Pápai Ujság – I. évfolyam – 1944.

1944-12-30 / 2. szám

- Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Dalnoki Veress Gábor. Főmunkatárs: Téglássy János Győzelmet hozó új esztendőt Ezt várjuk, ezt akarjuk és ezért dolgozunk minden erőnkkel. Ezért viselünk el minden megpróbáltatást és ezért fogunk nap-nap után újult erővel a munkánkhoz. Ezért küzd a honvéd a havas éjszakában és az ágyutüzes napfény­ben. Ezért markolja szorosabban a fegyverét és vállalja bátran akár a hősi megsemmisülést is. Minden azért, mert magyarok vagyunk. Az ősök szelleme hajt bennünket a fennmaradás ki­vívásáért. Az élniakarás arat diadalt a csügge­dés felett. A csüggedés és megalkuvás soha nem volt és soha nem lesz — mert nem lehet — a magyarság lelkisége. A mult harcai bizo­nyítják ezt és bizonyítani fogják a jövő ma­gyarjai, az utánunk következő nemzedékek. Ha most -az út év hajnalán fennénk a kérdést az arcvonalon innen és túl élő magya­rokhoz, hogy lehet-e a győzelmet hozó uj esz­tendőnél jobbat és észszerűbbet kívánni, bizo­nyára dörgő hangorkánba teljesedő nem lenne a válasz. Mert a magyarságnak történelmi hi­vatása van a Dunamedencében s ezt csak akkor tudja teljesíteni, ha kitart és küzd a a végső győzelemig. Átmenetileg elveszthetünk mindent a győzelembe vetett hitünkön kivül, de mindent visszaszerezhetünk a megmaradó tör­hetetlen hittel. Tudnunk és éreznünk kell a felelősség súlyát és azért kell meghoznunk minden áldo­zatot. A cél szentesíti fegyvereink dicsőséges küzdelmét és bátran hihetünk a győzelemben, Az új esztendőnek újult erőt és újult hitet kell hosnia és fog hozni. Mert ha az elmúlt év végére érve elkészítjük számadásunkat, óriási veszteséget látunk, amit pótolni kell. Hazánk nagy része templomainkkal, házainkkal és vé­reinkkel együtt idegen megszállás alatt van. Ezek visszaszerzése nemcsak vágyunk, hanem kötelességünk is. Kötelességünk ősapáink örökét vissza­szerezni, megtartani és gyarapítani' mindaddig, amíg magyar él ezen a földön. Ezt semmiféle gaz náció nem tilthatja meg nekünk. Ezért vérzünk több mint ezer éve, mint kelet és nyu­gat bástyája. Ezért nem nyugodhatunk meg semmiben, ami ettől a legcsekélyebb mérték­ben is eltér. Ehhez kell az új reménység, az újult erő és az újult hit, — a győzelmet hozó új" esz­tendő. Mi kívánjuk és harcolunk is érte azzal a szent tudattal, hogy a nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha! Ez a mi hitünk és ennek kell lenni mindenkinek — minden igaz magyarnak. Óriási a bolsevisták vesztesése Szesztilalom Budapesten Kedden és szerdán osztják az élelmiszerjegyeket Hungarista karácson Bensőséges ünnepség keretében tartotta vasárnap délután a Nyilaskeresztes Párt-Hun­garista Mozgalom Pápai Szervezete a város­háza nagytermében karácsonyi ünnepségét. Az ima elmondása után Borbély József vá­rosvezetőhelyettes nyitotta meg az ünnepsé­get, majd Török Imre mondott bevezető be­szédet. Beszédében vádolt? 3 7 ünren jelentő­ségét és kifejezésre juttatta azt, hogy a mai háborús időkben is segítségére sietünk a min­dig ínségben lévő lakosságnak, mert a krisz­tusi parancsok köteleznek bennünket arra. Ha­bár azért dolgozunk, hogy ne legyenek sze­gény emberek, ezúttal mégis gyakorolnunk kell azt a karitatív gondoskodást, ámit a régi idők bevezettek és állandósítottak. Öröm­mel teszünk eleget eme kötelességünknek, ab­ban a tudatban, hogy eljön az az idő, amikor a béke és szeretet ünnepe iga4 ünnep lesz számunkra és nem egy hosszú esztendőn ke­resztül történő várakozás előzi azt meg. A bevezető beszéd után Orbán Ottó a »Csak egy perccel tovább«...« c. verset sza­valta el, majd Pethö Endre az ifjúság nevé­ban szólt a megjelentekhez: — Magyar Testvéreim! — A nemzetiszocializmus első magyar karácsonyát ünnepeljük meg ma, mely sok szenvedés és elnyomatás után végre utat tört magának, hogy meghódítsa a magyarságot. Testvéreim! Pillantsunk vissza a régmúlt időkre, hogy megérthessük miként foglalta el ez az eszme az őt megellető helyet a történelem színpadán. A nemzetiszocializmus alapját az 1789-ben kitört fsanda forradalom rakta le, a maga liberálista, .azaz szabadságelméleté­vel. Az emberiség fejlődésének útját négy fontos tényező határozza meg. Elsősorban maga az ember, továbbíá a közösség, a szellemi és az anyagi tényezők. A liberalizmus már tanította ezt, de csak a közösség és az anyagi tényezők mellőzésével. Ezért nem tudta ma gát egy évszázadnál tovább fenntartani. He lyét Oroszországban a kommunizmus, Né metországban a nemzetiszocializmus fog lalta el. Minta/zogy a liberálizmus nem Vol taire, Rousseau, vagy a kommunizmust nem Marx, Lenin, vagy Sztálin teremtette meg, úgy a nemzetiszociálizmust sem Hitler, Mus­solini, Franco, vagy Szálasi hívta életre, ha­nem ezek az eszmék a történelem kohójá­ban születtek meg, s az élére állított vezetők nem mások, mint a sors szükségszerűségéből fellépő történelmi kovácsok, akik formálójuk és vezetőjük ezeknek az eszméknek. — Új eszmék mindig akkor születnek, mikor az előbbi rendszerek a nép nagy ré­P * t* szére csak terheket rónak. A (szolgaságba döntött és kizsákmányolásra ítélt emberek ek­kor írók, tudósok és államférfiak vezetésével egy új eszmerendszert dolgoznak ki, hogy az új rendszer alapján elérjék népük boldogu­lását, mert minden társadalom boldog akar lenni. A liberalizmus ezt nem tudta teljesí-í fpni. « a koromiiris éppen az elletik*-­zőjét érte el, amit akart. A most uralomrai jutott nemzetiszocializmus a maga eszme­rendszerével meg fogja nyitni az ernberiség •számára azt az utat, hogy elérhessék bol­dogulásukat az élet minden terén. — Testvéreim! Talán még soha ilyen nehéz karácsonya nem volt a magyarnak. Az ország nagyobbik fele Istent, családot és ha­zát nem ismerő bolsevista hordák sarka alá tiporva szenved. A tatár- és íörökdulásokí eltörpülnek az asszonygyalázó, gyermekgyil­kos, emberállat, vörös bitangok kegyetlenkedé­sei mellett. Testvéreim! Vájjon szabad-e arra gondolnunk, hogy ünnepeljünk? Igen. Sza­bad, sőt kell ünnepelnünk. Világítsanak bele a kis magyar karácsonyfák gyertyalángjai sor­sunk fekete éjszakájába és hirdessék a szebb és boldogabb magyar karácsonyok ígéretét, ki arcvonalak fagyos árkaiban virrasztó honvéd szíve is melegebben dobban ezen az estén, keze keményebben szorítja a fegyvert és lelke megtelik a 'győzelem hitével. — Magyar Anyák! Az ifjú magyar nem­zetiszocializmusnak ifjú munkatársakra van szüksége. Ne gátoljátok meg fiaitokat abban, hogy önként magukra vállalják a harcot, hogy hősies elszántságukkal és helytállásukkal egy újabb ezer évre biztosítsák a nemzet jövőjét. — Magyar Testvéreim! A haza hívja az ő fiait. Most neki van szüksége rátok, hogy utána boldogan megjutalmazhasson bennete­ket. Aki még most is habozik, azt el fogja tiporni az élet könyörtelen ítélete. Sokan van­nak még, 1 akik nem tudnak — helyesebben mondva nem akarnak — bele illeszkedni az új magyar rendszerbe. Pedig most nem a rang„ és nem a betöltött pozíció fogja megadni az ember értékét, hanem az az eredmény, ame­lyet munkája végeztével fel tud majd mu­tatni. Karácsonyi gyertyák. Mutassátok meg az utat a homályban tapogatódzóknak és hív­játok őket a zászlók alá. •— Testvéreim! A hungarista ifjúság ezzel a gondolattal, ebben a hitben és mindenre elszánt győzniakarással boldog karácsonyt kí­ván mindnyájatoknak. Kitartás! Éljen Szálasi! A nagyhatású ünnepi beszéd után Tolna vármegye menekült alispánja mondott rövid

Next

/
Oldalképek
Tartalom