Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-07-17 / 29. szám

Népnevelőmunkával - munkaversennyel a sikeres íerménybegyüjíésérí Látogatás Mezőlakon Mintha kihalt volna a falu, olyan üresek az utcák Mezőlak községben, /amikor a délielőtti órákban a gépállomás felé tartok. A falu dolgozó népe a határban van. Ki keH használni az időt, az-'aratást a legrövidebb időn belüí be kell fejezni. A gépállomás udvara is üres. Sehol egy gép. A nagy udvar egyik sarkában javítanak valamit, azt is csak a kalapács kopogása árulja el. Márk Endrével, a gépállomás irodavezetőjével találkozom. Versenyben 6 községgel —• Minden gépiink, minden emberünk kitin van a mezőn — mondja, (amikor a szokatlan csend és üresség láttán észreveszi csodálkozásomat. 9 cséplőgépünk közül 8 már a környező falvakban várja a munkát. Itthon csak 1 marad. Mindannyian a termény be gyűjtés gyors és zavartalan Lebonyolításának elősegítésén dolgozunk. Vasárnap volt a DÉFOSz munkakonferenciája, ahol hat község képviselői fogadták el a mezőlakiak versenykihívását az aratási és a [terménybegyűjtési munkára. — Nem akarjuk — veszi iát a szót Zűrnek József elvtárs, a gépállomás titkára, — hogy a versenyben álló falvak, Mezőlak, Mihályháza, Békás, Nagyacsád, Sósszélmező és Nemesgörzsöny parasztjai a mi késleltetésünk végéit maradjanak le ia versenyben. Augusztus 20-ára a cséplést be kell fejezni a versenyben álló falvakban a verseny-kikötés értelmében — Márk elvtárs — 5 mivel így határoztak a verseny bizottság tagjai, hogy a gabonát mindjárt a gép alól viszik a Földmíves Szövetkezetekbe beadni, még a termény leadással is könnyen 'Végezhetnek a faluk ekkorra. Szervezzük a népnevelőket Természetesen a jó munka érdekében nagy jeladat előtt állanak népnevelőink — szól ismét Zumek elvtárs. — A mi üzemünk és a DÉFOSz népnevelő munkájának közös szervezése már folyamatban van. Minden cséplőgép mellett 4—5 népnevel akarunk munkába állítani azok közül, |akik a Választási agitációban is sikerrel dolgoztak. A jó népnevelő-munka kizár minden kulák befolyást, s a Hot-l gozó parasztokat nem engedi letérni a helyes útról, amin haladniok kell. Kinn földübörög egy traktor hangja. Próbacsépléshez készülődnek. Minden emberre szükség lesz itt mindjárt. Nem akarom a további munkát zavarni, azért röviden búcsúzom. A gépállomás ismét megteszi kötelességét, gondolom magamban, amint az állomás felé tartok, s gondolatban sok sikert kívánok a versenyben álló mezőlaki parasztoknak munkájukhoz... Munkában a Téglagyár N. V. 1948. novemberében kétségbeesetten oltották a tüzet a téglagyár dolgozói, s Esterházy Tamás hitbizományi téglagyára a lángok martaléka lett. A téglagyár régi vezetői eltűntek az irányításból, a magyar népi demokrácia pedig kezébe vette a gyár ügyé,., s hatalmas munkája eredményeképpen ma már újra készen áll a gyár, készül a cserép és a tégla, s Szafooíálfa a ler így „dolgoznak" a vasvari Varga-íestvérek fakad ki O. 1 ék k Nézz csak körül a vaszari határ- j gozni, ilyenkor nyáron ban, mindenütt dolgos kezek mun- i indulatosan. kájának eredményét látod. Sok tarlón már keresztben büszkélkedik a búza, a rozs, az árpa. Amott még aratnak ... Itt-ott pedig már f ekete csíkok tarkítják a mezőt... A tarlóbuktatás is elkezdődött. Jó idő van, meg kell fogni a dolog végit — szokták mondani a parasztok. Csakugyan áldott az idő ... Igaz, hogy nem messze van a dél és ilyenkor van legmelegebb ... Némethné, Bogdán Katalin ebédvivéshez készülődik. —• Tudom, már megéhezhettek, hisz kora hajnalban kimentek már — céloz férjére és a leányára. — Mi dolgozunk, mert ha nem dolgoznánk, nem érdemelnénk meg a száraz kenyeret sem. De vannak még, akiknek most sincs kedvük dolHát itt is van, aki szabottal ja a munkát? — Itt? ...De van ám ... Ott van például a két Varga testvér, az István meg a Dezső ... — Kulákok, még pedig a javából. Megigíazítja fejkendőjét és tovább folytatja. — 130 holdon gazdálkodnak, illetve, annyi földjük van, de az nem munka, amit ők csinálnak. Bízom abban, hogy ezek is elnyerik méltó büntetésüket. — Mert hát érdemelnek-e az ilyenek más véget? ... Nem. Összehúzott szemeiben gyűlölet csillog. Szavait is a harag hatja át... Mi szegények éjt-nappallá léve dolgozunk, Varga István pedig kocscA ittiu^labk£fiauel& a nép ízűigáfa — No és most már folyósítják a nyugdíját Mária Ivanovicsna ? — Éppen megköszönni jöttem Voszilijevna Guszjatnyikova. Folyósítják. Az „Ukrakábei" gyár klubjának várószobájában még vagy nyolcan ültek. A munkásklubot minden este sokan látogatják, de Vaszilijevna Guszjatnyikova csütörtöki fogadónapjain még zsúfoltabb a társalgó. Ilyenkor eljön háziasszoy, egyetemi hallgató, üzemi mérnök, egyszóval mindenféle dolgozó a maga problémájával. Guszjatnyikova asszonyt a kievi" Ukrakábel dolgozói, illetve a Kiev város molotovi kerületének választói először 1937-ben, majd 1947-ben küldték a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába. Azóta becsületesen, lelkiismeretesen, mindenki megelégedésére teljesíti képviselői feladatait. Mi a feladata ? Üljünk Guszjatnyikova aszszony mellé egy fogadódélutánján és megtudjuk. Nyilik az ajtó, jön a következő szovjet ember. Az ő számára minden érkező egyformán a legtöbb: Szovjet ember. . De tévedtünk, most ketten jönnek. Két fiatal lányka. Nehezen leplezik ' zavarukat. — Foglaljatok helyet — szól Guszjatnyikova és a két lányról, mintegy varázsütésre röppen el a zavar. Fél perc sem muiik el és már versenyt beszélnek: most végezték az iskolát, szüleik a háborúban pusztultak el. Tanácsért jöttek ide, hogy milyen iskolára menjenek. Guszjatnyikova mindkettőjüknek a tanítónői pályát és a helybeli Gorgij Pedagógiai Főiskolát javasolja. Jevgenija Logova két gyermekével nyugdíjból él. A férje a fasiszták elleni háborúban esett el. Logova dolgozni szeretne, de a két gyermeket előbb el kell helyezni. Guszjatnyikova telefonál. A két gyermeket másnapra felvéteti az egyik közeli ovodába, Logovát pedig az Ukrakábelnél helyezi el, ahol maga is 30 évig dolgozott. ^ De jönnek a többiek: Szinguk mérnök, Rimokova, az Ukrokábel munkásnője, Darja Szemenjak, meg mások is, a kerület távolabbi részeiről, akiknek a nevét nem is tudjuk. Jönnek és megelégedetten távoznak. Csak mikor már mindenki elment, veszi élő Guszjatnyikova napi postáját : 30—40 levelét. Ennél kevesebb ritkán érkezik. Amit lehet, még aznap elolvas és el is intéz. Guszjatnyikova a kievi élesztőgyár szegény munkásának, Vaszilij Guszjatnyikovnak a leánya. 11 éves kora óta dolgozik. Eleinte naponta 8 kopeket keresett. Később sem sokkal többet. — Nagy szerencsének számított — mondja magáról, — amikor a kábelgyárba apám juttatott be napszámosnak. 10 órás munkával 40 kopeket kerestem. Este néha vinni kellett az ágyig, mert járni sem igen tudtam a fáradtságtól. Napközben rongyos voltam, mint a többiek. Mindebben semmi csodálatos sem volt abban az időben. Viszont sok élettapasztalatot szereztem, sok szakmát kitanultam. Guszjatnyikova a forradalom után kiváló képességeinek megfelelően csoportvezető lett, rövidesen mester, majd műhelyfőnök. Tapasztalataival, az egyszerű emberek életének mély ismeretével és szeretetével munkástársai szeretetét is elnyerte; Tisztelték, megbíztak benne. így érkezett el 1937, a kievi Ukrokábel dolgozói életének emlékezetes esztendeje. A sztálini alkotmány alapján ekkor választották képviselőjüknek a Legfelsőbb Tanácsba Vaszilijevna Guszjatnyikovát, gyáruk érdemes dolgozóját. Azóta a nép képviselője és ami a szocialista Szovjetunióban ezzel egyet jelent — a nép szolgája. ]mában dőzsöl. 5 volt pojája azt mondani, hogy ő nem tarthat napszámosokat, mert nincs pénze... — A jöldjei? Már messziről megismerni ... Ott van nem messze a mienkétől a szóiája, csupa egy gaz az egész. — A kukoricái sem néznek ki különbül? — Azokat is felverte a gaz. Nem kapáltatta, hogy ne kelljen fizetni napszámot. Pedig sok szegénynek jól esett volna pár forint• — Negyedrészt sem dolgozza,' mint jmás paraszt ember... Az aratási szerződést sem akarta megkötni, de a Défosz kényszerítette. Távozni akarunk, mikor megjegyzi, hogy ha nem adja ki kishaszonbérletbe a földjét, jövőre már a szövetkezeté lesz. — Hisz, ha nem dolgozik, nem érdemel egy barázdát sem. a dolgozók boldog örömmel végzik munkájukat, mert tudják, hogy az ő érdekükben történik itt minden. Lehrer Sándor elvtárssal, a Veszprémmegyei Téglagyárak NV igazgatójával, a régi kipróbált szakemberrel beszélgetünk az új üzemről. —• Nemzeti vállalatokká alakultak ia téglagyárak, — mondja Lehrer elvtárs, — ami fontos nemzetgazdasági érdek, hiszen ez által mód van az önköltség csökkentésére. Pápán Van az NV központja, s az 5 éves terv kapcsán itt fog lebonyolódni az összes veszprémmegyei vállalatok árúelosztása. Termelő gyárainknak jó munkamódszerrel kell leküzdenie az elmúlt rendszer hibá t. Az egész országban meginduló hatalmas építkezésekhez nekünk kell az anyagot szállítani, mindent el kell \tehái követnünk a gyár területén lévő rejtett tartalékok kihasználása érdekében. A gyár területén szorgalmas munka folyik. A dolgozók örömmel végzik munkájukat, hálásak a népi demokráciának azért, hogy lehetővé tette a gyár újjáépítését. Ahogy nézzük a napbarnított arcú, kérges tenyerű munkásokat, a szorgalmas munka eredményeként bizton remélhetjük azt, hogy minden erejükkel munkás igazgatójuk terveit vallják, s élen lesznek az 5 éves terv teljesítésében. 9 ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD. ... hogy lapunk ezen rovatában a nagygyimóti »kirándulás«-ról írt »megemlékezésünket« sokan hiányosnak találták? Elsőnek az egyik résztvevő kifogásolta, hogy nem volt telfjes a névsorunk, s most elnézésüket kérjük olvasóinknak, hogy csak ilyen •soká helyesbítiink. A »kiránduláson« Ludvig Ilona városi tisztviselőnő is résztvett, aki szintén nem maradt el társai' cselekedetében. ... hogy hétfőn reggel munkatársunk Bakony jákón járt. A kora reggeli órákban éppen á községháza előtt kifüggesztett »Szégyen íáblm adatait jegyezgette, amikor megállt valaki. Nagy készségesen magyarázni kezdte a jákói barátunk, hogy a táblán közölt adatok nem teljesen helytállók,, s kertelt jobbra, balra. Néhány perc múlva kitudódott az igazság. A »jóakaratán barátunk is szerepelt a táblán! Jobb lenne, ha a hozzá hasonló emberek inkább becsületesen végeznék a munkájukat. Akkor nem kerülnének ilyen kellemetlen helyzetbe, s nem lenne szükség ?>mosakodásra«. ... hogy lapunk közeli munkatársa ismét bebizonyította »riporteri i_rényeit«? Úgy látszik most már minden hétre szállít valami »szenzác'ót«. Kedden például a Fő-utcán kerékpáron igyekezett valahova, amikor a Bacon-üzlet előtt kiszaladt alóla az első kerék. Amint elmondta, utána csak arra lett figyelmes, hogy a rendőr bajtárs és az összesereglett járókelők

1 figyelmeztették, hogy —>; hiányzik egy kereke«. Budapesíi /Vema:eílíös;i ősszi vásár. 1949 szeptember 16-október 2. 50 százalékos vasúti kedvezményre jogosít a vásárigazolvány, mely minden községben a vásár megbízottjánál, vagy az IBUSz kirendeltségénél kapható. Rendezi az ÁRÚMINTAVÁSÁRI ÉS KIÁLLÍTÁSI R.-T. Budapest, VI., Szekfü-utca 6. szám. Építőmunkások, kőmivesek, ácsok, a^oimiial feleníkezzenek a Szombathelyi Magasépítő N.Y. pápai fiókjánál Étkezés, szállás biztosítva.