Pápai Ujság – II. évfolyam – 1945.

1945-01-09 / 3. szám

Felelős szerkesztő és kiadó: . EtólnolcI Veress 6ábor ilRSCR A HIBBail k. ÍB9IBI BBBB BIBBBi jB^gaaa BIBB BüssaBt. JBBlíSaca SQBIBSSHB WBBnB BBEB IICRBII ^BBaiaQfl bee a asaaaitr UBEB n EH u arjdiAar MBBIMBÖ f BBBfiBl RBBBBB iBBr Főmunkatárs: Tégíássy János Uj legendák 1 Komáromnál megsemmisüli kelnek szárnyra nap-nap után a pápai ejtőernyősök hősiességéről. Mintha bennük és velük összpontosulna egy ezeréves nemzet minden dicső hagyománya, jminfna csak rájuk hárulna a szent kötelesség, hogy egy megtépett éSfc megtiport ország becsületét megmentsék és jóhírét ismét helyreállítsák a Szent László hadosztállyal és a Hungarista Légióval egyetemben. igen, közöttük nincs, aki csüggeteg lehetne, nincs aki az ellenséggel való cimborálásra gondolna, nincs aki hitvány lenne vagy megadná magát. Budapest főpolgármestere és polgármestere ünnepélyes külsőségek között kereste fel Pokorny őrnagyot, — az ejtőernyős zászlóalj sebesült parancsnokát — a kórházban, hogy kifejezzék hálájukat a magyar főváros nevében az ejtőernyősöknek Budapest megmentéséért, hogy köszönetet mondjanak nekikf, akik bátor helytállásukkal és elszánt harci akaratukkal megakadályozták az ellenségnek Budapestre való benyomulását. Ezek a pápai ejtőernyősök mindenütt ott voltak, -ahol súlyos katasztrófát kellett elhárítani, ahol nagy és bátor feladatot kellett végrehajtani. Nem lesz túlzás, ha a történelem egykor thermopylai szorost védő 300 görög hőshöz fogja őket hasonlítani, akik Leonída^ spártai királlyal az élükön mind egy; szálig elpuszp tnltak ugyan, de megmentették hazájuk becsületét. Összeszorul a szívünk és forró könnyek öntik el orcánkat, ha azokra gondolunk, akik még néhány hónappal, még néhány héttel előbb közöttünk voltak s mosolygó arccal beszéltek harctéri élményeikről s akik azóta már a hősök sírjában nyugosznak... Molnár százados, Néma, Juhász és Szentkirályi fő-, hadnagyok... Ember őrmester... és a többiek sok-sok százan..., akik a Haza védelmében, a becsület mezején estek el... A Ti fiatal életetek feláldozása azonban jól tudjuk, nem volt hiábavaló. A Ti hős példátokból merítünk erőt a további küzdelemhez, a Ti nemes és bátor lelketek ragyogó fénye világítja be azt az utat, amely a magyar feltámadás felé vezet. Mi pápaiak büszkék vagyunk arra, hogy ebben a városban, ebben a környezetben nevelkedtek a magyar honvédség egyik legíderekabb, legvitézebb katonái. Hősiességükkel nemcsak maguknak szereztek soha el nemi múló dicsőséget, hanem annak a városnak is, amelyet otthonuknak mondhatnak. A kormányzat bölcsesége bizonyára meg fogja találni a módját, hogy egykor az ejtőernyős zászló^ aljjal szemben a nemzet háláját lerójja; mi pápai polgárok pedig szeressük és becsüljük meg azokat, akik annyi dicsőséget szereztek «a »pápai« névnek. (fj.) o Hősi életszemléletű, dolgozni és küzdeni tudó egyedekre van szükség, hogy újra felépíthessük az országot mondotta Vajna Gábor belügyminiszter szombathelyi tájékoztatójában Csütörtökön este a szombathelyi vármegyeháza dísztermében Vajna Gábor belügyminiszter tartott tájékoztató előadásit, az állami, vármegyei és közigazgatási tisztviselők részére a Hungarizmus lényegéről. # A miniszter jobbján Kocsárd Emánuel, hadműveleti kormánybiztos főispán, balján pedig ár. Németh Károly alispán foglaltak helyet. Mi a Hungarizmus? — Azért jöttem közétek, Testvérek, — kezdte beszédét szokott, csendes, nyugodt hangján a belügyminiszter — hogy mielőtt visszatérnénk Budapestre, — ami remélem, a hét végére már megtörténik, — egy kis tájékoztatót nyújtsak az itt nagyszámban jelen/lévő közigazgatási tisztviselő-testvérek részére a Hun gar izmusról. Mi is hát a Hungarizmus ? Röviden és tömören kifejezve: a. Kárpátok medencéjében sorsközösségben élő népek mozgatnia a jobb, tisztább és emberibb életért. Ezután nyugodt, tárgyilagos fejtegetéssel mutatta ki a, belügyminiszter, miként használta ki a zsidóság különböző körmönfont csalásokkal, ügyeskedésekkel és mesterségesen előidézett sztrájkokkal az éhbéren tartott magyar ipari munkásság és zsellérség jogos elégedetlenségét a harácsolásra és még-többet-nyerészkíedésre. A kiegyezéstől az elsőszámú világháború kitöréséig terjedő hatalmas ipari fellendülés legfőbb haszonélvezői é,s nyerészkedői a »demokrácia« szabadrablást biztosító elve alapján a zsidó iparbárók és általában a zsidóság voltak. Ugyanakkor a magyar föld népe, a nagyvárosok ipartelepednek és proletárnegyedeinek örök rabszolgaságra kárhoztatott páriái harmincötfilléres órabérekből nyomorogtak... Nem beszélve a magyar falvak nincstelen zsellércsaládairól, akik 10—15 tagot számlálva csak az éhhalál és a kivándorlás között választhattak. így sikkadtak el tízezer-számra a magyar őstehetségek, a legkisebb remény nélkül, hogy valaha napfényre kerülhessenek. A világháború befejezése után azonbaa már Európaszerte érezték az emberek, nálunk is, hogy ez így tovább nem mehet. Ekkor indulnak meg a nagy népi mozgalmak: a fasizmus, a nemzeti szocializmus és végül a hungarizmus. Azóta is állandó forrásban é« erjedésben vannak ezek az óriási jelentőségűt problémák és a mai állapot tulajdonképen csak egyenes folyománya az 1914-ben elkezdődött folyamatnak. Végigéltük a harcos időket Ezek után a keresztény, a nemzetközi és a nemzeti szocializmusok közötti alapvető különbségeket magyarázta meg a belügyminiszlter, majd lelkes szavakkal emlékezett meg a magyar Hungarizmus legszebb és legnehezebb időszakáról: az üldöztetések, elnyomatások és bebörtönzések korszakáról. — Boldog vagyok, hogy ezeket a nehéz harcos időket végigélt ük — mondotta a miESZTERGOM FELSZABADULT # Jelentkezzenek a hadbavonultak ellátatlan családtagjai •