Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-09-24 / 40. szám

rát, védő bástyáját, a nagy, hatalmas sajtó karrikaturáját, a városunkban megjelenő ^Pápai Közlönyt" s annak romboló munkáját igaz világításba he­lyezni. Tudjuk, sejtjük mi, városi pol­gárok, már évek óta, hogy itt valami bűzlik, megvagyunk róla győződve, hogy városunkban a fejőket birka módra összedugó egyes strébereknek takarni valójuk van. Hogy mi az?, a jó ég tudja; de hogy van valami, a mitől sok ember remeg és a miről a fátyolt az önök lapja kezdi föl-föl lebbentem : az bizonyos és ennek a valaminek eddig igen jó, gondos ta­karója volt egy lap, a Pápán meg­jelenő, tisztességes emberek becsüle­tét. pellengére állitó, a közerkölcsöket \ mélyen aláásó „Pápai Közlöny". E hírlapnak csúfolt ocsmány terméke a) sajtónak ellensége minden világosság­nak, sötét lapjain nem volt képes csak egy sugaracska is átszűrődni. De még inkább, mint függetlennek csú­folt lap egy klikk érdekczélját szol­gálta alattomban. Ezért kellett és kel­lene itt az a lap még tovább is. De végre önök kiragadták ezt a rongyot azok kezéből, a kik oly görcsösen kapaszkodtak abba. Már halljuk a harangszót és az a hang a lélekha­rang utolsó hangja. Összefog; mert össze kell omlania a kártyavárnak és maga alá fog temetni sok képzelt nagyságot és reményt. Csak előre tek. Szerkesztőség! A közvélemény és az igazság önök mel­lett van s ha eljön az idő, a midőn a végleszámolás órája ütni fog, nehéz munkájában e város minden tisztes­séges polgára önök mellett fog állani. Mit szóljunk arról a minden tisz­tességes, becsületes ember lelkében undort és utálatot keltő aljas orvtáma­dásról, a mely önt becsületes munkája közben, egy hitvány, a tisztességes emberek társaságától száműzött, el­züllött firma részéről érte?! Ilyen csak Pápán eshetik meg, a hol nem­csak hogy megtűrnek, hanem dédel­getnek, sőt egyenes hatósági pártfo­gásban részesítenek egy olyan embert, a kinek nincs joga ahhoz, hogy tisz­tességes emberek társaságában meg­jelenjék. Ne vessük hát szemére, te­kintsünk hát el attól, hogy azon lap szerkesztője a budapesti törvényszék­nél levő 15688/1890 számú itélet ér­telmében a veszprémi és pápai börtön­ben többrendbeli lopás miatt 4 évi ^börtön büntetést állott ki, s öt évre politikai jogait elvesztette. De igenis tekintetbe kell venni minden ember­nek, a kinek a tisztességről és becsü­letről fogalma van, azt, hogy ez az ember évek óta mételyezi rongy lap­jával a közerkölcsöket és hurczol meg tisztességes családokat, sőt any­nyira biztonságban érzi magát, hogy már nyílt utczán támadja meg a járó­kelőket. A 19-iki támadás nem első nála, ép ily gálád vakmerőséggel tá­madott meg Sopronban is egy embert. Azt hisszük, hogy illetékes hatósá­gunk elérkezettnek látja azt az időt, hogy ezt őrült embert végre-valahára oda juttassa, a hol nem garázdálkod­hatok, a hol már egyszer kvártélyozott. Nyakára nőtt ez a féreg a liató­natába oda rendelte a bandát. Eleinte maga játszotta prímát, végre aztán letette a vonót. — Most már dolgozz te is, mondotta a prímásnak. A banda szóllott és szebbnél-szebb nó­tákkal igyekezett csillapítani egy meghábo­rodott sötét kedély világát, végre mikor elfogyott már íl nóta, az egyik more a prí­más fülébe súgott valamit. Egy tekintet és a banda megértett mindent. Sarinberki Józsi két kezébe hajtá le fejét, miközben felhangzott a nóta. • Nincsen annyi tenger csillag • z égen* De nem is volt ám — mert mikor má­sodszor is elkezdették volna, Sárinberky Józsi felkapott egy boros üveget, egyenest a tükör felé dobta: — Agyon verem s a nagy tükör sima lapja ezer és annyi szilánkokban repült a szobában szana széjjel; az önuralmát elvesz­tett férfi egy másik pohár után nyúlt, hogy a még megmaradt fél táblát is semmivé tegye. * * * A Hétszentfalva és Gerlicze között el­terülő réten illatos virágok nyilottak. A reg­geli harmatcseppek mint meg annyi ezer csillag ragyogtak a felkelő nap fényében, a kis madarak élénk csipegéssel üdvözölték a természet ébredését. Sándor Marcsa ott állott a külső kerí­tés mögött, mig szemei önkénytelenül a csendes kis falu szemlélgetésében merültek el, távolról élénk zene hangja ütötte meg füleit. Mikor jobban kivehető volt a hang, az ut egyik kanyarulatánál a falu első bandája látszott arra közeledni, mig előttük egy szép alakú fiatal ember, bizonytalan ütenyben verte sétapálczájával a taktust. Marcsa ijed­ten húzódott vissza. Megismerte Sárinberky Józsi bariton hangját. Az első pillanat hatása alatt mi mást se tudott tenni, a szénakazalok egyike mö­gött keresett menedéket. Sárinberky Józsi észrevette ezt. — Mikor ott állott a kerítéshez közel, kivette a prímás kezéből a hegedűt. Maga játszotta a nótát, mig a banda lassan követte a dalt Nincsen annyi tenger c>ill g .... A leány megértett mindent, mig a dal hal­lára szemében öröm könnyek törtek elő, szivét valami végtelen keserű fájdalom szo­rította : az elhagyatott asszony jutott az eszébe. Ifj. Kohányi Róbert. ságnak és most nem képes tőle sza­badulni. Talán tetszik az uraknak ez az állapot? Na, a polgárságnak nem tetszik. Es hogy nem tetszésünknek kife­jezést is adjunk tudatjuk a tek. szer­kesztőséggel, hogy városszerte moz­galmat indítottunk a czélból, hogy ez a szenynyes lap szerkesztőjével együtt minden társas körből kilökessék. Ha a hatóság nem védheti kellőkép sem családi szentélyeinket, sem be­csületünket, sőt mi több, életünket sem, akkor isteni s emberi törvények szerint a védelem ami kötelességünk, ám lássák ezek a jó urak munkájok gyümölcsét, ha megengedték, hogy ilyen existentiának szárnyai nőjjenek. Önnek tek. Szerk. ur polgártársai osztatlan elismerése és hálája leszen a jutalom, önfeláldozó munkájáért, ez a legméltóbb jutatom, a melyben önt és társait a polgárság részesítheti. Pápa, 1899. szept. hó 21-én. Többek nevében egy PolgArtArsa. Orvtámadás az utczán, Nem a hatásvadászat, hanem az igazság kedvéért és azért, hogy a közönség megtudja részletesen a szörnyű vad orvtámadás okát és le­folyását, leírjuk kellő részletességgel az esetet magát. Tudják olvasóink, hogy lapuik legutóbbi számában rámutattunk a helyi sajtó azon „szegény legényére", aki a könnyű megélhetésért föláldozza a sajtó legszentebb czéljait; aki előtt ez a hatalom is fegyver a védtelen polgárok és családjaik ellen. A támadást mi a teljes igazság alapján tettük. Azonban még sem úgy, hogy ne hittük volna, hogy azon ember be­látva hibáit, vagy kipusztul e nemes városból, vagy hallgatva szépen meg­hajol a hirlapirás tisztességes czélja előtt, vagy végül lesz annyi tisztes­séges merészsége, hogy amennyire lehet, védi magát a lapjában. Azonban nem ez történt. Hanem egészen máskép, igen egyénileg cse­lekedett. E hó 19-én kedden d. u. 3 és l/ 4 4 között éppen a Kossuth Lajos-utczán járt szerkesztőnk, midőn a Nobel-boltja előtt találkozott Padi István, városunk nagyérdemű öreg polgárával, aki figyelmeztette, hogy Pollatsek a Barna Ignácz boltja előtt áll s ott két úrral beszélget. Szerkesztőnk, minthogy elő­adásra kellett mennie, a derék öreg úrral együtt lassú lépésben visszafelé lépegetett és társalogva haladt, mi­dőn egyszerre, a háta mögött hal[

Next

/
Oldalképek
Tartalom