Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-22 / 44. szám

az utczákon ; de amint aztán a való hir megczáfolta a lármát, kitudódott, hogy most az egyszer ily szokatlan időben nem ház gyulladt ki, hanem egy ház bedőlt és a tűzoltókat oda hívják segítségre, minthogy a padlás gerendázata és a padláson lévő nagy gabonarakás eltemetett több embert, akiket ha lehet, ki kell menteni a halálból. Ahir, majdnem egészében borzasztó valóságnak bizonyult. Ugyanis a Kristóf-utcza 422. sz. házának nyugatra nyúló felén a padlás nagy ropogással 10 óra tájban bedőlt, éppen akkor, midőn a gabonával megrakott padlás alatti hordóraktárban emberek dolgoztak. Abenlevők mind megszabadultak, kivéve egy 14 éves kádárinast, akit a gabona maga alá temetett s megfojtott. A dolog hiteles értesülésünk szerint a következőleg történt: Kristóf-utcza 422. számú ház tulajdonosa Szauer Mayer magánzó, aki házának padlását magtárul szokta kiadni bérbe már több év óta. Most is, ez évben, ki vette tőle bérbe e meglehetős nagyságú zárt területet Hóffmann Adolf marczaltői lakos, gabonakereskedő, évi 40 frt árendáért és fölvitetett rá 700 mm. gabonát, amely rakás az egész padlást 2 méter magasságban födte el. Sem a bérlő, sem a háztulajdonos nem féltek semmi katasztrófától, minthogy a gazda tudta, hogy már ennél több teher is volt a padláson a nélkül, hogy, baj lett volna belőle, Hogy azt a végtelen ürt, a melyet ezek a befejezetlen chárakterek hagynak, némiképen pótolják, a nagystílű routinierek bölcseleti Schlagvortokkal próbálják kielégíteni a nézőt, igy Ibsen Henrik mindig fel van szerelve ilyen hatásos coupokkal, a melyek a naiv lelkeknek végtelenül imponálnak. Az olasz veristák pedig kíméletlen vadsággal gyötrik agyon a drámai személyeket, az idegrázó jelenetek egymást érik a színpadon és midőn a közönség még a sok borzalomnak suggestiója alatt áll bevégződik a dráma és a szerző ur elbocsátja a publikumot azzal a kijelentéssel hogy ő megtette mindazt, ami tőle telt, a többit rábízza a végzetre. Girolamo Rovetta „Becstelenek" czimü darabja classicus példája ezen iránynak, hőse a sikkasztó hivatalnok, aki színfalhasogató gyötrelmek és pár brutális pose után hirtelen megszökik, ott hagyva minden psichiologiai indokolás nélkül azt az egész felforgatott milieut, melyet az ő vétke támasztott. Rovetta úr kifogyott a hatásos slagerekből, hát elküldte a hőst Amerikába Isten nevében és legördítette a függönyt. Routinos mesteremberek kezébe kezébe került tehát a dráma fenséges múzsája, a kik kisszerű speculatióik keretébe beviszik a végzet hatalmát, ezt a fenséges örök rejtélyt, a mely kifürkészhetlen és igy accejítálják a kritikusok is. Halmi I!<t<loff. a bérlő pedig bízott a háztulajdonos biztató nyilatkozatában. Azonban mindakettő csalódott. Csalódtak pedig a maguk nagy anyagi kárára és erkölcsileg egy szegény, ártatlan családnak nagy fájdalmára azzal, hogy e bizodalmuknak áldozata lett egy 14 éves fiu. Tudniillik a padlás nyugatra futó része alatt hordóraktár s ez alatt a Láng Mayer és fia czég csődtömeg pinczéje húzódott végig. A hordóraktár közepe táján egy ülő duczoszlop emelkedett a padlásig azért, hogy azt megtámaszsza. E duczoszlop nem alapgerendára nehezedett, hanem pusztán magára a pincze bolthajtására. S úgy látszik, hogy éppen ez volt a nagy szerencsétlenség előidéző körülménye; minthogy a boltív, amely téglából épült, nem bírta el a terhet, behorpadt s maga után rántotta az egész padlást. De, hogy ne szakítsuk meg az esemény előadásának fonalát, e raktárban volt két igen nagy hordó, az egyik 5415, a másik 5447 literes. Ezen hordókat kellett volna kihozni, de mivel egészben nem lehetett, részeire kellett bontani. Sclimidmayer Móricz kádár, Csillag Ferencz segédje és Németh József nevü inasa, továbbá egy napszámos, Pórcz Mihály, éppen ezzel foglalkoztak a sötét raktárban,, a melynek ablakai is vastáblákkal és vastag szalmazsákkal voltak eltakarva. Ugy reggeli 10 óra felé Schmidmayer eltávozott, hogy taligát keressen a szétszedett hordó elszállítására, a legény s a napszámos az egyik nagy hordó szétszedésével bajlódott, mig az inas a másik hordó kimosásával foglalkozott. A mint ugy gondtalanul dolgozgatnak, egyszerre csak egy erős recscsenés hallatszik s abban a pillanatban rájuk zudul a tengernyi gabona. Szerencséjükre azoknak, a kik a nagy hordó szétszedésével fáradoztak, a padlás gerendái a nagy hordó dongáin fönakadtak s mintegy védelmet nyújtottak a nagy gabona áramlás ellen, mert fölfogták azt, ugy, hogy ezeknek volt idejök szabad levegőt nyerni s nagy bajlódással a gabona hegyen keresztülgázolva a már pusztán álló falazat oromzatára fölkapaszkodni és segítségért kiabálni. Azonban a hordó-mosással nyűglődő inast ültő helyében, a mint dolgozgatott, érte e gyászos végzete, rádölt a sok gabona, a földre nyomta s ott fojtotta meg hasonfekve a nélkül, hogy segíteni lehetett volna rajta. A segéd és a napszámos a bajból kikászolódva, a csupasz falazat párkányáról kiabált segítségért. A tűzoltó toronyban levő őr, a ki látta a ház összeomlását s az ebből kiverődő nagy porfelleget, azt hitte először, hogy a házban belső tüz pusztított s azért omlott is össze a tető. De miután észrevette a két embert a falazaton és segitségkiáltásukat hallotta, tudta, hogy mi a baj s azonnal kürtjébe fujt, hogy jöjjenek a tűzoltók a beomlott házból a szerencsétleneket kimenteni. Csakhamar nagy néptódulat támadt a szerencsétlenség helye körül, hoztak létrát s a két kiáltozó embert a végveszedelemből megszabadították, akik ezután jelentették, hogy még egy 14 éves fiu is bent van, akit a gabona rakások teljesen elfödtek, s hiába kiáltozott rémesen segítség után. Az összeverődött nagy néptömeg egy része s a tűzoltóság, az oda érkezett rendőrhatóság intézkedésére azonnal hozzáfogott a rom és gabonahalmazok eltakarításához, hogy a bent maradt ínasgyereket, ha lehet, megmentse. Dolgozott vagy 50—60 ember, de d. u. 1 óráig nem találtak az áldozatra. Több mint 3 órai megfeszített munka után végre meglelték egy nagy hordó mögött élettelenül hasonfekve, még akkor is kezében tartotta a mosás alatt levő nagy hordó ajtaját. Szája, torka, füle, orra mind tele volt gabonával, úgy fulladt meg iszonyú kinok között. Hulláját kihozván, gazdája szállására vitték, ahol másnap d. u. 2 órakor hatóságilag fölbonczolták, megvizsgálták dr. Csehszombathy László és dr. Kövi József s konstatálták a fulladás általi halált. A szerencsétlent, aki egy Bakonyvidéki erdésznek egyetlen .fia, még a bonczolás után temették el nagy részvét mellett. A bedőlt házat a hatóság azonnal a katasztrófa után szorgos, vizsgálat alá vette, a másik padláson levő gabonát lehordotta, egy okból azért is, mert az egyik rész rombadőlt, megrázta az egész ház falazatát, úgy, mintha földrengés viselte volna meg. A másik utczára néző tűzfal és a magas falkerités nagyon is előre dőlt, amiért a tűzfalat két nagy támasztékkal erősítették meg. A hatóság megvizsgáltatta a szomszédos Kreisler házat, a melynek a Szauer-ház melletti tüzifala szintén bedőlt, s magát a lakás többi részét is megingatta. Azonkívül a hatóság kérdőre vonta a háztulajdonosát s a gabona raktár bérlőjét e nagy szerencsétlenség miatt s mint értesülünk, a gyermek atyja azon okon, hogy fia lett volna öreg korára gyámolitója és kenyérkeresője, gyermeke haláláért „kár-