Pápai Ujság – I. évfolyam – 1944.

1944-12-30 / 2. szám

zárószót, majd 110 sokgyermekes és hadba­vonult család megajándékozása következett,; amit Nagy Sándor városvezető segédkezésével a megalakult bizottság teljesített. A »Hunga­rista indukk ellnek lésével fejeződött be a lélekemelő ünnepség. (V. J.) Álom és valóság Lehet-e nagyobb boldogság egy ember életében, mint amikor egy régi hőn óhaj­tott vágyálma megvalósul? Nem! De ez a mostani kérdés azonnal magával ragadja a másik végletet — a csalódás lehetőségét —, mely a legnagyobb fájdalmat okozza, ha a várt eszményi jó félreismert valami volt. E két véglet között élt, dolgozott a Nobel-díjas szegedi paprika-tudós, hogy a maga szörnyű csalódásával észre térítse, erősebb helytál­lásra, nagyobb küzdelemre és nemesebb élet­szemléletre vezérelje a magyarság még min­dig fásult és lagymatag embereit. A letűnt idők suttogó és nyilt propagan­dája bőven gondoskodott arról, hogy az or­szág közvéleményét hordozó társadalmát »fel­világosítsa« egyes nevesebb embernek poli­tikai felfogásáról, szolgálatairól. így jutott köztudomásra, hogy dr. Szentgyörgyi Albert a maga nagyszerű felfedezésével azért ju­tott világ/zírnévhez, mert zs i dó-li be rá 1 i;s-s za'­! hadkőműves életszemlélete volt. Bizonyította, hogy a magyarság kiválóságainak nem elég nagyot alkotni — zsidóérdekszolgálat nélkül. S ez volt Szentgyörgyi professzor egyik fő­támasza abban a váltságos időben, amifcor Szeged szovjet »felszabadítása« közeledett. Ezen kívül külön »érdemnek« tudta ez az úr a nyilasok elleni mesterkedéseit, hogy a maga hitvány életét átmentse a sokak által vélt »paradicsomi« időkre. Ő maradt és várta, sőt óhajtotta Szeged szovjet megszállását, s amikor az bekövet­kezett, mint érdemszerinti jusst foglalta el a direktóriumvezetői hivatalt. A maga neves cé­gére alatt kiszolgáltatta a város javait, tehetet­lenül nézte és tűrte a város anyagi és er­kölcsi romlását. A gyönyörű Fogadalmi-temp­lom megszentségtelenítését, a lakosság kifosz­tását, a férfiak és gyermekek elhurcolását és a női nemzedék megbecstelenítését. Minden lelki megrázkódtatás nélkül »szol­|gálta« az elvet, amit évtizedeken keresztül vallott és hirdetett, mert azt gondolta, hogy számára újabb jutalmak hullnak, amik majd elérhetetlen magasságba emelik. Az esemé­nyek azonban — minden megalkuvás ellenére — mindjobban rádöbbentették az elv és a jgyakorlat közötti óriási különbségre. A szov­jet »embersé;ge« olyan példákat produkált, amely ráébresztette a magyarság ellen hosszú éveken keresztül elkövetett bűneire és komoly gondolkodásra késztette. Amikor már három legkedvesebb munka­társát is tarkólövéssel »jutalmazta« a »fel­szabadító« szovjet horda, látta, hogy ő sem kerülheti el a sorsát, előbb-utóbb ő is arra a sorsra jut. Cselekedett és átszökött az általa annyira lenézett, becsmérelt és megvetett, de mindenekelőtt félreismert »mezítlábas, kótya­gos« nyilasokhoz. Azok védelmét kérte, akik összességénél eladdig többre becsült egy zsidó hajcsárt, vagy egy szovjet partizánt. A józan eszének tudatára ébredve életét nem az általa dicsőített és nagyrabecsült GPU védelme alá helyezte, hanem a magyarság szent ügyéért harcoló és vérét áldozó hungaristákénak, mert belátta, hogy a szovjetnek végeredményben csak barom-emberekre van szüksége — a töb­binek pusztulni kell! Szentgyörgyi proíesszor életpéldája józan észhez kell hogy térítsen minden magyart. Ke­serű csalódásának és szökésének lényegét min­denkinek meg kell érteni, fel kell mérni és meg kell becsülni amíg nem késő. Jó magyar köz­mondás, hogy más kárán tanul az okos — az Istennek pedig csak áldozatkész, harcos és okos magyarjai lehetnek. A többi mind el fog pusztulni, meg fog semmisülni, mint Szent­györgyi professzor vágyálma. Vtfss János. * Ez a ciíklk a í»Pápai Hírlap« két utolsó szá­mából. »helyszüke miatt« (?) kimaradt. (Sterk.) SZÁLASI FERENC irta a Hungarizmus katekizmusában, az „Út és cél "-bari: Téved az, aki a parasztot körmönfontnak, ravasznak, felebaráti sze­retetnélkülinek látja. Ezek nem a parasztság típusaiban vannak. Az ő körmönfontsága, ravaszsága, szeretetnélkülisége csak egyenlő minőségű védőfegyver. Önmagunkra vessünk, hogy mindent kételkedve, gyanakodva fogad, mert eddig minden alkalommal becsapta éppen az a vezetőréteg, amelyiktől a helyes nemzeti és szocialista úton való, vezetést joggal vár­hatta volna. Szesztilalom és egyéb intézkedések Budapesten Budapest székesfőváros városvezetője de­cember 26-án a következő parancsot adta ki: A főváros területén 17 óra után polgári személynek tartózkodnia nem szabad. A város egész területén szigorú szesztilalom van. Úgy az eladó, mint a vevő azonnal rögtönitélő biróság elé állítandó. Akinek a lakásán bármilyen fegyvert vagy lőszert találnak, a helyszínen azonnal felkoncolják. Ugyancsak felkoncolandó az is, aki csüggeteg magatartást tanúsít. Karácsonyi ünnepséget rendezett magyar sebesülteknek a Donau=rádiő A Németországban lévő magyar sebesült honvédek részére a Donau-állomás meleg ka­rácsonyi ünnepséget rendezett. A német és magyar zászlók alatt a két nemzet diplomáciai kara foglalt helyet. A sebesült magyar honvé­dek között nagymennyiségű cigarettát osztottak szét, süteménnyel és borral vendégelték meg őket. A sok megpróbáltatást és szenvedést át­élt magyar sebesült honvédek arcára boldog mosolyt varázsolt a német bajtársak szeretettel és melegséggel megrendezett kis karácsonyi ünnepsége. Új fejezet kezdődik a nyugat euró pai háborúban Magyarországon még a szovjeté a kezdeményezés, de az ellenintézkedések már folyamatban vannak Az ellenség táborában óriási meglepetést keltett, hogy december 16-úti a németek a nyu­gati arcvonalon hatalmas ellentámadást kezd­tek. A német lökés váratlanul érte az amerikai arcvonalat, mert erre nem számítottak és azt hitték, hogy a nyári és őszi hónapok alatt elért sikereiket zavartalanul folytathatják és lépésről­lépésre fokozatosan előnyomulhatnak a Biro­dalom szíve felé. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor dec. hó 16-án a hajnali órákban a nyugati né­met haderő igen erős egységei támadásba len­dültek, áttörték az 1. amerikai hadsereg főellen­állási vonalát és mély\en benyomultak Bel­giumba. Fokozatosan megfordul a háború mérlege Angol és amerikai részen is elismerik, hogy a német támadás óriási erővel, kitűnően fel­fegyverzett csapatokkal bontakozott ki. Ez a tá­madás távolról sem utolsó erőfeszítése a Biro­dalomnak, hanem új hadjárat kezdete, amely fokozatosan javunkra fordítja majd a háború mérlegét. Egyelőre csak nyugaton lendült tá­madásba a német haderő, de a háború új for­dulata nemsokára érezteti majd hatását az összes hadszíntereken, Magyarországon és Lengyelor­szágban /s.Németország ereje nem használódott •el, hanem fokozatosan növekszik, az új harci­eszközök futószalagon való gyártása menetrend­szerűen halad előre és a föld alá helyezett gyá­rak egymásután ontják új termékeiket. Csata­sorba állnak az újonnan felállított hadosztá­lyok is, amelyek mind a haditechnikai terme­lés új fegyveréivel vannak felszerelve. A december 16-iki nagyerejű német tá­madás 100 kilométeres arcvonalon indult meg és lendületes lökésben 10 kilométer mélységben át­törte az 1. amerikai hadsereg védöállásait. A németek betörtek Luxemburgba, majd átlépték a belga határt és jelenleg mélyen Belgium te­rületén harcolnak. Az amerikaiak óriási veszte­ségeket szenvedtek és minden erejüket össze kellett szedni, hogy a német támadást valami­lyen módon felfogják. Ezek az erőfeszítések nem jártak eredménnyel, mert a német támadás lehengerlő erővel szakított magának utat az át­tört ellenséges állásrendszeren. Roosevelt: „A német vezetés bámulatraméltó tartalékok­kal rendelkezik" Roosevelt amerikai elnök karácsonyi üze­netében már messzemenő tartózkodást tanúsí­tott és óvakodott a derülátó ábrándkép-jestes­től. Roosevelt bevallotta: »A német vezetés bámulatra méltó tartalékokkal rendelkezik em­berben és anyagban egyaránt«. Az eddigi adatok szerint az amerikaiak a német offenzivában 180 ezer embert vesztettek sebesültekben, halottakban és foglyokban, tehát 7—8 hadosztályuk esett ki a nyugati csatából. Német katonai körök egyelőre természete­sen nem árulják el, mik a német hadvezetőség távolabbi céljai. Ugyanígy titokban tudtak tar­tani a december 16-iki támadás előkészületeit is. Mindenesetre indokolt az a megállapítás, hogy a német hadsereg komoly célokat tűzött maga elé és az eddigi puszta nyugati védekezés korszaka december 16-ikával lezárult. Annyi az eseményekből máris kiolvasható^ mégpedig a tények meggyőző érvelésével, hogy: Németor­szág ereje töretlen és még nagy meglepetése­ket tartogat a világ számára. Magyarországon ezzel szemben még to­vábbra is a Szovjeté a kezdeményezés. A bol­sevista hadvezetőség dec. második felében és a karácsonyi ünnepek alatt újabb általános táma­dást kezdeményezett a Székesfehérvár és Budapest közötti arcvonalszakaszon. Ez a támadás fonto­sabb területnyereséget eredményezett, ami azzal magyarázható, hogy az ellenséges oldalon igen erős páncélos és gépesített kötelékeket vetettek harcba. Hamarosan azonban hazánk földjén is megfordul a hadiszerencse, éppúgy, mint nyuga­ton. A tartalék-erők felvonulásához bizonyos idő szükséges. Az ellenintézkedések teljes mértékben folyamatban vannak. Elsősorban új német gyalo­gos és páncélos hadosztályok érkeznek a ma­gyarországi arcvonalra, de rövidesen beavatkoz­nak az újonnan kiképzett és felszerelt magyar hadosztályok is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom