Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-08-14 / 33. szám

Mesél a mezőlaki gépállomás cséplőgépe Mezőlak. Kilenc óra. A falu csendes. A csendet, amely szinte zsong, néha csak a jókedvű traktor puffögása szaggatja szét. Varga Sándoréknél dünnyög a cséplő. Bemegyünk. A munkások alig vesznek bennünket észre. Dolgoznak. A többi cséplőnél lévőkkel versenyeznek és éppen ezért beszélgetésről szó sem lehet. De mi a gépek nyelvén is értünk, s az emberek helyett most az mesél. Hallgassuk csak, hogy beszél. Elmondja, hogy került Mezőlakra, mit látott és mit tapasztalt. —• Engem egy nagy-nagy gyárban készítettek. Versenymunkával v>szütettem<' meg. Hej, de hogy dolgosak rajtam azok a kék ruhások: öröm volt nézni. A gyár nevét csak akkor tudtam meg, mikor kidöcögtem a kapuján. Valamilyen jelírás volt harsogó betűkkel a gyár ormán: y>Hof. fer-gyár« ... Aztán most hová mész? — kérdettem magamtól, mikor elíhagytam a ^szülőhelyem^. Senki sem adott jeleletet. Vonatra raktak. De egyszer csak csikorog a mozdony, s megáll. Amint kikandvtottam & vagonból, megláttam az állomást és ki. b/etiiztem a fievet: Mezőlak. Nem is hallottam róla. De egyszer csak nekem láttak az emberek és kis zaba. dítotkik a bilincseimből. Megörül-i tern. Kíváncsi voltam, hova vontatlak. ^Gépállomás« — ez állt egy táblán. y>Na, haza érték — biztatgattam magam. Valóban ágy volt. Hej, de sokat mesélt egy traktor Q gépállomásról. Egész jól éreztem magam. Cséplés előtt átvizsgáltak, nem vagyok-e beteg. —• Aztán kezdődött a cséplés. y>Na, most meg kell ám mutatnod, hogy mit tudszi — társalogtani önmagammal. Meg is mutat tani. Simon József vagy Lajoséknál — nem tudom biztosan — csépeltek ve. lem először. Micsoda büszke voU tani, mikor megdicsérj;. Histen a gépállomást dicsérték meg ezzel. Már 36 gazdánál vpltam. Mindenhol örültek, hogy milyen szépen kiverem a gabonát. Az első nap ugyan azt hittem, hogy ha a Süle bácsi úgy \etet ezután is, hát este nyolc jelé már holt fáradt lestek. Cfe nem. A szép termés lendületet adott. A legboldogabb Fülöp Lajoséknál voltam. 76 kilót adott egy kereszt. Alig' bírtam jelfalni egyszerre egy kévét, mert nagyok voltak és teltfejüek. Majd elfelejtettem mondani, Nagy Károly bácsié is nagyon szép volt. Azt meg valami szövetkezet bízta meg, hogy Vetőmagnak valót termesszen. Termesztett is olyan búzát, hogy csoda. —• Mikor végeztünk a csépléssel, a fölösleget mind egy szemig a szekérre rakta. Nem tudtam elképzelm, hova viszik. De kitudódott. A termény be gyűjtésnek tett eleget, sőt túl is teljesítette azt. De amint figyelgettem, mindenütt innen mellőlem .a szekérre rakják és viszik a raktárba. Fletesi Károly bácsi mevén is ne-i vezte a gyerekek: »£/? azért adom te a fölösleg gabonát, hogy minden-I kinek legyen kenyere és hogy gazdagodjon az országa ... Most nyel egyet és folytatja... Egész eddig ilyen élénken dolgoz tünk... Ment a munka, mint a karika csapás. De én nem csökönyös. ködtem egy pillanatra sem. Zámolyi bácsi most is úgy etet, mintha jia len« \nék. Az a gépész, az a Feri —,iamint kivettem, népnevelő lehet — meg is mondta, minél előbb végzünk-, annál kevesebb gabona megy kárba. De még sok minden mást is megmagyarázott nemcsak a munkásoknak, ha. nem a paraszt embereknek is. Azt mondják, hogy ő »olyan« kommu

r nista... Ebéd szünet alatt mindig iolvas a társainak valami füzetjeiéből. Ők csak bólogatnak rá. Néha tüzesen vitáznak is. »Mindennel tisztába akarok lenni— ilyenfélét mondott Szalai bácsi, mikor ott állt mellettem. A cséplő még sokat mesél. Elmondja, hogy már két hét óta elsők a versenyben. —• De meg is dolgozunk ám érte. Én is meg a munkások is. — Sári Miklós 17 éves, de nem rogyadozik a teher alatt. Űgy viszi a zsákot, mint a pinty... De a Mező Irén az egy csuda tererrips. Dalol és fütyöl állandóan. Igaz, hogy én is víg vagyok. Még az sem, szomorított el, mikor olyasfélét beszéltek, hogy 3—4 év múlva helyettem már valami kombájn 'csépeli a mezőlakiak búzáját. A Haszur pusztáról való kovácslegény Bajanda Cirrendorzsijev, a fiatal kovács hoszszú nyelű fogóval emeli el az acéldarabot. Lecsapja a fényesre csiszolódott üllőre. Egy gépészlány megnyomja az emelőt és erre a hatalmas acéloszlop könynyedén a levegőbe emelkedik. Még egy nyomás s az egytonnás kalapács óriási csapással zuhan az acéldarabra. Felemelkedik, újra sújt, felemelkedik, sújt. . . Tompán fujtat a gép, zihál az olajszívó, egymás mellett sorakoznak az áttetsző, izzó acéldarabok. A kovács jelt ad a lánynak; gyorsítsa meg a gőzkalapács munkáját. A° fiatal kovács nincs megelégedve az alakkal, kissé rombuszforma felé hajlik, ez pedig nem helyes. Ügyességén, fürgeségén múlik, hogy eléri-e az előírt formát ? ! Bajanda Cirrendorzsijev mindössze 19 éves. „Haszur pusztánhajdani nomád legeltető helyen született. Ma már az a falu, ahol meglátta a napvilágot, a Sztálin kolhoz középpontja . .. A volt pásztorok már alig-alig emlékeznek régi életmódjukra, nyomorúságos sátraikra . . . Bajanda apja kolhozkovács volt. Életét hazájáért áldozta. Bajanda pedig mindenben hasonlít önfeláldozó, munkaszerető apjára, A mesterségét még kisfiú korában ízlelgette s már akkor elhatározta, hogy ő valamikor „gépnek parancsol" majd . . . Bajanda álma nem volt valóraválthatatlan 1 A hétosztályos iskola elvégzése után Ulán-Ude város egyik szakiskolájában tanulta mesterségét és aztán belépett a város mozdonymühelyébe. Az egytonnás gőzkalapács mellé állították. Nem ment minden simán. Bajandának sok nehézséggel kellett megküzdenie, mig megismerte a gépje minden csinját-binját. Akkor aztán olyan lett a gép, mint a kezes bárány. Engedelmeskedett már a fiatal kovácsnak s ment a munka, mint a karikacsapás! Hosszú hetekig tartott mégis, mig brigádja elérte kitűzött céljait. Nem volt könnyű, de segített az egyre erősödő szocialista öntudat. — S ma már ott tartanak, hogy 125°/

0-ra teljesítik a normát 1 Bajanda befejezte a munkát. Zuhany alá áll, aztán felveszi szép uj ruháját. A klubba megy, vagy a színházba, leggyakrabban azonban a könyvtárban tölti szabad idejét. Nemcsak a műszaki irodalom érdekli, hanem egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a szépirodalom felé is! S még más is kiderül a fiatal kovácsról: munkában eldurvult keze ügyesen forgatja az ecsetet s művészi vízfestményekkel díszíti a műhely faliújságját. Bajanda méltó tanítványa apjának s volt mesterének. Tiszteletreméltó helyet foglal el azok között a burjátnomád pásztorleszármazottak között, akik ma a „gépeknek parancsolnak." r()eilijiuilz példát a szö-űfet iiípvűL Tisztelt Szerkesztőség! Úgy érzem, a Szovjetunióban szerzett tapasztalataim, most bontakoznak ki bennem teljes érté kükben és ezért kötelességemnek tartom, hogy elmondjam mindazt, amit ott saját szememmel láttam és tapasztaltam. Ha be akarok számolni élményeim, ről, azzal kell kezdenem, hogy saját magam is meggyőződtem, hogy az új haladó szocialista mezőgazdaság milyen felmérhetetlen fölényben van a kapitalista mezőgazdaság kizsákmányoló, primitív módszereivel szemben. Ha csak azt veszem, hogy a kolhozparaszt géperővel vontatott vető géppel, ön járata, a gabonát learató, kicséplő és zsákba öntő arató-cséplőgéppel dolgozik, már ezzel is sok mindenre rávilágítok, de arra is rájöttem, hogy a kolhozparaszt egyre jobb, egyre gazdagabb életét a szov. vjet munkásság, a szocialista gazdát* kodás segítségének köszönheti. Nehogy azt higyje Valaki, hogy a Szovjetunió kolhozaiban ezen a jel. mérhetetlenül nagy fejlődési fokon már megálltak. A további fejlődés, egyre fokozód'k. Ezt szotgálják a nagy öntözőberendezések, sokszáz holdas gyümölcsösök, kertgazdaságok. A nagyarányú erdősítés, a technikai eredmények észszerű alkalmazása megkíméli a \mezőgazdaságot a mostoha időjárástól. Több kolhoz. ban 80—100 kilométer hosszú csőhálózatot láttunk, amely permetszerű öntözéssel árasztja el a gazdag termőföldeket. Nem egy ízben láttuk végtelen csodálkozással, hogy sz'nte beláthatatlan nagyságú kalászosokat árasztanak el az életet adó vízpermetezéssel és így a száraz, forró éghajlatú viszonyok között is teljesen függetlenítik a termés eredményét az időjárástól. A tudományos intézetek is rend-t kívüli módon elősegítik a mező gaz* daság fejlődését. Micsurin, a nagy természettudós nyomdokán haladva állandóan továbbfejlesztik ú tudományos eljárásokat. Sok olyan eredmény születik ezekben az intézetek« ben, amilyenekről mi még nem is álmodhattunk. És az már magától ér. tetődik, hogy ezekben a tudományos intézetekben kinevelt nemesített gyümölcs- és magjaj a,kat azonnal átadják a kolhozgazdaságoknak.. Atnit most elmondottam, az csak elenyésző része mindannak az öthetes tapasztalatnak, melyet a Szov. fetunióban szereztem. Kötelességem. nek éreztem, hogy ezt megírjam, mert ezzel a levéllel is hozzá akarok járulni, hogy a Szovjetunióban tanultakat átadjam itthon dolgozó paraszttársaim nak. Varga Lajos reschpuszfai földbérlőszövetkezet. Pápán is átfut a»VIT váltó A Világifjúsági Találkozó fontos előzményének lesz tanuja Pápa város. Pápán halad keresztül az a zászlós váltó, amely a világ demokratikus ifjúságának hatalmas békeszeretetét bizonyítja. A váltó 12-én este fél 11 órakor érkezik Pápára és reggel indul tovább. A pápai VíT-bizottság már megtette az előkészületeket a váltó és a vele érkező külföldi fiatalok méltó fogadtatására. A váltó zászlaját ünnepélyesen veszik át a fiatalok, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy a Skóciából érkező s oly sok fiatal üdvözletét hozó zászlót tovább "vihetik. A váltó utvonalán egyenruhás Szitesek és úttörők állnak díszőrséget. A dekorációs munkákat fokozottabban végzi a Minsz, hogy mindenki részére felejthetetlenebbé váljon ez a nap. Ebből az alkalomból felkérjük a város lakosságát, hogy legyenek ott a zászlóátvevésnél és e nagy alkalomra öltöztessék zászlódiszbe a házakat. É G v A Felhőtlen ég, zongorázó kislány, szivarozó konfliskocsis és viháncoló, boldog gyerekek látszanak az »Égő város« című film első jeleneteiben. A néző mosolyog és jókedvre derül. Lehetetlen nem szeretni ezeket a Hap tár-utcában lakó srácokat, akik futballabdát dobnak az őszhajú Helén néni virágvázájára és legfőbb gondjuk az, hogy ki lövi a gólt a két tégt

! Iával megjelölt kapuba. De az egyik napsugaras délelőtt megszólal a légiriadó. A gyerekek riadtan néznek egymásra. Érzik, hogy valami borzasztó történik és előérze.tük nem csal: még aznap bevonul/nak a németek. Az egyik kisfiú édesapját, mer^t lengyel katona volt, elhurcolják. Az i előbb még zongorázó szőkecopfos bakfis gettóba kerül édesapja szár. mazása miatt és lakásukba a náciérzelmű kocsmáros költözik, aki a borbélynál korszerű hitlerbajuszt vágatott magának. > A szőkecopfos Gacka és az alig 12 éves Dávidka együtt éheznek a gettóban. Éjszaka a csatornán keresz, tül szöknek ki valami élelmiszerért. Két volt barátutcai pajtásuk segít nekik ennivalót szerezni. Varsóra ezalatt hullanak a bombák. A németek teljes terror alatt tarftják a várost. A gettóból kiszökdöső gyerekek után vérebeket eresztenek. Mindenütt fegyverek és szökött katonák után nyomoznak és az agyonbombázott házak között egyre újabb és újabb Oestapó autó látható. De a borzalom és a nyomor új hősöket szül. A varsói gettót felgyújtják, de a lángok és omladékok közül kézigránátok hullanak az ^ellenségre. A gettó fellázadt hősei sem adják olcsón életüket, és lázadásukban, — harcaikban ha el is bukták, —- már benne van a jövő reménysugaras képe. ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD . . . hogy Máté Ernő, volt pápai hentes július 30-án éjjel engedély nélkül borjut szállított Nórápról Pápára ? Pápára érve betért egyik vendéglőbe, a kocsit pedig, amelyen a borjú volt, az utcán hagyta. Kellemetlen helyzetbe lehetett, amikor észrevette, hogy a kocsit borjúval együtt a rendőrségre vitték, amíg ő a vendéglőben borozgatott. A borjut elkobozták, s Máté ellen megindult az eljárás. . . . hogy a Pápa—Lovászpatona közötti termény begyűjtési versenyben még mindig Pápa van az élen ? Úgy hallottuk, hogy ebbe nem nagyon akarnak beletörődni a lovászpatonaiak és az utolsó hetekben „nagy rohamot" indítanak az első helyért. Minden dolgozó örömmel fogadja ezt a versenylázat, hiszen a verseny győztese a magyar nép lesz, s jobb és több lesz az elkövetkezendő időben a kenyerünk.