Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-07-17 / 29. szám

r 4 oldal ára: GO fillér. V. évfolyam, 39. szám. 1Ö49. évi jvilins hó 17. r £ljba>csúfíásoR a Város§ászán Nagy érdeklődés a könyvnapon Nagyobb lelkesedéssel aratunk meri a dolgozók jobbléíe függ munKánkíól Versenyben a pápai parasztok JCa >7 J /Mitínxif ta fi utat miitat . . . A falu kizsákmányolóinak, a dolgozó parasztság kérlelhetetlen ellenségeinek az idei terménybegyüjtés zavartalan végrehajtása ellen indított támadása bebizonyította: nem lehet egyszerű, szokásos soronlévő munka' feladatnak tekinteni az aratást, a cséplést, a termény begyűjtést. Űjból bebizonyosodott, hogy most a szocializmus alapjainak lerakása idején a falun a kulákság fokozott ellenállásával találkozik minden munka általában, a betakarítás pedig különösen. Be bizonyosodott, hogy az aratás és a terménybegyüjtés politikai kérdés, harci feladat. Július 10-e, az elmúlt vasárnap e harc jelentős állomásának bizonyult; Kunszentmárton község dolgozó parasztsága hívta terménybegyiijtési versenyre az ország valamennyi dolgozó parasztját, valamennyi községét, valamennyi termelőszövetkezetét. Nem kétséges, ahogy a szikrát — — mely a verseny lendületet lángralobbantotta — annak tudata csiholta, ihogy a kunszentmártoni dolgozó parasztok, mint az ország többi falusi dolgozói tudják, hogy a termés ma már nem az urakat, a kizsákmányolókat gazdagítja, hanem az ország Idolgozó népét. Ez adtai a szót Katona Boldizsár középparaszt szájába, mikor büszkén tette meg a kihívást: »Elsőként akarok résztvenni a termény begyüjtési versenyben, azzal a •jeltétellel hívom versenybe minden dolgozó paraszttársamat, hogy beadási kötelezettségemet 200 o/

0-ra teljesítem^ Az a felismerés, melyet Kovács Sándor 9 holdas új gazda így öntött szavakba: »Minden mázsa gabona, minden jelnevelt jószág dolgozó népünk szabad hazáját erősük. A kunszentmártoniak nem valami különös emberek. Nincsenek más anyagból gyúrva megyéink dolgozó parasztjai sem. »Amit ők tudnak, mi is tudjuk, mi is megtesszük« hangzik el megyénk különböző községében. A győzelem fegyvereinek ki kovácsolása, elsősorban falusi pártszervezeteinkre vár. Rájuk vár a rendeletek további ismertetése, a felvilágosító munka ép úgy, mint a szervezés, a kulákok elleni harc szellemének ébrentartása, az osztályszempontok érvényesítése. Távolról sincs azonban arról szó, hogy minden munkát falusi pártszervezeteinknek kéne ezen a területen elvégezni. Ott vannak a OÉFOSz szerkezetek-, különösen azok földmunkás tagozatai és a nemrégiDen alakult Munkaügyi Bizottságok. Pártszervezeteink adjanak meg részükre minden támogatást; nap-mint nap juttassák eszükbe Sztálin elvtárs figyelmeztetését: »A kulák tudja, hogy a gabona a valuták valutája, a kulák tudja, hogy a gabona jeleslegek nemcsak a maguk meggazdagodásának, hanem a szegény parasztság kiuzsorázásának eszközeh. Nem kétséges, hogy a kunszentmártoni csatanyerést a harc győzelmes befejezése követi! Beszélgetés László Jázsefnével, az áj városházi előadóval A városházán az elmúlt hetekben lezajlott események következtében elmozdított tisztviselők helyébe új munkaerőket állítottak be. A hadigondozási ügyek intézését László Józsefné elvtársnőre bizták, aki már el is foglalta hivatalát. Szerényen ül íróasztala mellett, amikor belátogatunk hozzá. Tanulmányozza az ügyvitelt, érdeklődik a munka menete felől és a dolgozó nép bizalmát maga mögött érezve, mosolygó arccal beszél. — A munkásosztály bizalmából, a proletárdiktatúra hatalmas erejének \ következményeképpen kerülnek a munkások a különböző tisztviselői pozícióba, s ezek tették lehetővé azt is, hogy én a párt bizalmából ide kerülhettem. A dolgozó népé a hatalom, szükség van tehát arra, hogy a munkásosztály érdekeit szem előtt tartó káderek ott legyenek a legfontosabb helyeken — mondja. Éppen az egyik régi tisztviselő jön be a helyiségbe és örömmel üdvözli az új munkatársat. Lászlóné elvtársnő mindjárt meg is jegyzi: — Azt szeretném ha a régi tisztviselők úgy fogadnának, mint lelkes és velük együtt dolgozni akaró jó kollégát. Minden munkatársamat, legyen az régi, vagy új tisztviselő, munkája után ítélek meg. Aki becsületesen végzi a munkáját és a népi demokrácia által megkövetelt magatartást tanúsít, függetlenül attól, hogy régi, vagy új ember, becsülni és értékelni fogok, mint ahogy értékeli őket Pártunk is. Valóban, igaza van Lászlóné elvtársnőnek. Egyesek, a népi demokrácia ellenségei, igyekeznek a városházán történt változásokat ugy elkönyvelni, hogy ez lavinává fog fejlődni és rá kerül a sor minden értelmiségi dolgozóra. Véget kell vetni ennek a rémhírterjesztésnek. Mert aki korrupt, aki a demokrácia erkölcsi követelményeiknek meg nem felelő magatartást tanúsít, aki nem végzi el becsületesen a munkáját, az amint László elvtársnő mondta, szembe találja magát a népi demokrácia erejével, azok az értelmiségi dolgozók azonban, akik a munkásosztályhoz és a népi demokráciához hűek, mindenkor megtalálják helyüket a pápai városházán is! A versenybizottsággal bejártuk a pápai

1 határt. Gyönyörű kép fogad bennünket. Aranykalásszal ékes rónaság, az enyhe szélben hullámzó búzatenger, s mindenfelé arató parasztasszonyok és emberek. Sok szépet Lehetne írni a búza és rozstáblákról, el lehetne mélázni a ringó búzatáblák felett, de a versenybizottságnak feladatai vannak és az idő sürget. Nézzük meg hát, hogyan áll az aratási verseny a pápai határban! dl (BúrelLon. serényen folyik a munka. Minden gazda kint van a földjén. »Talán megérezték, hogy jövünk« — mondja a Défosz titkár. »Nem kérem, az én határrészemben, ha beérett a gabona és az idő megengedte, azonnal megkezdte mínsdenki a munkát — hangzik a velünk

1 szembejövő mezőőr válasza. Nyári Mihály és Csuti József dűlői máibe is fejezték az aratást, ebbén a határrészben eddig 75 o/

0.os az eredmény. Boldis Imre 10 holdas újigazda éppen most fejezte be a 3 kai, hold szerződéses búzája aratását. — Érdemes volt szerződést kötni! Minőségi termelésünk eredménye, hogy minden mázsa búza után 30 kg.-mal többet kapok vissza! így aztán jó lesz a kenyerünk, meg jövőre a többi gazdatársaim is jó vetőmagot kapnak — mondják szinte egyszerre feleségével együtt. dl f(Jálházai kürmjÁkefi mintha egy kissé el lennének maradva az aratással. Amint a mezőőrtől megtudjuk, Taracz Géza, Tóth János és társai szívesebben járnak fuvarozni, mint az aratást végeznék. A Défosz titkár azonnal intézkedik, hogy itt is rendes kerékvágásba kerüljön a munka. — Sietünk mi is, mert nem akarunk lemaradni a Versenyben — mondja Németh János új gazda, aki egész családjával együtt arat. — Ebben a határrészben a páM házai újgazdák a legszorgalmasabbak. 40 család, 120 ember él itt Pál házán és dolgozik azon a területen, amely a Pátkai »uraság« birtokának csak egy kis részlege volt. Zsemle László, Döbrönte Sándor, Könye Géza, Polgár József és társai már az utolsó kaszavágásokat végzik. Orbán László pedig már a cséplőgépet sürgeti. A jövő héten már csépelni akarunk! TaValy elsők lettünk a versenyben, most is elsők akarunk lenni — mondja. dl Báró efaeqip tudárrhzeii de az egész pápai határban a Táblás gazdaság áll legjobban. Csillogó szemekkel fogadnak bennünket. — 4 kaszás vágja a rendet, de már 'indul az arató gép ?>s, s a gépesítés áldásaiból részesülnek azok, akik átlátták, hogy csak a korszerű követelményeknek megfelelően lehet eredményesen termelni. Itt találjuk Osváth elvtársat, a Földmívesszövetkezet termelési felelősét is, aki szorgalmasan dolgozik. — Versenyben vasagyunk a Hodoska majori földéé rlö csoporttal, s nem közömbös az, hogy ki nyeri a versenyt. A táblások közötti országos verseny 20.000 forintos díja is hozzánk kerülhet, ka jól dolgozunk — mondja Osváth elvtárs. Domonkos elvtárs az ÁMG állomás küldöttje az utolsó simításokat végzi a gépeken, s 'munka közben csak annyit mond: Mi is segítünk a táblásoknak a győzelem elérésében. dl Sáüólip határban Benczik Jenő, Németh József és Bolla Gyula dűlői az elsők. Itt sincs semmi fennakadás. Mindenki dolgozik, mindenki első akar lenni a versenyben. Bolla Gyula mondja: Rákosi elvtárs azt mondta, hu jó termés lesz, megszűnik a kenyérjegy. Mi minden erőnkkel azon voltunk

t hogy a városi ellátatlan dolgozóknak teljesüljön ez a vágya, s ahogy látszik, munkánkat siker fogja koronázni! dl TőődőskaL düíőhttt Visi Horváth Istvánt, a Föld mívesszövetkezet elnökét egész családjával együtt aratás közben találjuk. Sokkal nagyobb lelkesedéssel aratunk ma, mint ia régi világban, mert tudjuk

t hogy a dolgozók jobbléte függ azon

y hogy munkát végzünk-e. Nem hiszem, hogy lenne becsületes dolgozó paraszt, aki nem így érez. De beszédből nem élünk meg! — s máris suíhan a kasza, dőlnek a rendek, a szövetkezeti elnök jó példával jár elől. A Hodoskai Földbérlő Szövetkezet ugyancsak szorítja a munkát, nem (akarnak elmaradni a Bárochegyi Táblásoktól. Ebben a határrészben is jó az eredmény. dí Qejicíi diilo a pápai határ leggyengébb része. Hideg, nyirkos hely, nehezen érik a gaiblona, de munkakedvben itt sincs (hiány, s a terméskilátások is sokkal jobbak, mint az eddigi években. dl ^üái'Oihltki liatúrrhz a pápai határ legjobb területe. Itt már a tarlóhántás is folyamaiban í^an, mert a jó földben korán érett be a gabona. Itt is az utolsó rendeket vágják már, s jöhet a betakarítás. Utunk véget ért. Láttuk egy szorgalmas népréteg hatalmas munkáját, amely minden erejét megfeszítve dolgozik, hogy munkás társainak biztosítani tudja a jobb életet. A pápai határban mindenki talpon van

s minden határrészben teljes erővel folyik az aratási munka, s ha pillanatjnyilag a Báróchegy, Várostelek és az Öreghegy van is az élen, nem lehetetlen, hogy holnap már a többi határrészek dolgozói kerülnek az elsők közé. Versenyben áll az egész város parasztsága. A Lovászpatona és Pápa közötti terménybegyüjtési verseny eredményét pápai szemszögből nézve bizonyára jó irányba befolyásolja ez a nagy munkakedv. REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR *-• £ A 1' A