Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-22 / 44. szám

az utczákon ; de amint aztán a való hir megczáfolta a lármát, kitudódott, hogy most az egyszer ily szokatlan időben nem ház gyulladt ki, hanem egy ház bedőlt és a tűzoltókat oda hívják segítségre, minthogy a padlás gerendázata és a padláson lévő nagy gabonarakás eltemetett több embert, akiket ha lehet, ki kell menteni a halálból. Ahir, majdnem egészében borzasztó valóságnak bizonyult. Ugyanis a Kristóf-utcza 422. sz. házának nyugatra nyúló felén a pad­lás nagy ropogással 10 óra tájban bedőlt, éppen akkor, midőn a gabo­nával megrakott padlás alatti hordó­raktárban emberek dolgoztak. Aben­levők mind megszabadultak, kivéve egy 14 éves kádárinast, akit a ga­bona maga alá temetett s megfojtott. A dolog hiteles értesülésünk sze­rint a következőleg történt: Kristóf-utcza 422. számú ház tu­lajdonosa Szauer Mayer magánzó, aki házának padlását magtárul szokta ki­adni bérbe már több év óta. Most is, ez évben, ki vette tőle bérbe e meglehetős nagyságú zárt területet Hóffmann Adolf marczaltői lakos, gabonakereskedő, évi 40 frt árendáért és fölvitetett rá 700 mm. gabonát, amely rakás az egész pad­lást 2 méter magasságban födte el. Sem a bérlő, sem a háztulajdo­nos nem féltek semmi katasztrófától, minthogy a gazda tudta, hogy már ennél több teher is volt a padláson a nélkül, hogy, baj lett volna belőle, Hogy azt a végtelen ürt, a melyet ezek a befejezetlen chárakterek hagynak, némi­képen pótolják, a nagystílű routinierek böl­cseleti Schlagvortokkal próbálják kielégíteni a nézőt, igy Ibsen Henrik mindig fel van szerelve ilyen hatásos coupokkal, a melyek a naiv lelkeknek végtelenül imponálnak. Az olasz veristák pedig kíméletlen vadsággal gyötrik agyon a drámai személyeket, az idegrázó jelenetek egymást érik a szín­padon és midőn a közönség még a sok bor­zalomnak suggestiója alatt áll bevégződik a dráma és a szerző ur elbocsátja a pub­likumot azzal a kijelentéssel hogy ő meg­tette mindazt, ami tőle telt, a többit rá­bízza a végzetre. Girolamo Rovetta „Becs­telenek" czimü darabja classicus példája ezen iránynak, hőse a sikkasztó hivatalnok, aki színfalhasogató gyötrelmek és pár bru­tális pose után hirtelen megszökik, ott hagyva minden psichiologiai indokolás nélkül azt az egész felforgatott milieut, melyet az ő vétke támasztott. Rovetta úr kifogyott a hatásos slagerekből, hát elküldte a hőst Amerikába Isten nevében és legördítette a függönyt. Routinos mesteremberek kezébe ke­zébe került tehát a dráma fenséges mú­zsája, a kik kisszerű speculatióik keretébe beviszik a végzet hatalmát, ezt a fenséges örök rejtélyt, a mely kifürkészhetlen és igy accejítálják a kritikusok is. Halmi I!<t<loff. a bérlő pedig bízott a háztulajdonos biztató nyilatkozatában. Azonban mindakettő csalódott. Csalódtak pedig a maguk nagy anyagi kárára és erkölcsileg egy szegény, ártatlan családnak nagy fájdalmára azzal, hogy e bizodalmuknak áldozata lett egy 14 éves fiu. Tudniillik a padlás nyugatra futó része alatt hordóraktár s ez alatt a Láng Mayer és fia czég csődtömeg pinczéje húzódott végig. A hordórak­tár közepe táján egy ülő duczoszlop emelkedett a padlásig azért, hogy azt megtámaszsza. E duczoszlop nem alapgerendára nehezedett, hanem pusz­tán magára a pincze bolthajtására. S úgy látszik, hogy éppen ez volt a nagy szerencsétlenség előidéző körülménye; minthogy a boltív, amely téglából épült, nem bírta el a terhet, behor­padt s maga után rántotta az egész padlást. De, hogy ne szakítsuk meg az esemény előadásának fonalát, e rak­tárban volt két igen nagy hordó, az egyik 5415, a másik 5447 literes. Ezen hordókat kellett volna kihozni, de mivel egészben nem lehetett, ré­szeire kellett bontani. Sclimidmayer Móricz kádár, Csillag Ferencz segédje és Németh József nevü inasa, továbbá egy napszámos, Pórcz Mihály, éppen ezzel foglalkoz­tak a sötét raktárban,, a melynek ablakai is vastáblákkal és vastag szalmazsákkal voltak eltakarva. Ugy reggeli 10 óra felé Schmidmayer el­távozott, hogy taligát keressen a szétszedett hordó elszállítására, a le­gény s a napszámos az egyik nagy hordó szétszedésével bajlódott, mig az inas a másik hordó kimosásával foglalkozott. A mint ugy gondtalanul dolgoz­gatnak, egyszerre csak egy erős recs­csenés hallatszik s abban a pillanat­ban rájuk zudul a tengernyi gabona. Szerencséjükre azoknak, a kik a nagy hordó szétszedésével fáradoztak, a padlás gerendái a nagy hordó don­gáin fönakadtak s mintegy védelmet nyújtottak a nagy gabona áramlás ellen, mert fölfogták azt, ugy, hogy ezeknek volt idejök szabad levegőt nyerni s nagy bajlódással a gabona hegyen keresztülgázolva a már pusz­tán álló falazat oromzatára fölkapasz­kodni és segítségért kiabálni. Azon­ban a hordó-mosással nyűglődő inast ültő helyében, a mint dolgozgatott, érte e gyászos végzete, rádölt a sok gabona, a földre nyomta s ott foj­totta meg hasonfekve a nélkül, hogy segíteni lehetett volna rajta. A segéd és a napszámos a bajból kikászolódva, a csupasz falazat pár­kányáról kiabált segítségért. A tűz­oltó toronyban levő őr, a ki látta a ház összeomlását s az ebből kiverődő nagy porfelleget, azt hitte először, hogy a házban belső tüz pusztított s azért omlott is össze a tető. De miután észrevette a két embert a falazaton és segitségkiáltásukat hallotta, tudta, hogy mi a baj s azonnal kürtjébe fujt, hogy jöjjenek a tűzoltók a beomlott házból a szerencsétleneket kimenteni. Csakhamar nagy néptódulat tá­madt a szerencsétlenség helye körül, hoztak létrát s a két kiáltozó embert a végveszedelemből megszabadították, akik ezután jelentették, hogy még egy 14 éves fiu is bent van, akit a gabona rakások teljesen elfödtek, s hiába ki­áltozott rémesen segítség után. Az összeverődött nagy néptömeg egy része s a tűzoltóság, az oda ér­kezett rendőrhatóság intézkedésére azonnal hozzáfogott a rom és gabona­halmazok eltakarításához, hogy a bent maradt ínasgyereket, ha lehet, meg­mentse. Dolgozott vagy 50—60 ember, de d. u. 1 óráig nem találtak az ál­dozatra. Több mint 3 órai megfeszített munka után végre meglelték egy nagy hordó mögött élettelenül hasonfekve, még akkor is kezében tartotta a mosás alatt levő nagy hordó ajtaját. Szája, torka, füle, orra mind tele volt ga­bonával, úgy fulladt meg iszonyú ki­nok között. Hulláját kihozván, gazdája szállá­sára vitték, ahol másnap d. u. 2 órakor hatóságilag fölbonczolták, megvizs­gálták dr. Csehszombathy László és dr. Kövi József s konstatálták a fulladás általi halált. A szerencsétlent, aki egy Bakony­vidéki erdésznek egyetlen .fia, még a bonczolás után temették el nagy rész­vét mellett. A bedőlt házat a hatóság azonnal a katasztrófa után szorgos, vizsgálat alá vette, a másik padláson levő ga­bonát lehordotta, egy okból azért is, mert az egyik rész rombadőlt, meg­rázta az egész ház falazatát, úgy, mintha földrengés viselte volna meg. A másik utczára néző tűzfal és a ma­gas falkerités nagyon is előre dőlt, amiért a tűzfalat két nagy támaszték­kal erősítették meg. A hatóság megvizsgáltatta a szom­szédos Kreisler házat, a melynek a Szauer-ház melletti tüzifala szintén bedőlt, s magát a lakás többi részét is megingatta. Azonkívül a hatóság kérdőre vonta a háztulajdonosát s a gabona raktár bérlőjét e nagy szerencsétlenség mi­att s mint értesülünk, a gyermek atyja azon okon, hogy fia lett volna öreg korára gyámolitója és kenyér­keresője, gyermeke haláláért „kár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom