Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-09-24 / 40. szám

durva erös hangot: Ön irta azt a czikket? Mire szerkesztőnk mint a villám, visszafordul s fölfogja a Pol­latsektől rámért csapást. . S azután alaposan elverte az orv­támadót. Megbűnhődött ugyan a go­nosz lélek, de e bűnhődést a sajtó érzi, hogy ilyen ember bitorolja szent hatalmát, a ki igazságát nem tollal védi, melylyel már annyi tisztességes embert megsérteni bátor volt, hanem bottal. Méltán fog el minden józan és nemes gondolkodású embert az undor. jflcgiudiilt a mozgalom* Végre-valahára mégis kezd a ne­mesés boszuló karja lesújtani arra az egyénre, aki annyi ideig valóságos sajtóbeli rémuralommal nyűgözte le ezt a derék, jó lelkű lakosságot. A testületek járnak legelői. A helybéli polgári kör volt az első, amely meg­indította a lavinát. Pénteken este tar­tott választmányi ülésén határozatilag kimondották, hogy a „Pápai Közlöny" tekintve szerkesztője múltját, irányát és legutóbb elkövetett brutális utczai támadását, kitiltatik a körből és vele minden tekintetben az érintkezést megszüntetik. Továbbá hallomás után a hely­beli kath. körben is ma d. u. köz­gyűlés lesz, amelyen sok aláírással ellátott inditványnyal lépnek fel an­nak a szennylapnak és szerkesztőjé­nek a körből való teljes kitiltására. Örülünk e mozgalomnak, nem a ma­gunk, hanem a város közös érdeké­ben. Hadd legyen már egyszer vége a lealázó helyzetnek. ]\ Téhán,y szó a sok alávaló hírre. Nem akartunk és nem is fogunk azon lap mosakodására válaszolni. De mivel 2—3 aljas és vakmerő hirt ter­jesztenek készakarva a városban, a melyeket különösen a szerkesztő ne­vével hoznak összefüggésbe, az igaz­ság és a további alávaló rágalom ter­jesztésének meggátlása végett kije­jentem, hogy hitvány, jellemtelen s gálád és soha semmikép be nem iga­zolható, hirnek tartom azt, mintha én az ,.Az hírlik" piszkos rovatába bár­mikor is akármit irtam volna. Továbbá kijelentem, hogy soha, de sohasem a „Pápai Közlöny"' szerkesztőjével semmiféle, sem barátságban, sem soha vele per tu nem voltam. Azt is kénytelen vagyok a közönség tudo­mására juttatni, hogy mikor élete gyászos szakáról értesültem biztos forrásból, azonnal messze kerültem. Sőt midőn ez év 4—5 hónapjában egy papirkereskedőtől, most lelkes pártfogójától hallottam, hogy még plakátokon is nyilvánosan lefestette őt egy nő, még a közelségét is ke­rültem. — A mi a többi vádolásokat illeti, ha egy kifogástalan úri ember a nevét e vádolások alá a „Közlönyé­ben aláírja, vagy a mi lapunkban fel keres bennünket, akkor megadjuk a legnyugodtabb lelkiismerettel, teljes tisztaságunk tudatában rá a választ. Különben, megbocsát a közvélemény, ha erre nem reflektálunk azon lapnak bizonyos okokból. Győri Gyula. Színház, Szombaton, (szept. 16-án) „A bolond" Rákosi és Szabados énekes legendája került szinre. A romantikus lelkeknek igaz gyö­nyörűségére szolgált ez az édesen bus le­genda. A Bimbó sorsából felénk zokog a szegény emberiségnek minden keserve, a kinek kivetett életét, ideálját elragadja a hatalom, az erő. Szabados Béla zenei il­lustratiói ékesítik a szöveget, fényes kar­énekek csendülnek fülünkben, és az igazán gyönyöró sceneriá még fokozza az illusiót. •Mányai Arankáé (Bimbilla) volt a tegnapi este, a végtelenül fárasztó énekpartiékat csodás művészettel dalolta, játékában érzés, melegség és sziv volt, a közönség igazi el­ragadtatással hallgatta és tüntető tapsokkal honorálta azt a bámulatos ambitiót, melyet tegnapi alakítása mutatott. Méltó partnere volt Dobó (Bimbó) a szegény szomorú lélek, kit még az istenházából is kiüldöz az em­berek elfogultsága, annyi szilaj fájdalom rezgett a ; hangjában, annyi kétségbeesés sirt le grotesk arczárói, hogy a közönség érzékeny része a zsebkendőkhöz folyamo­dott. A harmadik felvonás végjelenetében, midőn a szűz anya oltára előtt kér enyhí­tést a. szive sebére, hatalmas volt. Csáky csengő hangon énekelte és fájdalom nála már chablonná vált szintelenséggel játszotta a hódito donimant. A három kis leány szerepében elragadok voltak Gergely Gizella, Török Malvin és Tomcsányi Russi kisasszonyok. A három falusi trubadurt Csöregh, Horváth és Tarján játszottak igen csinosan. Miklósy korcsmárosa és Heltay sekrestyése minden dicséretet megérdemlik. De legfőképen nyújtanám az elismerés pál­máját a mi genialis Virányinknak, aki ezt az abstract partiturát, a melynek raffinált hangszerelése hatalmas orehestert követel hét zenészszel ily mesés finomsággal ját­szotta meg. Yazárnap, (szept. 17-én) megismételték a „ Bolond "-ot. Az érzékeny lelkek megint sírtak. Mányai Aranka (Bimbillája) bravorus, hatalmas. Csáky ur arcza és játéka kifeje­zőbb volt, mint az első előadáson. A többi szereplőkről nincs más szavunk mint a di­cséret, különösen Dobó (Bimbója) volt ha­talmas. Hétfőn, {szept. 18.) „A jóbarátok" Sardou Viktor színműve került szinre. Imádom a salonok le v<'göjét, a szinpadon azt a sima esprittuel hangot, mely sziporkázik a szel­lemtől s finom pikantériától és gúnytól. En­nek a tónusnak legnagyobb mestere volt az elhunyt Dumas és a régi Sardou. Irodalmi működésének első korszakából való a „Jó barátok", ez a kedélytől és szellemtől su­gárzó satira, a baráti érzésről, mely nem létezik, telve van bűnnel. A beszélésnek művészete kell ezen darab előadásához, a melylyel színészeink közül csak Benedek Gyula és Tóth Ilonka rendelkeznek. Ók tar­tották a darabot. Benedek a társadalmi böl­cselő doktort játszotta, nemes tiszta művé­szettel és oly szikrázó szellemességgel, mely valóban bámulatba ejtett bennünket Tóth Ilonka (Cochardve) distinquált előkelő, mint mindig. Az ellenszenves Maurice szerepét ügyesen játszotta meg Klenovics. A jó ba­rátok karikatúrái közül kitűnően sikerült a Balázsi és Miklösyé. Dicséretes ambitióval játszotta meg Heltay Cochardot. Kedden, (szept. 19-én) Rákosy Jenő „Magdolnája" került szinre Benedekné Né­methy Jolán és Benedek Gyula jutalomjáté­kául. Előkelő és válogatott közönség gyö­nyörködött a szabatos és egyöntetű elő­adásban, de nem is csoda, mert oly kipró­bált, rutinirozott és kiváló erőktől, mint a jutalmazandó pár, csakis tökéletes és élethű alakítást láthat. B. Némethy Jolán mint Magda, Benedek pedig mint Bérezi valóban remekeltek. Igen jó volt még Gergely Giza, Klenovics, Pozsonyi Júlia, Tarján Aladár és Balázsi Sándor, a kik nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. Szerdán, (szept. 20-án) a „Görög rab­szolgát" adták elő harmadszor, az előző színi referádánkban jelzett szereposztással és sikerrel. Csütörtökön (szept. 21-én) élvezetes es­téje volt a szinházlácogató közönségnek. Ismételt előadásban „A bolond" czimü, 3 felvonásos énekes legenda került szinre, melynek szövegét Rákosi Jenő, zenéjét pedig Szabados Béla irta. A darab hosszabb ideig szerepelt a bpesti „Magyar színház" műso­rán s ugy látszik, hogy a pápai közönséget is egészen meghódította. Telt ház gyönyör­ködött Rákosinak szép alkotásában és Sza­badosnak a — tőle megszokott — bátfos zenéjében. Maga a társulat is teljes tehet­ségével járult hozzá a darab sikeréhez. Ma­gát a czimszerepet Dobó Sándor, igazgató játszotta, ki a darab drámai jeleneteiben gondos, átérzett előadásával igazán szép sikereket ért el. A másik két főszerepet Bimbilla és Deli úrfi szerepét Mányai Aranka és Csáky Ferencz adták. Mányai Arankának jobb partnere Csákynál alig akadhatott volna. Az ő szép, férfias, tömör baritonja méltóan osztozkodott Mányainak sikereiben. Heltai Jenő alakítása, mint Dirigó, sekres­tyés, igen találó volt. Általában az előadást mi sem zavarta. Azt az egyet sajnáltuk csupán, hogy Gergely Gizának kisebb szerep jutott s igy az ő kedves játékában ezen az estén kevesebbet gyönyörködhettünk. Kü­lönben a csütörtöki előadás a szereplők mindegyikének dicséretére vált. Pénteken, (szept. 22-én) a mult pénteki darabokat adták. Kritikánk a múltkorival egyenlő. Csak arra kérnők az igazgatót hogy ily egy felvonásos darabok ismételt előadása nincs Ínyére a publikámnak. Ezt beosztást azt hisszük, csak rendkívüli kö­rülménynek tudhatják be. Szombaton, (szept. 23-án) vSulamith Je­ruzsálem leánya" Goldfaden remek zenéjü keleti operája került szinre, — mely a bu­dapesti Kisfaludy siznházban 100-nál több előadást ért el, — melyről jövő számában fogunk referálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom