Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-05 / 46. szám

pasztaljuk azt a hatást, melyet a phy­sikumnak bántalmai magára az agyra, annak functiójára, illetőleg ezek foly­tán a szellemi élet működésére gya­korolnak. Mikor tehát az ember arra törekszik, hogy testi életének épségét, harmóniáját fenntartsa, azt semmiféle külső behatás által — negatíve — megzavarni ne engedje, másrészről pedig — positive — semmit, a mi an­nak a physikumnak jrvára szolgálna, el ne mulasszon, mindakkor volta­képen szellemi életének épségét, an­nak tartós biztosítását tartja szemei előtt! S ez a fő ! Ha szellemünket akar­juk művelni, annak erejét, képessé­gét, üdeségét akarjuk megtartani s fejleszteni, hol kezdhetnők máshol, mint testünknek gondozásánál ? — Amit a testnek teszünk, azt voltaképen a léleknek is teszszük! Életünknek két legszebb korát, — a gyermekkort és az ifjúkort, leg­nagyobbrészt az iskolában töltjük ki. Ez a két kor az, mely a nevelést, úgy a lélek, valamint a test nevelé­sét, a legjobban megkívánja. Milyen módon oszlik meg az iskolában ezen két tényezőnek, a test és a lélek nevelésének a munkája? Nagyon aránytalan módon, mert bizony magára a testre több gondot fordíthatnánk! Nem mondjuk azért, hogy a tanórákat szaporítsuk, hanem okkal-móddal talán másféle utakat és eszközöket is használhatnánk ! ? A gyermek, mikor az elemi is­kolába beíratják, szakit régebbi szebb napjaival. Beül nagy komolysággal a padokba, ott ül mindjárt 2—3 óra hosszat egyfolytában, jóllehet tudjuk azt, hogy a zsenge elmének egy óra is elég, 3A órai figyelés után is ki­merül. Műveljük a szellemet alaposan s mit teszünk a testnek érdekében ? Mikor a középiskola, avagy pol­gári-iskola alsóbb osztályai 4—5 órát töltenek egy huzamban az iskolában s mikor pihenésül alig esik 10 perez, látjuk azt, hogy itt a physikumra nem sok gondot fordítanak. Annál inkább szembeötlik ez, ha meggon­doljuk még azt is, hogy mi vár most még arra a gyermekre odahaza? Ta­nulás, tanulás és megint csak tanu­lás. Minél műveltebb, előkelőbb a család, annál rosszabbul állunk. Ott alig ebédel meg a tanuló, kezdődik a franczia, az angol óra, azután jön a zongora, vagy a hegedű s végíll jön a — házi tanitó. Ezután jön csak a voltaképeni tanulás a másik napra. Igy megy ez folyton — s miből áll a test ápolása ? — Kiviszik a gyer­meket sétálni a levegőre, akkor is felügyelettel egy félórára s azután — rendben van minden! Legalább a szülök maguk azt hiszik. Vilmos, német császár számította ki egy alkalommal, lioíry egy közép­iskola tanuló nyolez év alatt átlag 26,000 órát fordít a tanulásra s csak 657-et a tornára. Elismervén most már a testnek és a léleknek egymásra való kölcsönhatását, azt kérdezhet­jük most már magunktól, hogy ugyan micsoda arány is hát ez? Avagy vegyünk egy másik adatot! Hány órát ül a tanuló az iskolában? Kezdve az elemi iskolától, végig menve a középiskola nyolez osztályán, tehát a tizenkét év alatt, egy évre 40 hetet számítva az iskolai időre, hetenként átlag 28 órával, a tanuló 12 év alatt alatt 13.440 órát ül az iskolában. Ezért van azután ifjúságiink kö­rében annyira elterjedve az idegesség, (neurasthenia) és a szegényvérüség. Ezek között ugyan sokszor egyéb okok is közreműködnek, pl. az ide­gességnél a szülők hibás nevelési rendszere, sokszor a szeszes italok kora élvezete, sokszor maga az át­öröklés. Most már kellő testmozgást se végezzenek, — nem is lehet cso­dálkoznunk az eredményen. Higiénikus szempontból is arra kell törekednünk, hogy a testi egész­ség megóvására, az ifjúság testi fej­lődésének tevőleges előmozdítására törekedjünk, ott fejtsük ki szavunkat és erőnket. (Folyt, kőv.) Innen-Onnan. Humoros sírfeliratok. Itt nyugszik Pu­ki József hu­szonnyolcz éves Rászakadt a méhes. Ilyenformán képpen, Ütötte őt képen, Egy mester gerenda. * Itt nyugszik Sziver Kata Erényes hajadon leány. naiv, megazünt tiszta, romlatlan lenni. Maguk férfiak a küzdelemre vannak teremtve, maga Ákos az egész napi robot után, ha este haza megy szobájába, melynek hőfoka, ilyen no­vemberi idótájt, nem valami biztató, meleg­szik az ábrándjai mellett, érez, vágyakozik, gondol édes dolgokra, de engem teljesen absorbeál a napi munka, a tömérdek hazug­ság, a melyet az életben meg a színpadon elkövetek ugy hogy mint egy fáradt tömeg esem az ágyra, alszom, mint egy állat, lélek álmok nélkül, tompán, mélyen. Miből is áll az életem? A polgár családok előtt olyan prüderiát mutatok, mely már nincs bennem. A vacsoránál, a tiszti asztalnál olyan bru­talitásokat kell elviselnem, melytől undo­rodik az egész lényem, a színpadon szere­peket játszom, mely ellen fellázad a mű­vészi önérzetem. Nincs már melódia a soub­rette szerepekben, csak bűn, mindig csak bűn. Arrogáns kérdését megbocsátom, hozzá vagyok már szokva az ilyen hanghoz. Hát legyen nyugodt, még nincs kedvesem, de tudja-e miért, mert ártana a carrieremnek, a vidéki soubrettnek nem szabad'lekötni ma­gát egy férfihoz. Egyformán fukarnak vagy bőkezűnek kell lenni a bajainkkal. Erdei Boriskából, abból a kis romanti­kus szinészleányból • nem maradt az ön ré­szére, semmi, de semmi. . Gsak néha-néha egy tiszta könyesepp, de azt hiszem az ilyen „Juliás* poétának elég ez is. Sietnem kell a .Bibliás asszony" pró­bájára, igy többet nem irhatok. Adieu Erdei Boriska. Apropo3 : A maga lapját a „ főváros *-t itt sokan olvassák. Csinálhatna egy kis rek­lámot, hadd pukkadozzék az irigységtől a coloratura az a vén tehén, a kit teljes szi­vemből utálok. III. Két évvel kósóbb. Boriskának. Szerettelek . . . Igen Bevallom, hogy nékem Te voltak az álmom, Hitem, üdvösségem. Rózsás ajkadnak Minden kis beszéde, — Sötét két szemednek Rámsugárzó fénye, Szivemet vágyódó Dobogásba hozta, Derű verőfényét A lelkembe lopta. A mikor sétáltunk A ligetben ketten, Elet minden gyászát Gondját elfeledtem. És mégis elhagytál, Verjen meg az Isten, A kinél szigorúbb Büntető kéz nincsen. Eladtad magadat, Te hitetlen csalfa, Sújtson rád keményem, A végzet hatalma. Cziczoma ékszerért Dobtad oda tested, Gyötörje ezer kin Üres, léha lelked, Hányszor elsuttogtad: „Tied leszek drága,' 1 Ne legyen éltednek, Soh'se boldogsága. Levelidből szólott Szived égő láza, Ne bűvöljön téged, Szerelem varázsa . . . — Hiába átkozlak, Az emléked éget . . . Egyre-egyre látom • Azt az édes képet. Barna leányt, ki borult Egy férfi karjába, A ki miatt vagyok Elhagyatott árva. Még most is lehoznám Érted a kék eget, Szivem most is lángol, Szeret téged, szeret . . . Akos. llalmi Btfdotf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom