Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-07-17 / 29. szám

Népnevelőmunkával - munkaversennyel a sikeres íerménybegyüjíésérí Látogatás Mezőlakon Mintha kihalt volna a falu, olyan üresek az utcák Mezőlak községben, /amikor a délielőtti órákban a gépállo­más felé tartok. A falu dolgozó népe a határban van. Ki keH használni az időt, az-'aratást a legrövidebb időn belüí be kell fejezni. A gépállomás udvara is üres. Se­hol egy gép. A nagy udvar egyik sarkában javítanak valamit, azt is csak a kalapács kopogása árulja el. Márk Endrével, a gépállomás iroda­vezetőjével találkozom. Versenyben 6 községgel —• Minden gépiink, minden embe­rünk kitin van a mezőn — mondja, (amikor a szokatlan csend és üresség láttán észreveszi csodálkozásomat. 9 cséplőgépünk közül 8 már a környező falvakban várja a munkát. Itthon csak 1 marad. Mindannyian a termény be gyűjtés gyors és zavar­talan Lebonyolításának elősegítésén dolgozunk. Vasárnap volt a DÉFOSz munka­konferenciája, ahol hat község kép­viselői fogadták el a mezőlakiak ver­senykihívását az aratási és a [termény­begyűjtési munkára. — Nem akarjuk — veszi iát a szót Zűrnek József elv­társ, a gépállomás titkára, — hogy a versenyben álló falvak, Mezőlak, Mihályháza, Békás, Nagyacsád, Sós­szélmező és Nemesgörzsöny paraszt­jai a mi késleltetésünk végéit ma­radjanak le ia versenyben. Augusztus 20-ára a cséplést be kell fejezni a versenyben álló falvak­ban a verseny-kikötés értelmében — Márk elvtárs — 5 mivel így határoz­tak a verseny bizottság tagjai, hogy a gabonát mindjárt a gép alól viszik a Földmíves Szövetkezetekbe beadni, még a termény leadással is könnyen 'Végezhetnek a faluk ekkorra. Szervezzük a népnevelőket Természetesen a jó munka érdeké­ben nagy jeladat előtt állanak nép­nevelőink — szól ismét Zumek elv­társ. — A mi üzemünk és a DÉFOSz népnevelő munkájának közös szerve­zése már folyamatban van. Minden cséplőgép mellett 4—5 népnevel akarunk munkába állítani azok közül, |akik a Választási agitációban is siker­rel dolgoztak. A jó népnevelő-munka kizár minden kulák befolyást, s a Hot-l gozó parasztokat nem engedi letérni a helyes útról, amin haladniok kell. Kinn földübörög egy traktor hangja. Próbacsépléshez készülőd­nek. Minden emberre szükség lesz itt mindjárt. Nem akarom a további munkát zavarni, azért röviden búcsú­zom. A gépállomás ismét megteszi kötelességét, gondolom magamban, amint az állomás felé tartok, s gon­dolatban sok sikert kívánok a ver­senyben álló mezőlaki parasztoknak munkájukhoz... Munkában a Téglagyár N. V. 1948. novemberében kétségbe­esetten oltották a tüzet a téglagyár dolgozói, s Esterházy Tamás hitbizo­mányi téglagyára a lángok martaléka lett. A téglagyár régi vezetői eltűntek az irányításból, a magyar népi demo­krácia pedig kezébe vette a gyár ügyé,., s hatalmas munkája eredmé­nyeképpen ma már újra készen áll a gyár, készül a cserép és a tégla, s Szafooíálfa a ler így „dolgoznak" a vasvari Varga-íestvérek fakad ki O. 1 ék k Nézz csak körül a vaszari határ- j gozni, ilyenkor nyáron ban, mindenütt dolgos kezek mun- i indulatosan. kájának eredményét látod. Sok tar­lón már keresztben büszkélkedik a búza, a rozs, az árpa. Amott még aratnak ... Itt-ott pedig már f ekete csíkok tarkítják a mezőt... A tarló­buktatás is elkezdődött. Jó idő van, meg kell fogni a dolog végit — szokták mondani a parasztok. Csak­ugyan áldott az idő ... Igaz, hogy nem messze van a dél és ilyenkor van legmelegebb ... Némethné, Bog­dán Katalin ebédvivéshez készülődik. —• Tudom, már megéhezhettek, hisz kora hajnalban kimentek már — céloz férjére és a leányára. — Mi dolgozunk, mert ha nem dolgoznánk, nem érdemelnénk meg a száraz kenyeret sem. De vannak még, akiknek most sincs kedvük dol­Hát itt is van, aki szabottal ja a munkát? — Itt? ...De van ám ... Ott van például a két Varga testvér, az Ist­ván meg a Dezső ... — Kulákok, még pedig a javából. Megigíazítja fejkendőjét és tovább folytatja. — 130 holdon gazdálkodnak, il­letve, annyi földjük van, de az nem munka, amit ők csinálnak. Bízom abban, hogy ezek is elnye­rik méltó büntetésüket. — Mert hát érdemelnek-e az ilye­nek más véget? ... Nem. Összehúzott szemeiben gyűlölet csillog. Szavait is a harag hatja át... Mi szegények éjt-nappallá léve dolgozunk, Varga István pedig kocs­cA ittiu^labk£fiauel& a nép ízűigáfa — No és most már folyósítják a nyugdíját Mária Ivanovicsna ? — Éppen megköszönni jöttem Voszilijevna Gusz­jatnyikova. Folyósítják. Az „Ukrakábei" gyár klubjának várószobájában még vagy nyolcan ültek. A munkásklubot minden este sokan látogatják, de Vaszilijevna Guszjatnyi­kova csütörtöki fogadó­napjain még zsúfoltabb a társalgó. Ilyenkor eljön háziasszoy, egyetemi hall­gató, üzemi mérnök, egy­szóval mindenféle dolgozó a maga problémájával. Guszjatnyikova asszonyt a kievi" Ukrakábel dolgo­zói, illetve a Kiev város molotovi kerületének vá­lasztói először 1937-ben, majd 1947-ben küldték a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába. Azóta becsü­letesen, lelkiismeretesen, mindenki megelégedésére teljesíti képviselői felada­tait. Mi a feladata ? Ül­jünk Guszjatnyikova asz­szony mellé egy fogadó­délutánján és megtudjuk. Nyilik az ajtó, jön a következő szovjet ember. Az ő számára minden ér­kező egyformán a legtöbb: Szovjet ember. . De tévedtünk, most ketten jönnek. Két fiatal lányka. Nehezen leplezik ' zavarukat. — Foglaljatok helyet — szól Guszjat­nyikova és a két lányról, mintegy varázsütésre röp­pen el a zavar. Fél perc sem muiik el és már versenyt beszélnek: most végezték az iskolát, szü­leik a háborúban pusz­tultak el. Tanácsért jöttek ide, hogy milyen iskolára menjenek. Guszjatnyikova mindkettőjüknek a tanító­női pályát és a helybeli Gorgij Pedagógiai Főis­kolát javasolja. Jevgenija Logova két gyermekével nyugdíjból él. A férje a fasiszták elleni háborúban esett el. Logova dolgozni szeretne, de a két gyermeket előbb el kell helyezni. Guszjat­nyikova telefonál. A két gyermeket másnapra fel­véteti az egyik közeli ovodába, Logovát pedig az Ukrakábelnél helyezi el, ahol maga is 30 évig dolgozott. ^ De jönnek a többiek: Szinguk mérnök, Rimo­kova, az Ukrokábel mun­kásnője, Darja Szemenjak, meg mások is, a kerület távolabbi részeiről, akik­nek a nevét nem is tud­juk. Jönnek és megelége­detten távoznak. Csak mikor már min­denki elment, veszi élő Guszjatnyikova napi pos­táját : 30—40 levelét. En­nél kevesebb ritkán ér­kezik. Amit lehet, még aznap elolvas és el is intéz. Guszjatnyikova a kievi élesztőgyár szegény mun­kásának, Vaszilij Guszjat­nyikovnak a leánya. 11 éves kora óta dolgozik. Eleinte naponta 8 kopeket keresett. Később sem sok­kal többet. — Nagy sze­rencsének számított — mondja magáról, — ami­kor a kábelgyárba apám juttatott be napszámos­nak. 10 órás munkával 40 kopeket kerestem. Este néha vinni kellett az ágyig, mert járni sem igen tud­tam a fáradtságtól. Nap­közben rongyos voltam, mint a többiek. Mindeb­ben semmi csodálatos sem volt abban az időben. Viszont sok élettapasz­talatot szereztem, sok szakmát kitanultam. Guszjatnyikova a for­radalom után kiváló ké­pességeinek megfelelően csoportvezető lett, rövi­desen mester, majd mű­helyfőnök. Tapasztalatai­val, az egyszerű emberek életének mély ismeretével és szeretetével munkás­társai szeretetét is elnyer­te; Tisztelték, megbíztak benne. így érkezett el 1937, a kievi Ukrokábel dolgozói életének emlé­kezetes esztendeje. A sztálini alkotmány alapján ekkor választották kép­viselőjüknek a Legfelsőbb Tanácsba Vaszilijevna Guszjatnyikovát, gyáruk érdemes dolgozóját. Azóta a nép képviselője és ami a szocialista Szovjetunió­ban ezzel egyet jelent — a nép szolgája. ]mában dőzsöl. 5 volt pojája azt mondani, hogy ő nem tarthat nap­számosokat, mert nincs pénze... — A jöldjei? Már messziről meg­ismerni ... Ott van nem messze a mienkétől a szóiája, csupa egy gaz az egész. — A kukoricái sem néznek ki különbül? — Azokat is felverte a gaz. Nem kapáltatta, hogy ne kelljen fizetni napszámot. Pedig sok sze­génynek jól esett volna pár forint• — Negyedrészt sem dolgozza,' mint jmás paraszt ember... Az aratási szerződést sem akarta megkötni, de a Défosz kényszerítette. Távozni akarunk, mikor megjegyzi, hogy ha nem adja ki kishaszonbér­letbe a földjét, jövőre már a szövet­kezeté lesz. — Hisz, ha nem dolgozik, nem érdemel egy barázdát sem. a dolgozók boldog örömmel végzik munkájukat, mert tudják, hogy az ő érdekükben történik itt minden. Lehrer Sándor elvtárssal, a Vesz­prémmegyei Téglagyárak NV igazga­tójával, a régi kipróbált szakember­rel beszélgetünk az új üzemről. —• Nemzeti vállalatokká alakultak ia téglagyárak, — mondja Lehrer elv­társ, — ami fontos nemzetgazdasági érdek, hiszen ez által mód van az önköltség csökkentésére. Pápán Van az NV központja, s az 5 éves terv kapcsán itt fog lebo­nyolódni az összes veszprémmegyei vállalatok árúelosztása. Termelő gyá­rainknak jó munkamódszerrel kell leküzdenie az elmúlt rendszer hi­bá t. Az egész országban meginduló hatalmas építkezésekhez nekünk kell az anyagot szállítani, mindent el kell \tehái követnünk a gyár területén lévő rejtett tartalékok kihasználása érde­kében. A gyár területén szorgalmas munka folyik. A dolgozók örömmel végzik munkájukat, hálásak a népi demo­kráciának azért, hogy lehetővé tette a gyár újjáépítését. Ahogy nézzük a napbarnított arcú, kérges tenyerű munkásokat, a szorgalmas munka eredményeként bizton remélhetjük azt, hogy minden erejükkel mun­kás igazgatójuk terveit vallják, s élen lesznek az 5 éves terv teljesítésé­ben. 9 ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD. ... hogy lapunk ezen rovatában a nagygyimóti »kirándulás«-ról írt »megemlékezésünket« sokan hiányos­nak találták? Elsőnek az egyik részt­vevő kifogásolta, hogy nem volt tel­fjes a névsorunk, s most elnézésüket kérjük olvasóinknak, hogy csak ilyen •soká helyesbítiink. A »kiránduláson« Ludvig Ilona városi tisztviselőnő is résztvett, aki szintén nem maradt el társai' cselekedetében. ... hogy hétfőn reggel munkatár­sunk Bakony jákón járt. A kora reg­geli órákban éppen á községháza előtt kifüggesztett »Szégyen íáblm adatait jegyezgette, amikor megállt valaki. Nagy készségesen magya­rázni kezdte a jákói barátunk, hogy a táblán közölt adatok nem teljesen helytállók,, s kertelt jobbra, balra. Néhány perc múlva kitudódott az igazság. A »jóakaratán barátunk is szerepelt a táblán! Jobb lenne, ha a hozzá hasonló emberek inkább be­csületesen végeznék a munkájukat. Akkor nem kerülnének ilyen kelle­metlen helyzetbe, s nem lenne szük­ség ?>mosakodásra«. ... hogy lapunk közeli munka­társa ismét bebizonyította »riporteri i_rényeit«? Úgy látszik most már minden hétre szállít valami »szenzá­c'ót«. Kedden például a Fő-utcán kerékpáron igyekezett valahova, ami­kor a Bacon-üzlet előtt kiszaladt alóla az első kerék. Amint elmondta, utána csak arra lett figyelmes, hogy a rendőr bajtárs és az összesereglett járókelők 1 figyelmeztették, hogy —­>; hiányzik egy kereke«. Budapesíi /Vema:eílíös;i ősszi vásár. 1949 szeptember 16-október 2. 50 százalékos vasúti kedvezményre jogosít a vásárigazolvány, mely minden községben a vásár meg­bízottjánál, vagy az IBUSz kiren­deltségénél kapható. Rendezi az ÁRÚMINTAVÁSÁRI ÉS KI­ÁLLÍTÁSI R.-T. Budapest, VI., Szekfü-utca 6. szám. Építőmunkások, kőmivesek, ácsok, a^oimiial feleníkezzenek a Szombathelyi Magasépítő N.Y. pápai fiókjánál Étkezés, szállás biztosítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom