Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-16 / 16. szám

elődekkel biró kör, ha közéjök elegyedik a derék ősök sokszor kétes értékű sarjadéka. Mintha bizony a demokrataság első alapelve nem az volna: mindenki annyit ér, amennyit egyéni jellemének, szellemének és kötelességtelj esitésének súlya nyom. Oh, hányszor előfordul az az eset is, hogy egy szegényebb és olcsóbb rangú famíliának tagját a sors kegye magasabb vagy legalább is valami féle állásra, u. n. úri állásba juttat, — és e tagja társadalmunknak röstelli származását, kerüli atyját s egyéb szegény, de tisztességes hozzátartozóit is. S miért? Mert a demokratizmus csak törvényeinkben van meg, amelyek megengedik, hogy a tehetség származásra való tekintet nélkül nyerjen hivatalt; — de társadalmi életünk a szánalomig büszke arra, hogy keretei között főirányadó szempont legyen a származás. «A demokratasággal megfér-e az is, hogy a családi nevek i és y betűi között külömbséget teszünk Az egyik magyarosított név^ a másik öröklött ősi név. Az egyik is, a másik is értékét viselői egyéniségében birja. De mégis sokan lenézik azokat, a kik a magyar nemzeti érzület hatása alatt öntudatosan lettek névleg is magyarrá. — Mintha bizony nem honfiúi áldozat lenne valakinek családja nevét hazaszeretetből magyarra változtatni. Hiszen, ha valaki haszonlesésből vagy kalmár szellemből lesz magyar nevűvé, még azt sem Ítélhetni el, legföllebb sajnálkozni lehet fölötte; de mikor igen-igen sokat a magyar honpolgári kötelesség ideális fölfogása Klára. No csak ne zsörtölődj, Hiszen megyek. Hanem előre kikötöm, Hogy ón ma nem csinálok mást, mint rajzolok Meg rajzolok. Dorottya. Az is jobb lesz a semminél. Klára. (félre) Lerajzolom magamnak Dávidot. — Beh kár, Hogy oly sokára jön. Csinos legényke volt, Szerettem volna itt bevárni. Dorottya. Istenem ! Milyen nehéz nevelni egy ilyen leányt. (mindkettő el.) 6-ik JELENET. Biló, Cseh nemessel jön. Biló. Jer, ott hiába ácsorogsz ; Urunk se lát Se hali .... Cseh n. Hogy érted azt? Biló. A hogy kimondtam, ugy 1 Cstíh n. Beszélj! bir e nehéz névcserére: akkor azt nem kicsinyelni, hanem előtte meghajolnia kell a demokratikus korszaknak. Igen! Nagyon szép a demokraczia, de törvényeit megtartani nehéz. A maga érdekeit tekintve, mindenki demokrata; de más jogos érdekeivel szemben, — a körülményekhez mérten arisztokrata vagy demokrata. Ilyen hazug egész demokrácziánk. A szélsőségig vitt arisztokraták vagyunk. S mind az a sok társadalmi szétzüllésre hajló irány csak innen indul ki. Minden egyes nála vagy külömb állású és származású egyént keres társául magának, vagy magával egyenlőt, de ilyenkor aztán arrogáns is, kritikus is. S ha néha leereszkedik alsóbbnak hitt társak közé, ott rabszolgai meghunyászkodást, tiszteletet követel, kölönben bucsut mond. Hát ilyen demokratikusnak csúfolt viszonyok között lehet-e egészséges társadalmi élet? Egészségtelen társadalmi állapotok mellett lehet-e szikla-szilárd egységre törekvő nemzeti társadalom? Ily egységes nemzeti társadalom nélkül remélhetünk-e erős nemzeti államot ? Felelni fog rá a jövő. Adja az Eg, hogy mielébb tanítson meg mindannyiunkat a bölcs előrelátás, az igazi demokratikus életre. —y.— Mezőgazdaságunk érdekében, (Folytatás.) A fertőző ragadós betegségek közül a veszettség egyike a legveszélyesebbnek, — mivel a kutya nemhez tartozó állatoknál -— s melyek legi Biló. Helénbe van belé bomolva, és Akár csak én, mikor szerelmes voltam, ugy Csodálja most a csillagos eget. Cseh n. Bolond 1 Biló. A Král ? Előttem azt ne mondd ! Cseh n. Te vagy bolond, Holy ily mesével állsz elő. Biló. Ni ni, a vén Bakkecske ! mintha nem nyalnál elégszer sót Te is ? De nem a só nyalás a baj, hanem Egyéb; a' lesz a baj, — ha résen nem leszünk, — Hogy e leányt a trónra ülteti. Cseh n. : Ho hó ! Bilo. Tak je ! Helénbe máskülönben nem harap. Pedig fülig szerelmes, és ha czélt nem ér, Bizony a trónt ajánlja fel. Ma mondta ki A lány előtt. . Cseh n. Ne mondd! ? Ha igy van a dolog, inkább szolgálnak terjesztőül — a betegséggel egyidejűleg kóborlás és harapási vágy is fejlődik ki. A betegségnek más állatokba, sőt emberbe való beojtására igen kevés kóros, anyag elégséges, a mit pedig a betegségben szenvedők minden szervükben, főleg azonban idegrendszerükben, vér- és nyákos váladékukban tartalmaznak; s ha figyelembe vesszük, hogy a veszett kutya képes több napig barangolva ezen betegséget harapás által a fogaira tapadt nyállal is terjeszteni, befogjuk azt ismerni, hogy egy ilyen kóborló állat milyen veszélyt rejt magában. A megtörtént fertőzés után a betegség kitörése nincsen határozott időhöz kötve, voltak kivételes esetek midőn évekig is elhúzódott, általában azonban feltételezhetjük, hogy a megharapás után nagyobb állatok négy hónap, — kisebbek három hónapon tul mentesek maradnak, habár tényleg veszettállat marta is meg azokat. Ezen betegség terjedésének elfojtására az emberiség már régi idő óta törekedett és pedig ugy, hogy a veszettnek ismert állatot kímélet nélkül kiirtották, és pedig óvatosan, hogy vérükből magukat be ne fertőzzék. Hazánkban az 1888. évi VII. t. cz. 65—72. szakaszaiban foglalt rendelkezés kellő szigorral követeli a veszett állatok megsemmisétését, sőt ha ezen betegségnek csak gyanúja forog is fenn — a közigazgatási hatóság — kutyák és macskáknál a kiirtást elrendelni, nagyobb állatokat pedig, ha a tulajdonos kártérítés nélkül kiirtatásukba beleegyezni vonakodik négy hónapi, kisebbeket három hónapig Ne hagyjuk hát tovább; mivel megeshetik A baj valóban. ^ Biló. Es az árt mi fogjuk majd Fizetni érte meg. — Komám, van-e pihent Lovad ? Cseh n. Nyeregbe vágysz talán ? Biló. Nem én, hanem Te. "Ezt a hirt tudatni kell minél előbb. Cseh n. Prahában? Biló. Ott. Megírtam az Atyusnak, é

s Te elviszed. Cseh n. Nagy ut. Biló. Felére olvad az, Mihelyt lovadra ülsz; a fél utat pedig Megéri majd a jutalom, mit érte kapsz. Cseh n. ' Lehet. — Hol a levél ? Biló. Zsebembe'. — Nos ? Cseh n. Megyek! (mindkettő el.)