Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-07-02 / 28. szám

szerint nem is veszik hasznát. Mert ha valaki valamely kereskedelmi egyesületnek tagja, nem azért tagja, hogy az illető egyesületet kegyadományban részesítse, hanem azért, hogy tehetségéhez mérten szolgálja a kereskedelem ügyét s igy nemcsak a saját, hanem kartársainak érdekét is előmozdítsa. — Különben, ha a társadalom minden tekintetben és minden körülmények . között csak a felekezetiséget nézi, ha minden társadalmi osztályban fenáll ez az átkos választó fal, melyet áttörni nagyon nehéz s melynek fenn nem volna szabad állnia, ha még a kereskedőnek az a főczélja, hogy távol maradjon onnan, a hol az ő felekezetének tagjai nincsenek, akkor még igen hátra vagyunk és közös kereskedelmi egyesületről szó sem lehet. — Hiába sürgeti a sajtó annak az intézménynek létesítését, melyet az intolerantia lehetetlenné tesz, hiába fáradozik, minden fáradsága kárba vész, a legcsekélyebb eredményt sem képes felmutatni. Midőn a „Pápai Lloyd" létrejött, nem az volt, de nem is lehetett az a czélja, hogy belőle izraelita felekezetű kaszinó legyei. Azonban a „Lloyd" társulat tagjai, mint önálló, független emberek csak nem koldulhatnak jóindulatot, nem kényszeríthetnek senkit a belépésre, egyáltalában nem erőltethetik a közjónak előmozdítását azokra, kik erre éppen nem éreznek magukban hivatást. Mindebből könnyen következtetheti az olvasó, hogy miért nincs Pápán a kereskedőknek egyesülete, de azt is következtetheti, hogy a „Lloydsból könnyen lehetne tulajdpnképeni kereskedelmi egyesület, ha a pápai kereskedők nem tekintenének a feköltészetét keressük inkább, mint a logikát. Ne a munkánk szövetségese legyen, hanem az érzékeinké. A férfi egyéniségének erejével kellene, hogy visszaszerezze, már-már veszni kezdő reputatióját az asszony előtt, ha egy kis nyerseség,egykis absolitismus vegyül is ebben a viselkedésbe, korántsem olyan nagy hiba. Az erő korát kellene vissza varázsolni, midőn módjában lenne a férfinek kifejteni egyéniségének quaíítását, de ez nem lehetséges. A modern társadalmi berendezés, szellemi szervezet, a törvény, jog és igazság paragrafusokba foglalt pontozatain épült, az ideális tökélyü férfi egyetemi professor, vagy miniszter lesz, a katona társadalmat, a béke szellője bizony egy kissé nehézkessé tette és a carriert nem a legendás hőstettek, a rettenthetlen bátorság, heroikus dacz ezer halállal, hanem a szigorú reglement és a bürokratikus pontosság szerzi meg. A romantika szellője már a művészeteket sem lengi át, hogy létezhetne az életben ? Mi maradhat hát fenn a lélek számára ? A szeretetet. Ez az egyetlen megoldása a nő és férfi helyzete kérdésének, ha a nő nem is tartja nagynak, impozáns hatalmasnak a férfit, azért szeretheti, karjába bot a szerelmes csókok gyönyöre kö| iekezetiségre ott, hol arra semmi j szükség nincs. —- Lehet bármennyi egyház, bármennyi felekezet, a legbuzgóbb felekezetiség mellett is szolgálhatja az ember a közügyet, mert a haza, mint olyan, sem a politikában, sem az iparban, sem a kereskedelemben felekezetiséget nem ismer. Ha elérjük azt az időt, mikor a társadalom bizonyos alkotó elemei belátják, hogy vannak érdekek, melyek minden felekezetet egyformán érdekelnek, melyekért vállvetve küzdhetnek a nélkül, hogy felekezetiségükön a legkisebb csorba esnék, akkor majd minden nehézség nélkül létrejön Pápán is, máshol is a kereskedők egyesülete. Sclior Armiii. Levél a szerkesztőhöz! (A városi napdijasok ügyébén.) Fölkértek bennünket a következő levél közlésére. Tekintetes Szerkesztő ur! Becses lapjának; f. é. 23-ik számában „A klikk" czimmel igen érdekes vezérczikket olvastam. Érdekesnek találom pedig azért, mert benne az igazságot látom védelmezni s a mai önző társadalmi életünkben ennél szebb s érdekesebb czikk aligha jelenhetne meg. Látva ezen czikkből az igazság védelmezését, bátorkodom a Tekintetes Szerkesztő urat — mint az igazság védelmezőinek egyik bajnokát — felkérni ugy a magam, mint több —- velem együtt jobb sorsra érdemes kartársam nevében az alábbi panaszunk közlésére. Mint szegény vagyontalan városi napidijasok a mult év végével folyamodtunk a városi képviselőtestülethez csekély napiclijaink felemelése végett; ki is szorgalmas fáradozásainkat méltányolva, nyomorúságos helyzetünknek további tarthatatlanságát belátva elhatározta, hogy a városi napidijasok fizetése napi 1 frt 50 krra felemelhető. Örömmel fogadtuk mi annak zött elsimulnak azok a rideg polémiák, melyeket ma hangoztat sok keserű asszonyi ajak. Ne beszéljünk jogokról, nem ez az élet czélja, hanem a boldogság, ez pedig csak ugy érhető el, ha a nő nem pretendál olyan pivilegiumokat, melyeket a teremtés bölcs rendelkezése megtagadott tőle. „Mert alkotá az Ur az asszonyt a férfi boldogitására, az ő élete szépítésére, hogy ne legyen egyedül a" földön," Ha a nő erre képes teljesítette hivatását Önön magával szemben is. A nő genialitása, tudása érvényesül és a dicsőség ragyogó glóriájával fonja át a homlokát, ha nem separalja is magát a férfitől, Sonja Kovaleska tudós asszony volt, de a lelke megmaradt szerető asszonyi léleknek, és nem akarta magát emanczipálni a férfi vonzóköréből. Az erkölcsi kórnak borzalmát látom én asszonyok harczában, melynek sikere, hogy a századvég divatos frázisával éljek csődjét jelenthetné az emberi érzéknek, melynek lángja úgyis olyan lanyha már, hogy félni lehet attól, hogy egészen kialszik. És talán éppen akkor, midőn az első női parlament szavazza meg a családjog reformját, arra jutunk, hogy nem lesz többé, család igazi család. Iláliui Bódog. i [ idején városatyáinknak eme határozatát azon szép reményben, hogy ez által nyomorúságos helyzetünkön segítve lesz. De fájdalom, örömünk nem sokáig tartott, mert csakhamar arról értesültünk, hogy a t. képviselőtestület ezen határozat végrehajtásával a városi tanácsot bizta meg. Na ez meg is kezdette mindjárt — a „klikk" szellemében — ismert áldásos munkáját szomorú helyzt tünk javítása érdekében, s osztotta nagy lelkiien a városatyák által reá bizott alamizsnát eme szánandó városi munkásokra, a dijnokokra. Részesültek is csakhamar fizetésemelésben többen, de ha jól megnézzük, azt látjuk, hogy csak azok, kik itt ujabb munkások, s kiket már a jelenleg működő „kikk" befolyásával alkalmaztak a városnál s kik akár baráti viszony, akár pedig rokoni kötelék által a ^klikk" egyik vagy másik tagjához közel állanak, avagy régebbiek ugyan, de a Teremtő által adott ösztönük illetőleg alkalmazkodási, hizelkedési — s a „klikk" önző, de általános érdeket háttérbe szoritó és megölő munkáját dicsérő, elősegítő s felmagasztaló képességük által annak kegyeibe befogadtattak. De vagyunk néhányan szegény páriák, kiket a teremtő nem ajándékozott meg az előbb emiitettekkel s igy a „klikk" önző munkáinál használhatatlanok vagyunk; de igenis adott józan észt, s adott tehetséget arra. hogy józan értelmű, tisztességes becsületes emberek lehessünk. Adott tehetséget és erőt a szorgalmas s becsületes munkára, mit fel is használunk a jóra; s igy azon szerencsétlen helyzetbe jutottunk, hogy bennünket sem a „klikk" egyes tagjai, sem ahhoz közel állók, vagy önző munkájukban résztvevők nem ajánlanak s nem is ajánlhatnak. Bennünket egyedül a tehetség és munka, tehát csak egyedül az- érdem ajánl és támogat és mit kaptunk mi ezért ezen rég óhajtott alamizsnából? a tekintetes tanácsnak ezen kedves hangú véleményét : „kevésbé használhatók, fizetésemelésben nem részesíthetők." Teljes bizalommal fordulunk a város tekintetes Képviselőtestületének ismert igazság szeretetéhez, s alázattal kérdezzük, hogy midőn a fentirt határozatot hozta, váljon a munkát akarta-é díjazni vagy pedig azokat, kik a „klikk" önző czéljaira használtatnak Fel,, szóval az azokhoz közel állókat? Mi szegény dijnokok azt hisszük, hogy ezen alamizsna tulajdonképen azoknak lett nyújtva, kik itt lelkiismeretes s becsületes munkát szorgalmasan végeznek, nem pedig ellenkezőleg, mert biztos tudomásunk szerint rokonok, jó barátok, hizelgők, talpnyalók, henyélők, s lakájok számára a városi pénztárnak alapja nincs, de van a szorgalmas becsületes jóra való, tisztességes és lelkiismeretes munkások számára. S mégis azt látjuk, hogy csak ezen jobb fizetést érdemlő munkások nem részesülnek azon alamizsnában, amely tulajdonképen az ő számukra adatott (?) Minthogy a Tekintetes Képviselőtestületnek a . dijnokok fizetésének felemeléséről szóló határozatnak a végrehajtása a t. városi tanácsra lettbizva, igy kérhetünk mi fizetésemelést akárhányszor, mi bizonyosan el leszünk mindannyiszor utasítva kérelmünkkel s miért? Mert nem vagyunk a „klikk" vak eszközei s egyik befolyásos úr sem emel szót a mi érdekünkben, pedig ez a néhány frt, mint igen megszolgált munkabér ép ugy reánk férne, mint azokra a protekcziós dijnokokra. Ránk azonban ezen üdítő nap a városi tanácsnak ily önző szűkkeblüsége miatt mind ez ideig nem süthe tett fel, nekünk ez után is csak nélkülöz^