Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-07-24 / 30. szám

Gyógyszerellátó Nemzeti Vállalat 349. számú fiók Látogatás az államosított „Őrangyal" gyógyszertárban Bizonyára "kevesen tudják Pápán, !lögy ia> Kis-téren lévő »őrangyal« •gyógyszertár ez év májusától álla­mosítva van, s mint a Gyógyszer­ellátó NV 349. számú fiókja áll a dolgozók szolgálatára. Ellátogattunk az államosított patikába, hogy olva­sóinknak beszámolhassunk arról, mi­lyen változások történtek itt az álla­mosítás óta. Mindenekelőtt megragadja a be­lépőt az, hogy minden szekrény, minden polc tele van orvossággal. Az árúellátás tehát biztosan jó. De ne vágjunk a dolgok elébe és hall­Párthírek Július 24-től 31-ig terjedő héten taggyűléseket tartunk: Üzemi alapszervezeteknél: Bacon 27-én (szerda) 4 óra: Füleki Ágoston. Mika 28-án (csütörtök) 1 óra: Kapcsándy Zoltán. Leipnik 27-én (szerda) 1 óra: Goda Ferencné. Dohánygyár 28-án (csütörtök) 5 óra: Pilcz László. Vásút 28­án (csütörtök) 6 óra: Csapó János. D. Be­váltó 28-án (csütörtök) 5 óra: Özv. Ba­logh Ferencné. Perutz 29-én (péntek) 1 óra *. Gyenese László. Villanytelep 30-án (szom­bat) 1-óra : Tóth Jenő. Közigazgatás 30-án (szombat) 1 óra : Dolgos Gyula. Posta 30­án (szombat) 6 óra : Vasvári Gyula. Rend­őrség 28-án (ssütörtök) 4 óra: Murai Ká­roly. Téglagyár 28-án (csütörtök) 4 óra: Forsthoffer József. Repülőtér 27-én (szerda) i/ 25 óra: (pártnap!) Boda Imre. Területi alapszervezeteknél : Alsóváros 27-én (szerdaj 8 óra: Mak­kai józsef. Belváros 28-án (csütörtök) 8 óra: Kun Zoltán. Felsőváros 28-án (csü­törtök) 8 óra: Ozswald Sándor. Kertváros 30-án (szombat) 8 óra: Ifj. Simon Ferenc. Figyelem : Július 25-én az előadók ré­szére a pártnap előkészítő elmarad. Au­gusztus l-én 6 órakor valamennyi előadó részére pártnap előkészítő. Megjelenés kö­telező. Távolmaradás előzőleg — indokolt esetben utólag — a pártnap felelősnél be­jelentendő ! KÖNYVESPOLC Új kiadásban jelent meg: Sztálin: Aleninizmus alapjairól szóló munkája, 50.000 példány­számban, jobb, gondosabb kiadásban és az előzővel azonos árban. 120 oídal, ára: 4 forint. (Szikra) gassuk meg dr. Peczold Károlyt, a gyógyszertár vezetőjét — Sokkal nagyobb lelkesedéssel dolgozunk, mint az államosítás előtt, •mert tudjuk, hogy mögöttünk áll a népi demokrácia kormánya és így minden problémát sokkal könnyeb­ben meg tudunk oldani — mondja. Kinyitja a raktár szekrény ajtaját és örömtől sugárzó arccal adja a fel­világosítást : — Tessék nézni, itt mindenféle orvosság megtalálható. Olyan jó a központi gyógyszeréllá 'ás, hogy min­den j éle gyógyszert megkapunk, s a dolgozók minden kívánságát ki tud­juk elégítem. Éppen 'egy munkásember jön be az ajtón. Peczold dr. azonnal kész­ségesen áll rendelkezésére, s né­hány pillanat múlva gyógyszerrel a kezében távozik a beteg. — Munkásnegyedben van ez \a gyógyszertár, s itt mutathatja meg az ember a dolgozók iránti szerél­tét, — mondja. Ez a legszebb pá­lya, amit elképzelhetek. Itt tehetek legtöbb jót az embereknek, s én vállalom is ezt a munkát. A nyári időszakban reggel 8-tól este 10-ig nyitva tartunk, hogy a dolgozók minden időben beszerezhessék a szük~ séges gyógyszereket. Ennek a kö­vetkezménye, hogy az államosítás' óta több mint 25 0/0-al emelkedett a jorgalom, de jó munkánkkal el akarjuk érni azt, hogy mindenki megelégedve távozzon tőlünk, s az állami gyógyszertárból vigye min­den pápai dolgozó, betege részére az orvosságot. Újabb betegek jönnek, s mi távo­zunk. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az államosított gyógyszertár jó kezekben van, mert dr. Peczold és segítőtársa, Tömből Már!a, aki most végzi magánszorgalomból a gimná­ziumot, s szintén gyógyszerésznek készül, szinte minden idejét hiva­tásának szenteli. Itt csak egy a cél: minden betegnek jó orvosságot. A pápai dolgozók bizalommal fordul­hatnak tehát a 349. számú állami gyógyszertárhoz. Otí^n^melű^mííMkáiml a íerméisyfoepyiijíés sIReréért Beszélgetés a villanytelep népnevelőivel j% munka |>őse Hosszú esztendők után Moszkvában találkoztam újra Propokij Lupaskóval. Legutóbb, még a háború előtt én látogattam meg őt Moldovában, a „Vörös. Határőr" kolhozban, melynek ő volt az egyik alapító tagja. Szinte nyom­talanul mult el az idő azóta, s úgy tűnik, Lu­paskó arcát. változatlanul hagyták az évek. De mégis valami arra mutatott, hogy sok minden történt bará­tommal az elmúlt évek alatt,.. Három kitüntetés csillogott a mellén: A Szocialista Munka Hőse, a Sarló és Kalapács ki­tüntetése és a Lenin­Rendjel. Most, hogy viszontlát­tuk egymást ismét a Gor­kij-parkban sétálunk, s leültünk az egyik padra, hogy elbeszélgessünk ki­csit az élményeinkről. Lu­paskó szívesen beszélt nekem életéről, mely ko­moly munkában eltöltött évek sorozata volt: — 19 éve már, hogy megalapítottuk a „ Vörös Határőr" kolhozt ! — kezdte Lupaskó. — Járá­sunkban ez volt az első fecske. Szorgalmasan dol­goztunk, s a közös munka meghozta gyümölcsét, szépen gazdagodtunk. Az­után jött a háború. Min­den elpusztult, s a háború után hozzáfoghattunk, hogy mindent újra fel­építsünk. Nehéz lett volna pusztán a magunk erejé­ből ; de segítségünkre sie­tett az állam, segítsé­günkre jöttek szovjet test­véreink. A hiányokat pó­toltak, s a segítségért jó munkával fizettünk! Ma már rá sem lehet ismerni a falura. Új házak sora­koznak mindenütt. .. Neked is van új házad ? — kérdeztem Lupeskót. — Hogyne lenne! Nem azért vagyok a kolhoz legjobb részlegvezetője, hogy még házat se tudjak építeni magamnak: Előbb az asszonnyal beszéltük meg, hogy új lakás kel­lene, azután a kolhoziro­dában. Mi magunk nem tudtuk volna felépíteni, de segítségünkre jött min­den épkézláb ember a kol­hozban s közös munkával hamarosan felépült az én kis házam. Lupaskó arca ragyog a büszke örömtől. Aztán a kitüntetésekre terelődik a szó : — Miért, miért is kap­tam ? Hát a munkámért ? De nem mondom jól, nem az én munkámért, hanem a mi munkánkért kaptam, s nem is én kaptam, ha­nem mi kaptuk. Mi, a kolhoz valamennyi dol­gozó parasztja. Ők tűzték az én mellemre, mert azt mondták, megérdemlem, az én részlegem érte a legszebb eredményeket. Én meg büszkén viselem is őket.. De nem azért vagyok ilyen büszke, mert én vi­selem, hanem mert a mi közös munkánk eredménye ez a három kitüntetés . .. — Bizony, megváltoz­tunk! Valóságos tudósok lettünk: télen a nagy tu­dósok könyveit bújjuk, hogy megtanuljuk, ho­gyan kell dolgoznunk ősszel, nyáron meg ta­vasszal. Így érünk el nagy eredményeket. Kötelezett­ségeket vállalunk, -- én például az én részlege­men — 40 hektárnyi te­rületen — hektáronkint 34 mázsa őszi búzát, a kukorica és napraforgó ­földön, tengeriből pedig 260, napraforgóból 200 mázsás hektáronkénti ter­mést akarok elérni. ígé­retünket be is tartjuk. Mert tudd meg barátom, hogy a szovjet paraszt tgy fizet a házáért, bol­dog, nyugodt életéért, meg^ ezekért a kitünteté­sekért . .. I. Vlagyín. Alig mult reggel 6 óra, a városi villanytelep udvara már a munkába induló dolgozók beszédének zajától hangos. Hatalmas teherautó áll az udvaron készenlétben, hogy munka' helyükre szállítsa a különböző he­lyeken dolgozó szerelőket. Szukop Sándor elvtárssal, a vil­lanyszerelők vezetőjével találkozom. Ő mondja el, hogy milyen fontos munkát végeznek most a szerelők. Körülbelül 85 cséplőgépet hajt most körzetünkben villanyáram, ezeknek a gépeknek az árammal való zavarta­lan ellátása a mi fektetettünk. Sok is most 1 a munkánk, — beszéli Szukop elvtárs — de jókedvvel végezzük, mert tudjuk, hogy a cséplés Zavar 'talon lebonyolítását. segítjük elő munkánkkal. Fölkeressük Szukop elvtárssal a műhelyben [gyülekező szerelőket. Ott folytatja Szukop elv­társ — a szerelő munka mellett na­gyon jontos még az a népnevelő munka is, melyet a falvakban dol­gozó szerelőink folytatnak. Amikor kimegyünk falura, mindig adódik alkalom arra, hogy elbeszélgethes­sünk a parasztsággal. Ilyenkor meg­magyarázzuk nekik az időszerű prob­lémákat, 'amelyekkel ők nincsenek teljesen tisztában. Jelenleg a ,ter-. ményleadás az, amelynek sikere ér~* dekében végezzük népnevelő mun­kánkat. Nem nehéz jeladat ez, mivel már gazdáink jórésze megér tétté a mostani ter menybe gyűjtés jontos­ságát. Nem mindenütt ilyen egyszerű a dolog — szól közbe Somlai János elvtárs — vannak még olyan gazdák \is a falun, akiknek hosszá magyará­zat szükséges ahhoz, hogy megér­tessük velük 1 a termény begyűjtés je­lentőségét. Nagyon ügyesen kell megmagya­ráznunk a gardáknak, hogy igazán megértsék az államnak ezt az intéz­kedését — veszi át a szót Szel estei elvtárs. De nem nehéz jeladdt szá­munkra, hiszen annyi ténnyel tudunk érvelni, hogy nem lehet kétségeis senki előtt az• állam intézkedéseinek helyessége. Minden percet ki lehet most hasz­nálni 1a nagy jeladat, a termény­begyűjtés sikerének előmozdítására —• veszi át a szót Böröcz elvtárs. Amikor bent a faluban a cséplőgépek mellett dolgozunk, még az ellenőr­zést is el tudjuk látni bizonyos mér­tékben. Amikor szabadidőnk Wm, a gazdákkal beszélgetünk, hogy a bom­lasztó reakciós . befolyás alól kivon­iuk őket. A raktárak már mindenütt készen várják a begyűjtendő ('ter­mést, a mi munkánk az, hogy előse­gítsük annak zavartalan és gyors le­bonyolítását, minden' téren, ahol éppen alkalom, nyílik számunkra. Fél hét az idő, elérkezett az in­dulás ideje. Mindenki elfoglalja he­lyét az autón és már indulnak is, hogy mindegyikük a maga munka­helyén folytassa a munkát, amelyről az előbb olyan lelkesedéssel be­széltek. T. T. Bolgosól£ ír/tír le--. JELENTÉS Az a gondolatom Elvtársaim nékem, Miként fog hangzani verses jelentésem? Lehet, hogy megrónak a járáson érte S kacagni fog rajtam a vármegye népe. Búgnak már a gépek Nagytevelen máma, Hogy egyszem búza se Vesszen nálunk kárba! Elsők leszünk talán, Népek versenyében, Hogy kicsi falunkat Ne érhesse szégyen. Folyik is a munka Teljes gőzzel nálunk. El is mondhatjuk tán: • Első helyen állunk! Nóta mellett csépel Férfi, asszony, lányka, Elsők leszünk talán Akárki meglássa! Az a gondolatom Elvtársaim nékem, Jól is fog, hangzani Verses Jelentésem! Nagy Sándor * Pártunk központi lapja a Szabad Nép, nap-mint nap joglalkozik az éberség kérdésével. A pápai do­hánygyár dolgozói jokozott figye­lemmel kísérik az üzemükben leiaj­lódó eseményeket, mert megértették és tudatában vannak annak, hogy saját üzemükről, saját magukról Van szó. { A dohánygyári pártszervezet jó munkájának köszönhető, hogy le­lepleztek egy munkásáruló aljas tevé­kenységét, mellyel már hosszá időn keresztül károsította meg munkás­társait. Inötai István már 1946-ban lopás miatt büntetve lett a gyárban. Az azóta eltelt idő sem javított rajta semmit és tovább jolytatta aljas te­vékenységét. Dolgozó társainak fá­radságos munkával előállított anya­gából mintegy 100 drb. cigarettát akart elvinni, mikor leleplezték, s azonnal elbocsátották. Inotai István esete intő példa le­gyen azok'számára, akik a dolgozók államát ily módon 'akarják megká­rosítani, de egyben jigyelmeztei min­denkit arra, hogy minden ilyen és ehhez hasonló esetben d párttal ta­lálják magukat szemben, s Pártunk kemény ököllel csap le rájuk. Dohánygyári dolgozók. TJ ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD® ... hogy Bében, Nagy Gáspár ta­nító akadályokat akart gördíteni a napközi otthon megnyitása te lé? Csak az MDP járási bizottságának közbe­lépésére sikerült megoldást találni, s ennek következtében ma már a vi­lágos iskolában megkezdődhetett a kis ovodás gyermekek foglalkozta­tása. i .. • hogy a pápai vasátállomáson az utasok sokszor hosszá sorokban {állnak a jegypénztár előtt, s a szol­gálatot teljesítő jegykiadók nem •(affják be a vonat indulása előtt 1 órával történő jegy ár ásítást? Fi­gyelmeztetjük az illetékeseket erre a mulasztásra. Tudomásul kell venni ugyanis \azt, hogy nem az utasok Van­nak a jegykiadóért, hamm a jegy­kiadónak kell mindent elkövétni, hogy az utasok időben megválthas­sák jegyeiket. ... fcogy egyes pápai ifjak nem akarják tudomásul venni a temetők­ben bevezetett új rendszabályokat. A város mindent elkövet a temető parkírozása és rendbentartása érde­kében, sokan azonban figyelmen kí­vül hagyva ezt, meggondolatlanul ta­possák a virágokat. Már eddig is több feljelentés érkezett a városi rendőri bünte'tőbíróhoz, aki a leg­szigorúbban fog eljárni a rendel­kezéseket be nem tartók ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom