót nem fizet, meg nem vá­lasztható. Nálunk is — tudtunkkal — megválasztattak a hivatalos liszta ke­gyelméből törvény ellenére egyesek ily módon, de az többé meg nem tör­ténik. Ébren állunk a választási ak­tusnál. De ne hányjuk szemre a multat! Hanem azon legyünk, hogy a törvény oly nemes intencziója szerint iparkod­junk mindannyian eljárni e dologban. Messzebb van még ugyan a vá­lasztás, de még sem oly távol, hogy már most ne lehetne szellőztetni a kérdést. Igen, csak azok kerüljenek oda a város tanácstermébe, a kik oda valók! Néhány szó az ifjúsági játékokról, A „Pápai Újság u mult számainak egyikében történt, hogy két, hivatott szakférfiú felvetette azt az eszmét, mely szerint vigyük az ifjúságot ját­szani ki a szabadba, hol teste, elméje visszanyerje frissességét, eredeti ru­ugy fáj a szivem, ugy szeretnék valami végtelen durvaságot vágni a társadalom szemében, mely elragadja a fiatal szerelmes lelkeket egymástól és nem engedi, hogy harmonikus ölelésbe olvadjon össze két lény, a ki egymást ugy megértené, mint mi ketten. Mert az én riporter pályám 80 frtja épen az éhezésre elég csak, de nem adhat még egy kartonruhát sem a te karcsú ter­metedbe. A verseimet hiába ontom, minden bá­natomat elsirtam, a fehér lapokra. Nem kell a lyra, olyan végtelen baisseje még nem volt soha az érzésnek az irodalmi tőzsdén, mint most. Csak a selyemruhába öltözött szenny bir értékkel. Én nem értek ahhoz, az én nyomorú­ságos padlásszobámban még nem éreztem soha a selyemruha illatos parfüjemét, az én száraz existéntiámban csak előlegek és pol­gári purapolások az emótiók, semmiféle sensatiós gazságot el nem követtem. Csak álmodtam holdvilágos éjről, suttogásról, Meghűlés ellen ASBKST-TAI.PBKTKT uri vagy női czipöbe elhelyezéssel pítrja 50 kr. Gyermek czipőbe elhelyezéssel együtt pArja 35 kr. meg olyan ódon dolgokról, melyeknek Jú­liás izök van és igy az én Írásaim csak ipari és kereskedelmi czélokat szolgáltak eddig, elvittem őket a szomszéd redactor­hoz és viszont láttam a szomszéd szatócs­nál, vagy hentesnél és olyan dolgokat rejt ekkor magába az én édes zengeményem, mely csupa próza, semmi hangulat. Az állomáson olvastam rólad és remeg­tem a vágytól, hogy viszontlássalak, de nem mehettem, nem azért mintha a főispán installátio, melyről riportot kellett irnom, nem engedte volna, hanem mert féltem, hogy viszont látva elvesztem azt az egyetlen illusiót, a mely az életem prózáját felüdíti, a te reád való emlékezés költészetét. Nem birok hinni a vidéki szinesznőben, ha azt Erdei Boriskának hívják is és olyan édes elragadó mint te. Hol tartasz kicsikém, ját­szod e még csak a bűnt vagy már átélted? Bocsács meg a te szürke bolondos éhező barátodnak, ha keserűséget okoz neked. A VágvÖlgyi Hiradó szerkesztőjének pedig add át kollegiális üdvözletemet. Csókolom azt a piros szádat, melynek nincs szüksége kar­toinra. Ákos. II. Ne kínozzon, Ákos, zokogó iróniájával, inert nekem nem szabad sirni, nem szabad i ' échaffirozott arczczal megjelenni a közön­ség előtt.- Hagyjon nekem békét, mert már semmisem vagyok, csak komédiásné, sem nő, sem asszony, esak egy folyton küzdő éxistentia, egy közönséges tereintés, a ki a nőegyleti elnöknő előtt mint zárdaszűz haj­long ós este a tiszti asztalnál chochonneriákat dalol pezsgős pohárral kezében ; mert nekem kell a garnison is. A festék mindent eltakar. Múltkor „Lilit" játszottam és az első felvonás, a tudatlan naivság, az illusiókkál teli leányiélek románcza olyan kinosan ment, hogy alig birtam eljátszani. Mikor egy leány teljesen egyedül áll az élet viharában, midőn nincs senkije támasza, minden sikeret, érvé­nyesülésének minden momentumát magának kell kikaparnia, akkor az a leány megszűnt legolcsóbban kaphatók ENGELMAN ÁRMIN ezipész üzletében (Benczés épület.) Nagy választék uri női és gyermek czipőkben. Különös figyelmébe aján­lom .a n. é. közönségnek, hogy érzékeny úgymint hibás lábakra orthopád czipőt készítek a legnagyobb sikerrel. Bámulatos nagy raktár. Elegáns finom czipök csakis nálam kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom