Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-15 / 43. szám

tartani, nem pedig annak az elvont fogalmu erkölcsi testületnek spekulatív anyagi érdékeit! Azért is nagyon bölcsen tette a győri ipar- és kereskedelmi kamara, a midőn ezen uj adót elvetendőnek nyilatkoztatta. S annál hibásabban jártunk el mi, a mikor ezt az ujabl? terhet magunkra kiróttuk. Két álló esztendeig küzdöttek szódagyárosaink ellene; hivatkoztak arra, hogy alig van ezen adó néhány városunkban, s ott is, a hová behozták, megszabadulnának tőle minthogy, nincs haszon belőle; hasztalan kelt védelmükre a győri ipar- és kereskedelmi kamara meggyőző határozata, a melynél városunk egy kiküldöttje is jelen volt; — mégis nyakunkba varrták s ez évokt. 1-től már érezzük is hátrányát. Az igaz, hogy ugy biztattak, majd ebből nagy haszna lesz a városnak. Azonban, mivel ez már nálunk elfogadott határozat-kisajtolási érv — (ugyanezt mondották a csornai és a pápa-bánliidai vasútra is); kételkedünk benne s a valószínűség szerint ellenkező eredményt jósolunk. Ugyanis: drágább lévén ezen víz, a közönség fogyasztó kedve csökkenni fog. E nyilvánvaló csökkenés és a szódavizkészités körüli hivatatalos ellenőrzés nagyszámú szekatúrái s a csekély haszon abba hagyatják többel, esetleg valamennyi gyárossal a vizgyártását, a mi által a város elesik legalább is azon adótól, a melyet e részről, mint jövedelmi pótadót élvezett. De föltéve, hogy a gyárak mind fönnmaradnak, még akkor is micsoda hasznot remélhetünk ezen oldalról ? Majdnem semmit. , Tudtunkkal városunkban 5 ilyen és mennyiben, azt jövőre részletesen elmondjuk. Most csak arra szorítkoztunk, hogy ez a szódavíz adó nemcsak terhes a , ,,, . I — -„^ in. uiuotnv bpiUtJS cl gyái van, tehát legalább >* 5 uj el- polgárságra, nemcsak veszélyezteti lenorzo közegre van szükség; ezek- egy gyáripar életét, hanem alsóbb és nek pedig a fizetése fölemészti alig- | szegényebb néposztályokat akaratlahonnm M • 1 • -w , I , hanem az összes szikvizadót, vagy legalább is annak nagy részét, s a mi esetleg fönnmaradt, azért ugyan kár volt azt a sok derék, s a munkával úgyis agyonsújtott fogyasztási hivatalnokot, a vámosokat megterhelni. Mennyi papirt, nyomtatványt és betűt fogyaszt el ez a munka s még sem lehet sem a haszon nagy, sem az ellenőrzés jó. Készíthetnek ide szabályrendeletet, nem segíthet*az e bajon. A mi szabályrendeletünk is elég körültekintő. de mégis hibás és főleg 2. és 4. §-ában nagyon is kifogásolható. Az előbbi pontban arról intézkedik, hogy a szódavizgyártás nappal reggel 8 órától déli 12 óráig és délután 2-től esti 5 óráig tartó hivatalos órákban legalább 2 órával előbb, éjjel vagy reggeli időben eszközlendő készítést pedig az előző estéli 5 óráig kell a városi fogyasztási hivatalban bejelenteni. Az utóbbi pontban pedig arról van szó, hogy a város területéről kiszállított ily viz után az adó agyárosnak ugy téríttetik vissza, hogy a vámsorompónál levő városi közeg a kiszállított üvegekről bárczát ad a kiszállítónak, a melylyel az aztán leszámol a gyárosnak, a gyáros pedig minden hó utolsó napján a fogy. hivatalnak. Mind a két pont sok galibának, bajnak lesz az okozója. Hogy miben testet, a mi nélkül a lélek egészsége vájjon mit ér ? Nem kisebb hatású a játék a jellem fejlődésére. Hogy a jellem leginkább játékközben ismerhető fel, már a rómaiak mondták : — inter ludendum puerorum móres optime deleguntur. Tanítványainkat nem is ismerjük, ha meg nem látjuk őket játszani. Az akaratos, daczos gyermek kénytelen alkalmaszkodni társai akaratához, mert különben kizárják a játékból, ez pedig szörnyű büntetés; a féktelen, korlátlan, elkényeztetetett kénytelen magát a játék szabályainak alávetni, a veszekedő békülékeny, a büszke szerény lesz, mert külömben nincs játék. Amely gyermekben nincs hajlam a játékra, abban később hiányozni fog az erő és energia. Igy lesz a játék a test, jellem és kedély iskolájává. Felmerülhet az a kérdés, hogy ha a játék minden jót ad az ifjúsági testi nevelésnek, — akkor teljesen fölöslegessé teszi a tornázást ? Erre, talán elég volna azt felelni, hog}

r a játék ideális hazájában, Angliában, minden iskolának van tornaterme ^s, a kérdés azonban megérdemli, hogy vanul is a szeszes italokhoz hajtja, s — a mi fő: városunknak belőle a kivánt haszna nem lesz meg. Ez is olyan teher tehát, amely a csornai és a pápa-bánhidai vasúttal egy mesgyén halad. Mikor térünk az igazi nemes haszon útjára? EffJ polgár. Levél a szerkesztőhöz. (A kalonnbcszállásolási járulék ügyében.) Élénk fényt vet a következő levél a katonaheszdllásolási dijak kifizetésére, vagyis inkább ki nem fizetésére nézve. A levél igy hangzik: Tekintetes Szerkesztő ur! Az „igazság nevében" fordulunk önhöz és tisztelettel kérjük, hogy az alábbi sorokat becses lapjának legközelebb megjelenő számában közölni szíveskedjék. Talány. Régen foglalkoztat már bennünket egy talány, mit eddig, noha sokan vagyunk hozzá, de megfejteni még mindig nem bírunk. Hát azt határoztuk, hogy közöltetjük a lapokban, igy aztán majd csak akad a sok okosabbnál-okosabb olvasók közül egy, a ki talányunkat helyesen, az igazság és valóságnak megfelelően megfejti. Nem akarjuk untatni szíves olvasóit e soroknak a sok találgatással, hogy miféle is hát az a mi talányunk? Nem untatjuk, hanem rá térünk a tárgyra és megnevezzük, hogy a mi talányunk nem egyébb, mint az 1898. évi katonabeszállásolási járulék. Ez az a talány! A mely felől csak annyit tudunk, hogy nekünk pápai polgároknak az kijárna. Mert bizony 1898. év augusztus havában lamivel részletesebben feleljek. A tornázás becse és nevelő hatása a rendszerességben áll; a rendszeres nevelés eljuttatja a kezdetben gyöngébb és lustább fiút is oda, hogy körülbelül társaival egyenlő eredményt tudjon felmutatni. Tisztán csak játékkal ezt nem lehetne elérni, az erősebb fiú túlságos előnybe lenne a gyöngébb felett. Épen a gyöngébb fiúk érdekében van és kell okvetlenül a szertornázás is. Hogy milyen játékokat óhajtunk, azt már felesleges részletezni, főkép mozgó játékokat szabad levegőn, azonkívül úszást, télen korcsolyázást. A vívás, mint a tornázáshoz tartozó, maradna télre a játék helyett. Ifjúsági játékok mellett szükség van kirándulásokra is, mely kirándulások történhetnek tudományos és tornászati czélból. A tudományok közül főkép a.természetrajz, földrajz és történelem köthetők össze kirándulásokkal. ' Az elmondottakra azt az ellenvetést lehetne tenni: hogy játékokra és kirándulásokra idő kell, — ez pedig ma nincs, a mi ifjuságunk nem ér rá. Ez ellenvetés jogosult, ma csakugyan nincs rá idő. Ámde kell lenni. Lessz is. Ha eddig elhanyagoltuk a testet a szellem rovására, ennek tovább igy maradni nem szabad. Iskoláink tanrendjét ugy kell megváltoztatni, hogy elég idő jusson a test nevelésére s a játékokra is Az angol fiú talán valamivel kevesebbet tanul a németnél, talán a miénknél is, de ha nézzük az angol tudomány, irodalom, politika, ipar és kereskedelem állását, elmondhatjuk, hogy az angol fiú eleget tanul. Az pedig határozottan bizonyos, hogy könynyebben tanul, mint az, kinek testi nevelésére kevesebb gondot fordítnak. — Igy nyerjük meg a réven, a mit vesztünk a vámon. Czélunk elérésében a nagyközönség támogatására is nagy szükségünk van. Ha valamennyire sikerült meggyőzni, hogy a testi nevelés reformjára szükség van, támogassák önzetlen törekvéseinket. Az állam nem tehet mindent; — egy szegény, — rosszul díjazott tornatanár nem áldozhatja fel magát, s esetleg vagyonát a közérdekért, attól sem lehet mindent kívánni, — igy tehát rá vagyunk s leszünk utalva a társadalom áldozatkészségére. Gondolják meg, hogy gyermekeikért hoznak | áldozatot és legyenek meggyőződve, hogy