Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-07-02 / 28. szám

nünk és nyomorognunk kell, tehát mi vagyunk a városnak e szerint igazi mostoha gyermekei. Mivel azonban megvagyunk róla erősen győződve, hogy a Tekintetes Képviselőtestület a már többször emiitett s helyzetünk javitását ezélzó határozatával minket, illetőleg a mi munkánkat is szándékozott az eddiginél magasabb dijazásban részesíteni, épen azért, az igazság nevében kérjük a Tekintetes Városi Képviselő testületet — mint egyedüli reményünket — hogy a legközelebbi közgyűlés alkalmával mostoha sorsunk javítása érdekében érdemlegesen intézkedni kegyeskedjék, mert ily „kirívó személyválogatás" sehogysem egyezhetik össze egy erkölcsi testület tekintétélyével. Tisztelettel maradtam a Tekintetes Szerkesztőségnek az érdekeltek nevében Halász Mihály. * E levelet egyrészt azért közöltük, hogy a benne foglalt panasznak, a melyet a városi dijnokok egy része emel, a nyilvánosság előtt helyet adjunk lapunk független irányának megfelelőleg ; másrészt ha csak csakugyan sérelem esett a panaszlókon, a mit a derék tanácsunkról hinni nem merünk, a képviselőtestület bölcsessége és igazságérzete el ne mulassza mielébb jóvátenni. Miért nem kapnak a gyak, isk, rom, kath. gyermekek bizonyítványt. Minden tanév befejezése után — még az utolsó falusi iskolában is — kötelesek a vezetők a tanulók osztályzatát elkészíteni, azt az osztályzati naplóba bevezetni és a tanév végén nyert osztályzatot a szülőkkel közölni. A közlésnek kétségkívül legalkalmasabb és törvényszabta módja is az iskolai bizonyítványoknak a tanév végén való kiszolgáltatása. A pápai áll. tanítóképző intézet gyak. iskolája azonban, ezidőszerint nincs abban a helyzetben, hogy a törvény követelménye és a szülők jogos kívánságának eleget tehessen, A gyakorló iskola állami lévén: a vallástanítás [a felekezetek gondját képezi, kötelesek azonban, hogy az osztályzati napló elkészíthető legyen s a tanulók bizonyítványaikat megkaphassák, a tanév befejezése után minden egyes tanulót a vallástanból osztályozni s a calculusokat az intézet igazgatóságának haladéktalanul megküldeni. E kötelezettségnek a protestáns felekezetek hatóságai a legnagyobb készséggel tettek eleget; de nem igy a kath. vallású tanulók hitoktatója, aki vonakodik kiszolgáltatni az osztályzatokat, mi által az igazgatóságot, de különösen engem, abba a kényes helyzetbe juttatott, hogy szavam — ha csak csonka bizonyítványokat kiadni nem akarok — betartani nem voltam képes, mi által a' szülőknek is nyughatatlanság okoztatott, másrészt pedig az iskola osztályzati naplóját nem zárhatom le. Azt hiszem, köteles vagyok különösén a szülőkkel szemben ez irányban némi tájékozást nyújtani és köteles vagyok az illető hitoktató urat törvénytelen, szabályellenes eljárására figyelmeztetni. A gyakorló iskola évzáró vizsgálatának befejezése után a rom. kath. vallású tanulók hitoktatóját, illetve a hitoktatással megbízott tanitó urat fölkértem, hogy növendékeim calculását átszolgáltatni szíveskedjék, a ki e megkeresésemre levélben azt válaszolta, ^trv Lwplmpm főtiszt. Kriszt Jenő nlébános úrral közölte, a ki kijelentette, hogy az osztályzatot megküldeni nem hajlandó, de azt kívánja, hogy én a már kész bizonyítványokat neki beirás és nevének aláírása végett küldjem meg. Mindenek előtt engedje meg a főtiszt. Plébános ur, hogy tudomására hozzam, hogy kérésem oly természetű volt, hogy e fölött tanácskozni nem lehet, ezt csak teljesíteni kell. A kinek fogalma van arról, hogy mi az az állami iskola, aki csak némiképen is tájékozva van az állami iskolák szervezetéről: bizonyára tudnia kell, hogy állami iskolában kiállított bizonyítványba csak annak az intézetnek erre feljogosított közegei írhatnak bele, az aláírás pedig az intézeti Igazgató és az iskola tanítója kizárólagos joga, arra tehát, hogy ezen általam kiállított bizonyítványra a főtisztelendő Plébános ur bármit is rávezessen, joga ezidő szerint legalább nincs. Tudtommal a főt. Plébános ur sem nem igazgató, sem nem tanitó a gyak. iskolában. A vett értesítésből 2 dolog tűnik elő, az első az, hogy: a főt. Plébános urnák bennem s átalán intézetünkben nincs bizalma; mert föltételezi azt, hogy az a képtelenség is megtörténhetik, hogy nem az a calculus lesz bejegyezve, a mit ö ád, erre mutat az értesítés ama pontja, hogy u maga akarja bevezetni az osztályzatokat. Erre nézve csupán azt jelenteni ki, hogy az ilyen föltevést egyszer s mindenkorra kikérem bárki ember fiától is, ezt pedig visszautasítom. A másik dolog a bizonyítvány aláírása. Itt egy tiszteletteljes kérdéssel fordulok a főt. Plébános úrhoz: miféle törvény, vagy rendelet és kitől származik az, amely alapján Ön, mint a mi iskolánktól teljesen távol álló egyén, ennek ügyeibe bele akar avatkozni? Ki adta és mikor Önnek ezt a jogot? Mert az, hogy a vallástanitásról saját hatáskörében gondoskodik, még nem jog czim arra, hogy az iskola belügyeibe bele avatkozzék, ez épen olyan absurdum, mintha a képezdei igazgató akarná az ön igazgatása alatt álló iskolákban kiállított bizonyítványt aláírni. Ön főt. Plébános ur ki adná azokat? Ugy-e bizony nem? Nohát méltóztassék tudomásul venni azt, hogy a mi bizonyítványainkat sem fogja Ön aláírni soha. Mi nem avatkozunk az Önök ügyeibe, de nem fogjuk eltűrni, hogy a mi dolgainkba valaki illetéktelenül bele avatkozzék. Mióta ez az iskola fennáll, igen sok méltatlan bántalmat és kíméletlenséget tettem zsebre, sok olyan dolog volt, a mit nem kellett volna szó nélkül hagynom; de tűrtem, gondolva, hogy talán majd csillapulni fog az állami iskola iránt való ellenszenv. Nem kerestem a kellemetlenséget, sőt lépten-nyomon kerültem azt; de ez máitöbb annál, a mennyit el lehet tűrni. Sok bántó dologra és Főtisztelendőséged szeszólyeskedésére, nem reágáltam s nem reágálok még most sem, mert kerülni óhajtok mindent, a mi alkalmas arra, hogy a békés viszony fölboinoljék, de ha kényszerítve lennék reá, sokat elfogok mondani ós nem engem fog érte terhelni a felelősség. Ha a főtisztelendő Plébános urnák kifogásai vannak a gyak. isk. ellen: jó, az lehet; de egyre kérem, arra t. i. hogy méltóztassék nyílt kártyával játszani és megmondani, hogy mi tulajdonképen az oka ennek az okvetetlenkedésnek? Ha tudom mi a baj, ha ismerem annak természetét keletkezését: talán gyógyszert is sikerül reátalálni. Llgárt Mihály áll. kép. gyak. isk. tanitó. Arczképleleplezés a legényegyesületben. F. hó 29-én d. e. a helybeli r. kath. legényegyesület tagjai nagy mise s prédikáczió után egyleti jelvényeikkel, zászlóval az elnök vezetése alatt a legényegyesület helyiségébe vonultak, ahol a főtemplomi énekkar üdvözlő dala után Kriszt Jenő plébános rövid kivonatban a következő beszédet intézte az egybegyűltekhez : „Kedves legényegyesületi ifjak! Tisztelt ünneplő közönség! Régi vágyunk teljesül s kegyeletes hálánkat rójjuk le a mai napon, a midőn egyesületünk alapitóelnökének nagys. és főt. Néger Ágoston apátkanonok urnák arczképét leleplezzük. Ünnepélyünk czélja az, hogy az egyesület filléreiből létesült arczképet leleplezvén, átadjuk a hálás utódoknak és ekképen kifejezést adjunk annak a tiszteletnek, melylyel egyesületünk alapitójának szivünk mélyéből adózunk. Lelkesült érzelemmel üdvözlöm önöket, kik hálás szivük vonzalmát követve ily szép számban megjelentek és boldognak érzem magamat ama szerencse felett, hogy e magasztos ünnep megnyitásának tisztelete csekély személyemet, mint alapító elnökünk méltatlan utódját érte. Es most megnyitom ünnepélyünket azzal a meggyőződéssel, hogy a mai napon ujult lánggal fellobogó kegyelet és tisztelet évszázadokon át mindaddig, mig csak a pápai kath. legényegyesület fennál, környezendi azt az alakot, kit a leleplezendő kép személyesít. Ha a legényegyesület, mélyen érzett háláját az által fejezi ki, hogy nagyjainak emléket emel, nemcsak őket hanem önmagát dicsőíti. Hulljon tehát le a lepel dicső elődöm képéről! És Te, alapító Elnökünk, — tekints le ezen napon ünneplő fiadra, s lássad a vallás és erény oltalma alatt a körünkben levő egyetértést, a tisztes ipar, a munka után való törekvést, lássad felvirulni azt az egyesületet, melyért a pápai apátplébános korodban lelkesültél és megalapítottál! Az egész r. kath. hitközség tolmácsa vagyok, midőn az elismerés és hála szavait Neked szentelem. Adja a Gondviselés, hogy a hit, hazafiúi erény, munka s egyetértés legyőzhetetlen hatalma által virágozzék és — éljen a pápai r. k. legényegyesület ! Ezzel elérkezett a pillanat, hogy a szeretettel létrehozott müvet az arczarczképet a legényegyesület birtokába s tulajdonába átadjam, még csupán azt a kérelmet fejezem ki: csüggjenek emlékén legényegyleti ifjaink a legnagyobb szeretettel! Köszönet végül azoknak, kik ezen kép leleplezésének szép eszméjét si-