Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-16 / 16. szám

Pápa, 1899. I. évfolyam 16. sz. Április 16. FtTGG-ETLElSr, TAJRS^D^LIMII HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IJj-utCZR, 122. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok visszn nem adatnak. Laptulajdonosok képviselője: Főszerkesztő: Szováthy Lajos. Dr. Nyikora József. A szerkesztésért felelős főmunkatárs: Makay István. Előfizetési Arak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes zám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Demokracziánk. Valóban demokraták vagyunk. És hogy milyenek, nézzünk körül társadalmi életünkön, majd meglátjuk. Sok szép jelszóval ékesítjük föl modern társadalmunk törekvéseit, de egyiket sem használjuk olyan jogtalanul, igaztalanul, mint azt, hogy demokratáknak nevezzük magunkat. Mert mit jelent a társas élet szempontjából e szó : demokraczia ? Jelenti, hogy mindenkit a maga egyéni értéke és érdeme szerint becsüljenek meg, tekintet nélkül vallására, foglalkozására, rangjára és születésére nézve. Jelenti továbbá, hogy egymástól ne mindjobban elválni, hanem egymáshoz minél inkább közeledni akarjunk; ne azért versengjünk, fáradozzunk, hogy a felsőbb kegy valamely kitüntetéssel emeljen ki embertársaink közül, hanem hogy kötelességeink teljesítésében senki mögött sem álljunk. Jelenti még, hogy a mult által is ledöntött és méltán elitélt kaszt szellemet üzzük ki szivünkből — lelkünkből. Örömet ne abban keressünk, hogy különös társadalmi kiváltságokat és tiszteletet élvező osztályokra szakadozzunk és ezen osztályok egyikébe fölemelkedvén, pöffeszkedő gőgösséggel nézzük le az alsóbbak, a plebs élet — küzdelmeit, nemes törekvéseit, szerény, de tiszta és jogos vágyait. íme, ezt foglalja magában a demokraczia szavának értelme. Es most vizsgáljuk meg magunkat tetőtől talpig és figyelmező tekintetünkkel fussuk át társadalmi életünket, s valljuk be aztán: demokraták vagyunk-e ? Nem. Talán soha annyi arisztokratikus epekedést nem hallott, soha oly sok, szinte a komikumig menő magas rangot utánzó viszketeget nem látott a világ mint ma. Ha majd egykor a történetíró századunk végső évtizedének társadalmi viszonyait fogja ismertetni hazánkban, konstatálni fogja, hogy ez alatt az idő alatt burjánzott föl legnagyobb fokban az arisztokratikus majmolások és fonákságok kaczagtató, de néha szánalmas jelensége. Hozzádörzsölődni egy-egy nagyobb úrhoz és annak gyöngéit magasztalva, tányérját nyalni csak azért, hogy emelkedhessünk és e nagy úr konvenczionalis mosolyával dicsekedhessünk: nem általános szokása-e a magát demokratának hazudó korszakunknak? Mintha a valódi demokratasággal megférne az önérzfet hiánya; mintha nem tudná mindenki, hogy demokrata nem lehet az, aki önérzetét áruba bocsátotta. Vagy: nem halljátok-e naponkint az egyes összejöveteleken hangoztatni egyiktől és másiktól kihívó nyegle hangon, hogy milyen nagy nevü és ősi családból származnak és éppen e miatt követelik is, hogy megtisztelve érezze magát a sokkal kisebb A „PÁPAI ÚJSÁG" TARCZAJA, WENCZEL KIRÁLY. TÖRTÉNETI SZÍNMŰ 3 FELVONÁSBAN. IRTA : Dr. NYÍKORA JÓZSEF. (3) (Folytatás.) Klára. Csitt! Mig ajkadon kinő a bajsz, vajas kenyér Csupán. — Előre hát: Apród. De ... . Klára. Serarai de! Hamar, Hamar! (kituszkolja.) 5-ik JELENET. Klára, később Dorottya. • Klára. (tapsolva) No Iára, e'szépen sikerült! Helén Elégedett lesz azt hiszem. — (elkomolyodva) Szegény Helén, Ma menynyi könnyet hullatott! Pedig már nagy Leány, a kit Dorottya sem kinoz többé, Mint engemet! De istenkém ! vajon mért is Sir oly sokat ? Hiába faggatom, semmit Se mond. Bizonynyal azt hiszi, hogy még kis lány Vagyok. Hiába hiszi! Kis leánynak nem Szokás ugy udvarolni, mint nekem. Hogy is Szavalta ? Két karom kit átölel .... Dorottya. (szinen kivül) Klári! Klára. Az üdvezül . . . Jaj istenem, Dorottya itt? ... Minő szerencse, hogy nem jött előbb .... Dorottya. Nos, hol Vagy, és kivel beszélsz? (jön) Klára. Beszélek ? én ? hiszen Magam vagyok. Dorottya. De hang ütötte meg fülem' .... Klára. • Ugyan miféle hang ? Dorottya. (félre) Sehol se volt. . . (fenn) Lehet, Hogy tévedek. — S miért vagy itt ? Klára. Szemedre álom ült Imént, s zavarni abba' nem akartalak ; Tehát Hel énhez indulék. Dorottya. Ihol ni! jajj ! Te rosz leány ! Te, te ! Ezer szerencse, hogy Időben érkézéin. Helént ma nem szabad Még látni sem ! ' Klára. (félre Nem tudja . . . mit se tud . . . Dorottya. Igen, Ma látni sem szabad, hanem tanulni kell! Klára. De ... . Dorottya. Semmi de, ha én beszélek! Egy, kettő ! Elég soká pihentek könyv, rajz, himezés, hogy azt I Vagy ezt kezedbe vedd. Mi lesz belőled igy, i Ha serarait nem tanulsz ? Elegáns !! augol sza has !! Friedmann Jakab üzletében -— Fö-utcza, a Benczésfck átellenében — S Z I JL Y KJ JAÍ % ftzabóiizletéuek átvétele folytán a raktáron levő kelmék a legjutányosabb árban kaphatók. Elegáns !! angol Mzabá*!!